Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-61

3 Az országgyűlés 61. ülése 19á< Üdvözlöm Miliiail Szergejevies Greesuha I urat, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa, elnökség-ének elnökét | (Hosszantartó nagy taps-), továbbá a Jug-oszláv í Szövetséges Népköztársaság kormányküldöttségének vezeitőjét: Gjilas Milovan minisziteir urat (Niaigy taps.), a román kormányküldöttség vezetőjét: Sfefan Voitec urat, a Romián Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, (Élénk taps.), a lengyel kormányküldöttség vezetőjét: Antony Korzyczki miniszterelnökhelyettes urat (Lelkes taps.), a bolgár kormányküldöttség vezetőjét: Anton Jugoff belügyminiszter urat (Élénk taps.), a csehszlovák kormányküldöttség vezetőjét: Zderiek Fierlinger iparügyi miniszter urat (Élénk tams.), az albán küldöttség vezetőjét: Tuk Jakova iparügyi miniszter urat (Nagy taps-), valamint a vezetésükkel megjelent küldöttségek tagjait. (Lelkes taps.) Üdvözlöm & Franciaországból. Olaszországból, Görögorsizágból és Ausztriából érkezett vendégeinket (Lelkes taps), a külföldi magyarok képviseletében megjelent magyar küldöttségeket (Nagy taps.) és a mai ünnepi ülésünkre meghívott vendégeinket. (Élénk ía-ps-j T. Országgyűlés! Történelmünknek gyászos fejezetei mellett olyan ragyogó korszakai is vannak, amelyekre nemcsak mi magyarok, hanem az egész haladó emberiség büszkeséggel tekint. Ilyen gyönyörű fényességgel ragyog felénk százi esztendő messzeségéből is nemzetünk múltjának legdiesőbíb korszaka, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc, melynek soha el neon múló, hervadhatatlan emlékét ma törvénybe iktatjuk. Száz esztendővel ezelőtt a, magyar nemzet hallhatatlan vezérei, Kossuth, Táncsics* Petőfi kibontották a népszabadság háromszínű lobogóját, hogy megdöntsék az idegen zsarnokságot, kiharcolják hazánk függetlenségét és felszabadítsák népünket a földesúri járom alól.

# 1848 március idusa! Van-e magyar hazafi, kinek a szíve ne dobbanna lelkesebben, e nagy időre emlékezvén? Kossuth. Táncsics. Petőfi! Van-e igaz magyar hazafi, kinek orcáját ne gyújtaná pirosra a nemzeti büszkeség érzése e nevek hallatán? Hívó szavukra egy emberként szökött talpra a nemzet, hogy az európai zsarnokok »Szent-!S'zövetsége« ellen, a szabadságukért és függetlenségükért éieltre-halálra viaskodó népek között a magyar ás megvívja nemzeti felszabadító, forradalmi harcát Hivó szavukra felkelt a nemzet a szabadság, egyenlőség, testvériség magasztos eszméineík megvalósításáért. Megostromolta a hűbériség sáncait, hogy Werbőczy átkos szellemén, amely a költő örök. igaz szavait idézve, nemzeti nagy létünk nagy temetőjéhez. Mohácshoz vezetett, diadalmaskodjék Kossuth szelleme: a népszabadság szent ügye! A magyar nép, az európai történelem viharzása során századokra alámerülve. 1848-ban a kor haladó eszméivel újra magasba emelkedett és csodálatos hősi küzdelemben a szabadságszerető népek élére került. Bizonyságát adta annak, hogy a haladás, a népszabadság és a humanizmus, magasztos eszméiért vivott áldozatos küzdelemben egy maroknyi nép is nagygyá és dicsővé tud lenniEnnek a küzdelemnek nagyszerűségét, erejét és lendületet iái jogaiért és szabadságáért küzdő forradalmi nép harca nyújtotta, a harc 5. évi március 15-én, hétfőn. 4 a márciusi 12 pontért, amely a magyar történelem méhében vajúdó nagy átalakulás irott programmjia volt. Népünk legendás hősiességgel másfél esztendőn át vivt

a küzdelmét a külső- és belső ellenséggel- Küzdött akkor is, amikor Európa más tatjain a zsarnokság túlereje már letiporta, a felszabadulásukért harcoló népeket, amikor — mint a népszabadság lánglelkű harcosa, Petőfi Sándor megírta — újra. lánc csörgött a népek kezén, csupán a magyar kezében csengett a kard. A harcban magára maradt magyar nép élet-halál tusája Európa zsandárai és földesúri önkénye ellen, utolsó reménye volt a szabadságszerető népeknek és a kor legjobbjainak, akik elismeréssel és csodálattal adóztak a magyar szabadságharc forradalmi lendületének, Kossuth kimagasló egyéniségének. Kossuth, Táncsics, Petőfi, a márciusi ifjúság, a dicsőséges honvédseregek tizenhárom hős tábornoka: a nagy gárda volt ez, amely »megihal, de magát meg nem adja«, eszméit tántoríthatatlanul, utolsó leheli étéig szolgáljaKossuth az emigráció keserű kenyerén idegenben fejezte be dicső életét. Táncsicsot az üldözés és a börtönök vitték sírba, Petőfi a harcmezején esett el, az aradi tizenhárom az osztrák császár bitófáin halt mártírhalált. Nagy emberek voltak, méltók a nagy idők nagy eszméihez, nemzetünk legdicsőségesebb korszakához! Mi, a márciusi nemzedék kései utódai, csak akkor le|Éiünk méltók hozzájuk, ha tántoríthatatlan ^Hittel, szilárd elhatározással haladunk az általuk kijelölt és ragyogó géniuszuk által bevilágított úton a népi demokrácia beteljesülése felé, hogy le ne térjünk soha többé nyomdokaikról, nehogy utat tévesszünk, mint nemzetünk szerencsétlenségére annyiszor ezeréves történelmünk folyamán. T. Országgyűlés! Száz esztendő telt el 1848 óta s ha az áldozatos, hősies küzdelem el is bukott, a forradalom és a. szabadságharc eszméje, Kossuth. Táncsias. Petőfi szelleme ott izzott tovább harci buzdításként a magyar dolgozó nép szívében. Ott bujkált az ezer holdak mesgyéjén, a nádf edeles kunyhók ereszei alattApáról fiúra, fiúról unokára szadit, a nae-v nemzeti örökség: a harc hazáník függetlenségéért, a földesúri járom lerázásáért, dolgozó népünk felszabadításáért. Az elmúlt évszázad folyamán 1918jban és 1919-ben újra ési újra fellángolt, maid alábukott a küzdelem a reakciós földeséri, ^kapitalista, elnyomás ellen a demokratikus népi Magyarországért- mígnem hátrom esztendővel ezelőtt dolgozó népünk rohamra ment Horthy népelnyomó rendszere ellen és győzelemre vitte a népi demokrácia ügyét. T. Országgyűlés! Emberöltőkön át időben egyre távolodtunk 1848-tól, történelmünk ^legdiesőbb korszakától, de szelleméhez és célkitűzéseihez soha nem voltunk közelebb, mint napjainkban. Amikor a második világháború nyomán a horthysta reakció bűneiből bekövetkezett nemzeti katasztrófából hihetetlen, szinte emberfeletti erőfeszítésekkel megindultunk a felemelkedés útján, az 1848—49-es ntagy idők nagy eszméi öltöttek testet népünk törekvései bem, 1848/49 óta a magyar uralkodó osztály csaknem százesztendős

1 f útvesztőiből, amelyek nem egyszer a sír szélére vitték ,a nemzetet, a szovjet hadsereg felszabadító harcai nyomán népünk visszatért arra »az útra, amelyre 1848-