Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-87
947 Az országgyűlés 87. ülése 1948. évi ugyanennek a műnek a végéről egy-két gondolatot feleleveníteni, egyben cáfolatul is az előadó úr érveinek, amelyekkel később még leszek bátor foglalkozni. A szerző felteszi a kérdést, hogy mi tehát az ideális közigazgatás és hogy ki. miként valósítja meg az ideális közhivatalnokot. Azt mondja: »Teleki Pál és Imre Sándor — azt hiszem, maradinak nem nevezhető személyek — ezt a következőképpen szabályozták. Igazi demokratikus tanításból valók a következők: a tisztviselői állás nem foglalkozás, tehát a jegyzőségnek az érdeme, vagy kívánata nem befolyásolhat, hanem hivatás, amely céltudatosságot és a nemzeti feladatokban való elmélyülést teszi elengedhetetlenné. A tisztviselőnek tudatában kell lennie, hogy az emberek sorsát alakítja és felelős a nemzet jövőjéért. (MÓNUS Illésné (d): Ezért akarunk segítségére sietni!) A tisztviselő a nemzet nevelője és vezetője, akinek példájával irányítania kell a társadalmat. A vezetés azonban nem parancs, hanem megérté^ ós a közzel együttérzés, leleményesség- széles látókör, a kötelesség tudata- Látjuk tehát, hogy a központi kinevezésnek semmi köze sincs hozzá. (MÓNUS Illésné (d): Ezzel támasztotta, alá a képviselő úr a központi kinevezést!) A tisztviselőben mindenkinek a nemzet egy tagját, minden ügyben a nemzet ügyét kell látnia, minden embert a saját jelleme és viszonyai szerint kell megítélnie. (DÉNES István (f): Attól fél, hogy a központ kulákokat fog kinevezni! — Derültség.) minden egyes ember gondolatvilágába bele kell kapcsolódnia. Az embereknek elébük kell mennie és a isaját anyanyelvükön kell szólni hozzájuk, értve ezen természetesen nemcsak anyanyelvüket, hanem értelmi fokukat is. Lelket, odaadást kell beleadni a tisztviselői munkába; a közszolgálat szelleme a közösségi •szellem legyen- Ha sokat szenvedett hazánknak ilyen szellemű közigazgatása és tisztviselői lesznek, a nemzet megújhodása, az állam megerősödése nem maradhat el. (DÉNES István (f): Reméljük, hogy ilyen lesz!) T. Országgyűlés! Ezekután legyen szabad most már a felelevenített ismeretek hatása alatt magával a konkrét javaslattal röviden foglalkoznom. A javaslat indokolásában az van, hogy a tervgazdálkodással fejlődő nemzetgazdasástervszerű közigazgatást kíván. A közigazgatással óg az önkormányzattal kapcsolatban elmondottakból kitűnik, hogy az önkormányzatok gazdasági tevékenységet, kivéve az önálló gazdaisági jogalanyiságokat nem fejtenek ki. de hozzá kell fűznöm ehhez azt i?, hogy a tervgazdálkodás, amelyről itt tulajdonképpen szó van, nem a járásokban és a községekben folyik, hanem legnagyobb részben a nagy ipari vállalkozásokban. A tervgazdálkodás mikéntje. a felépülő tervgazdálkodás tehát a tervszerű közigazgatást, legalábbis az olyan tervszerű közigazgatást, mint amilyet a javaslat kíván, nem indokolja. Ezt a tervszerű közigazgatást a javaslat akként képzeli el, hogy annak le kell jutnia a néphez> ötesze kell forrnia a néppel. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a legkedvesebb, a leggyorsabb, a legeredményesebb éppen az önkormányzati közigazgatás. Miért? Azért, mert a helyi viszonyokkal legjobban tisztában van. a legjobban gyakorolhatja a kiválasztást. Mindezeknél fogva nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy a helyi önkornovember hó 25-én, csütörtökön. 948 mányzat az, amely igiazán el tud jutni a néphez. Azt mondja a javaslat, hogy a tisztviselők kiválasztására van szűkség ós indokolt a kormányhatóság kiválasztási jogosultsága. Megint csak az elmondottakra hivatkozom: az igazi kiválasztást alul maga a nép gyakoroljat Azt mondja továbbá a javaslat, hogy állami állásokká kell átszervezni a (nevezett állásokat, azért, mert csak így vihető keresztül a központi kiválasatláls^ a központi kinevezés, másrészt pedig, mert ezeket eddig is níagy részben az állam fiaette. (KISS Ferenc (félegyházi) (f): Adóból!) Ezit akaróin éppen az első helyen meigeimlííteni. Ezek a járási főjegyzők és járási jegyzők, de legfőképpen az előadó úr által is igen helyesen kiemelt községi jegyzők tulajdonképpen elsősorban a járási és községi, a helyi közigaizigatási teendőket volnának hivatva megvalósítani. Az állam .azonban bizonyos közigazgatási feladatok céljaira igénybeveszi őket (DÉNES István (f): Nagyon erősen!) sőt, túlnyomóan a községben veszi igénybe őket. (DÉNES István (f): Ügy van!) Ha meggondoljuk, hogy ezek a tisztviselők sokkal kevesebbet működnek az önkormányzat érdekében, mint amennyit az álam érdekében működínek, akkor megfontolás* tárgyává kell tennünk azt is, hogy az állam nem ingyen járul hozzá ezeknek a köztisztviselőknek a fizetéséhez és nem is — ha szabad e?t mondanom — a saját zsebéből, hanem egyrészt éppen azért, mert ezek neki niűköduet neki érnek el eredményeket, másrészt pedig azért mert a helyi önkormányzatok lakosságának adója szolgáltatja azt a bevételt, amelyből ezeknek a fizetéséhez! hozzájárul. (Ügy van! Ügy van! a néppárton és a független demokrata párton.) Feltehető tehát mármost az a kérdés, hiszen a javaslat is tulajdonképpen két legyet akar agyonütni egy csapásra, tehát vájjon szükséges-e ezeknek az állásoknak állami 'áfliiiásokká való átszervezése, és ha szükséges,, akikor vájjon szükséges-e a kinevezési rendszernek, mégpedig a fcözponti hatalom kinevezési rendszerének bevezetése? T. Országgyűlés! Én még elfogadnlatnám azt, hogy ezek az állások mondjuk, állami állások és nem községi állasok, de ezt kimondhatjuk attól függetlenül is, hogy a központi kormányzat ezeket az érintett 'személyeket kinevezi-e, illetőleg hogy az önko r iinjáinyzaitok továbbra is szabadon választják-e őket. (Ügy van! Ügy van a néppárton és a független demokrata párton.) A hivatalszerzéííi jogcímnek ugyanié kinevezés vagy választás által való mikénti gyakorlása, szerény nézetem szerint, nem minősíti az állásokat állami, illetőiéig önki rmányzati állásokká. De ha még ata állami állásokká való átszervezésit — azonban isemmieseítre sem a kinevezési jogosultságot — mondjuk, indokoltnak is lehetne minősíteni, abban az esetben sem lehet megérteni és az egész önkormányzati gondolattal homlokegyenest ellentetős, hogy miért van szükség a legteljesebb ós az »áltálános közszolgálati éiridek«-kel megindokolt áthelyezési jogosultság megszervezésére. Ezzel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom az 1886: XXII. te.-re és* az azt megelőző XXI- tc-re, amely törvénycikkek közismerten törvényhatóságaink rendezését, illetőleg a községi önkormányzatot tálrgyazzák és legyen szabad rámutatnom, különösen az 192íhXXX. te.-re. Ezek a törvények, dé különösen a;z 1929: XXX.
