Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-87

945 Az országgyűlés 87. ülése 1948. évi november hó 25-én, csütörtökön. 946 etetnie. Reméljük, hogy soha nem is fog sikerülni, hiszen mindig^ a közigazgatás egyezerűsí. tósét és a bürokrácia lebontását ígérik. Elleniben önkormányzatok mindig és mindenütt, aa emberiség üi'vére és szerencséjére önkezdeményezésből. önkéntesein és önigazgatásra' alakultak, voltak, vannak és lesznek. (11-30) Éppen ezért bárki által elvitathatatlanul már em&k alapján is kimondhatjuk, hogy történelmi alkotmányos, ősi önkormányzataink és egyben nemzeti büszkeségeink is édes mindnyájunk javára mindig voltak, vannak és lesetnek s őket már ezért nem csonkítani, hanem kiteljesíteni lehet csak magyar népi feladat. (Helyeslés a néppárton.) T. Országgyűlés! Sajnos* nincs módomban felsorolni az önkormányzatoknak mindenütt a világon, minden kultúrállamban, mindenkor el. ismert, sőt megcsodált és történelmileg, szellemileg és műalkotásokban megörökített eredményeit. Csak a már említett olasz és német városokra s a sváicj kantonokra hivatkozom újra; mindenki tudja' hogy ezek korukat meghaladva milyen magas kultúrfokra temelték, emberiességre tanították polgáraikat; a közjó, az emberi jólét sehol hasonló magas fokot nem ért el. Mindezi azonban nem is csoda, mert a kifejtetteken^ felül az önkormányzat ismeri legj óbban az életet, a helyi szükségleteket- igényeket, a sok kis önkormányzat választja'ki a legértékesebb egyéneket, vezeti be a közösségi életbe, indítja gazdasági, kulturális- és politikai alkotásukra, s az önkormányzati közigazgatás a legegyszerűbb, a legértbetőbb, a leggyorsabb, a 'legeredményesebb és ,a legkedvesebb. (Úgy van! Ügy van! — a néppárton.) A rövidség kedvóért az önkormányzat fogalmának meghatározása helyett legyen szabad egy nem erre az alkalomra készült, régebbi, kiváló munkából, Varga József dr. r »ösi kincsünk az önkormányziat« című művéből önkormányzataink lényegét röviden felolvasom. Megjegyzem, hogy a mű címét ^ választottam én is hozzászólásom alapgondolatául. Azt mondja ebben a könyvben az illusztris s'zerző (olvasna): »Az önkormányzatjokat illetőleg azok az alappillérek' amelyeknek keretei között az önkormányzati alanyi Jogosultságok tar" talma a nemzeti • élet adottságainiaik megfelelőéin időről-időre változhat, maguk az alappillérek azonban az egész

1 felépítmény öisszeomlása nélkül változást nem szenvedhetnek. Ezek az alappillérek pedig, amelyek nélkül önkormányzat el sem képzelhető, a következők: 1. Szubjektív, alanyi vonatkozásban a választás; tisztviselőit szabadon választhatja' (azok a mindenkori központi kormányzattól függetlenek. 2. Gazdasági önállóság mint objektív ismérv és 3. a jogszabályalkotás! jogosultság, ius> statuendi.« A választás mikéntjére ezt ' mondja a

z illusztris szerző: »A köztisztségeknek választás útján vialó betöltése alkotmányunkban ^csaknem ezeréves jogintézmény. így már Árpád is választás útján lett fejedelemmé, ie az idők folyamán később is a fontosabb közjogi méltóságokat, tisztségeket mindig választás útján töltötték be. A függetlenséghez, a szabadsághoz' mi önállósághoz görcsösen ragaszkodó magyar nép lelkiségéhez a nemzeti élet minden területén osiaík ez a rendszer, vagyis a szabad válás ZÍtási rendszer forrhatott hozzá. Éppen ezért ezt a magyar lelkiséget az önkormányzatok kialakulása nélkül, azi országos alkotmány minta jára, ennek keretei közé is a választási rendszer illesztette bele. ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ IV. Az önkormányzat alapkritériuma —mondja tovább — mindig a választási elv és a tisztviselők függetlensége volt. Jogalanyiságának másik két követelése' a gazdasági önállóság és a jogszabályalkotási jog, a s'zemélyi önállóság eredőjeként csak mint járulékos jogosultság jelentkezik.« Mi következik ebből? Megállapítható, hogy az a hármas feladat, amely az önkormányzatot jellemzi, nevezetesen maga a jogalanyiság' a lét, másodsorban a gazdasági önállóság, har. maidsoriban a közigaztgatásban való részvétel — és ezek között is kiemelendő a ius statuendi, a jogszabályalkotási jog — másképpen el sem képzelhető, csak úgy, ha szialbad ós független. Minthogy pedig e<gy ilyen jogalany, tehát nem természetes személy, magától nem működhetik, hogy szabad és független maradhasson, annak legfőbb követelménye az? hogy aaok ia fizikai szeniélyek. akik megtestesítik, illetőleg akiken keresztül működik, maguk is szabadon választható és független, különösen a mindenkori központi hatalomtól független személyiségek legyenek. Az idő rövidsége miatt ezzel a kérdéssel nem foglalkozhatom tovább- Állásfoglalásunk előtt vizsgáljuk mo»?t meg, hogy milyen viszonyban áll egymáshoz a demokrácia és az önkormányzat. Erre vonatkozóan megint egészen röviden esry másik ismert és illusztris szerzőnek, dr Egyed Istvánnak a ^Demokrácia és közigazgatás című munkájából idézem a következőket: »A demokrácia legnagyobb befolyással a közigazgatás területén a közigazgatás szervezetére van. Ez magától értetődik, hiszen a nép, a hatalom birtokosa a maga képére ^alakítja ki a közigazgatását is. Az önkormányzat a közigazgatásnak olyan berendezése, amelynél a közigazgatás gyakorlatában^ a nemzet nem csupán közvetve a -parlament és a központi kormány közvetítésével, hanem a he lyi közönség, illetőleg az érdekeltek útján, közvetlenül is résztvesz. Azt önkormányzatban a nemzet tagjai beállnak az állam szolgálatába és maguk hajtják végre magukra az állam akaratát. A nemzet az önkrmányzat által közvetlenül befolyást kap a kormányzásra, a végrehajtóhatalom alany

a lesz. H

a a demokrácia lényege a nemzeti akarat szabad érvényesülése és uralma az államhatalom minden ágában, akkor a közigazgatásban ezt a nem; zeturalmat a legteljesebben azi önkormányzati rendszer valósítja meg. (Ügy van! a ^néppárton.) Hiszen ez a rendszer teszi lehetővé, hogy a végrehajtó hatalom gyakorlásában a nemzet közvetlenül vegyen részt, öWan módon, hogy maga. illetőleg az általa, választott szervek közreműködó-ével végrehajtja a jogszabályokat. (Ügy vén! Ügy van! a néppárton.) Az önkormányzat tehát a szabadság gondolatát viszi be a közigazgatásba és ugyanaz a Jelentősége, mint a parlamentarizmusnak a törvényhozás terén.« (Helyeslés és taps a néppárton.) Tehát amiképpen elképzelhetetlen demokratikus törvényhozás parlamentarizmus nélkül, akként elképzelhetetlen demokratikus közigazgatás szabad és független önkormányzatok nélkül (tJgu van! Ügy van! a Néppárton- — MÓKUS Illésné (d): Szólamok, szólamok!) Röviden még politikai szempontból sietném elmondani, hogy mit kívánna meg a jövő az elvonással, csorbítást?al és sorvasztással szemben. Erre vonatkozólag legyen szabad 60