Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-87

931 Az országgyűlés 87. ülése 1948. évi később fogok a t Összegyűlésnek javaslatot tenni. Justug Pál képviselő úr mint a 'könyvtári és múzeumi bizottság előadója kíván jelentést tenni. (10.30.) JUSTUS PÁL (d) előadó; T. Országgyűlés! Beterjesztem az országgyűlés könyvtári ós mú­zeumi bizottságának kétrendbeli jelentését az országgyűlés köinytárának és a parlamenti mú­zeuminak 1947. évi gyarapodásáról, használa­táról és számadásairól. Kérem, hogy a jelen­tések kinyoniatását és 'Szétosztását elrendelni és a két jelentést napirendre tüzmi szíveskedje­nek. ELNÖK: Az előadó úr által beadott jelen­tést az onszáglgyűiés kinyomatja, tagiad között szétosztatja annak napirendre tűzése iránt pedig később fogok iá t Országgyűlésnek javas­tatot tenni. T. Országgyűlés! Napirend sízterint követke­zik az egye® vármegyei és községi állásoknak állami állásokká való átszervezéséről' szóló tör vény javaisilat tárgyalása. Mielőtt az eliőadó úrnak a szót megadnám a t. Országgyűlés tudomására hozom, hogy a törvényjavaslathoz a Magyar Dolgozók Pártja, a Független Kisgazdapárt, a Demokrata Nép­párt ós a Független Magyar Demokrata Párt jelentettek be szónokokat és pedig Tisza József, Kise László, Keleti Péter István és Dénes Ist­ván országgyűlési képviselőket. Az ország­gyűlés a bejelentést tudomásul veszi. Zöld Sándor előadó urat illeti a szó. ZÖLD SÁNDOR (d) előadó: T. Országgyű­lés! A Ház előtt fekvő törvény javaslat, amely egyes vármegyei és községi állasoknak állami állásokká váló átszervezéséről szól. a népi de­mokratikus állam követelményeinek szülötte ós egyben teljesülése ia jegyzői kar régebbi óha­jánlak. A Horthy-rendszernek nem vollt érdeke, hogy a jegyzők sérelmeit orvosolja, nem volt érdeke, hogy a jegyzői kar felemás helyzetében váltoizitoatjást eszközöljön.. A népi demokratikus áililam és a kormányzat felfigyelt a jegyzői kar tovább tarthatatlan helyzetére és szükségesnek látja a helyzeten változtatni. így találkozik ebben a törvény javaslatban is, mint a népi de­mokratikus államhatalom egyéb törvényalko­tásaiban is a népnek és az államnak vagy a dolgozók egy rétegének és az államnak közös érdeke- Ezenkívül pedig a törvényjavaslat is bizonyítéka annak, hogy az országgyűlés elé olyan törvényjavaslatok kerülnek, amelyeket az érdekelitek a legmesszebbmenő rokonszenv­vel kísérnek. Mi tette szükségessé ennek a törvény javas, latnak a megalkotását? A törvényjavaslat in­dokolása kifejti, hogy nemzetgazdaságunk fej­lődése tervszerűen é& pontosan működő köz­igazgatást kíván. A tervszerű közigazgiatáís azonban csak akkor valósítható meg, ha raz irá­nyítás egységes és összefogott s a helyi szem­pontokon kívül döntően érvényesíti az orszá­gos szempontokat. A közigazgatás állandó, meg nem szűnő kapcsolatban van a mindennapi életteli^ Ezt a kaposolatot hézagmentessé és még állandóbbá akkor lehet fejleszteni, ha a néppel való összeforrás elé akadályok nem gördülnek. Ezt a követelményt úgy lehet biztosítani, ha azokon a helyeken, ahol a legnagyobb az émnítkezési felülete, ,a közigazgatásnak a dolgo­zó néppel, tehát a községekben és a járásokban, olyan tisztviselők vannak, akiket , a dolgozó tö- ! meie«k összességét képviselő kormányhartóság I november hó 25-én, csütörtökön. 932 választ ki a legalkalmasabb személyek közük Ez segíti élő az egységes irányítást ója, tesai könnyebbé ez is az országos irányítás számára a néppel való kapcsolat elmélyítését. A törvény javaslat szerint a járási főjegy­zői, járási jegyzői, továbbá a községi jegyzői, a körjegyzői, a 'közigazgatási, az adóügyi és a segéd jegyzői állásokat állami állásokká szer­vezik át. Ez a törvényjavaslat egyben véget vet aninak az ideiglenességnek is. amely az 1030— 1945. M. E. számú rendelet alapján eddig fenn. állt, amely az önkormányzati tisztviselők alkal­mazásainak ideiglenes jellegét mondta ki.. Meg­szünteti tehát ez a törvényjavaslat azt a bizony­talanságot, amely a jegyzői karban ítetagiad­hatalanul fenttuáiM és kimutatható volt az elt múlt években. A bizony tálianság megfsizüntetése egyik nagyon komolyan értékelendő következ­mésnye lesz ennek a törvényjavaslatnak. A törvényjavaslattal szemben egyesekben felmerült az az aggodalom, hogy a törvény olyan alapvető változásokat indít majd meg, amelyek súlyos zökkenőkkel járnak és ezeknek következtében a közigazgatásiban hosszú időn kereszittül komoly nehézségnek fognak mutat­kozni és az ügyintézés ahelyett, hogy meggyor­sulna, lassúbbodnn fog. Az aggodalmaskodóknak ninc,s igazuk. A fenti szemiéUyek állami státusba való vétellé nem azt jelenti, hogv az eddigiektől merőben eltérő áj feladatok elé kerülnek a felsoroltak. Ennek az aggodalomnak semmi alapja sincs, mert a szóbanforgó tisztviselők eddig is már hosszabb idő óta nagyrészt állami feladatkört láttak el. Csakhogy eddig az önkormányziait választotta meg őket, fizetésüket azonban' az államtól kapták. Az állami feladatkört válto­zatlanul, de kedvezőbb körülmények között fogják ellátni ennek a törvénynek következ­tében. Ugyancsak megszűnik az a felemás helyzeit is, hogy a fentemlített tiszt viselőket az önkor­mányzat választja, de az állam, fizeti. Tovább­menően az önkormányzatok által való válasz­tás nagyon sok esetben kedvezőtlen volt a vá­lasztottakra nézve ás. de kedvezőtlen volt a közösségre nézve is. Ennek a rendszernek további fenntartása megakadályozná a helyes, észszerű kiválasztásit és a megfelelő személyek­nek az országosi hatóságok által való szétosz­tását. Már pedig a közszolgálatban eddig gyűj­tött tapasztalatok, de személyzetpolitikái el­gondolások és az összes érvek is a kinevezés mellett sz ólnak. Számtalan eset bizonyítja, hogy az önkor­mányzati által való megválasztás eléggé kevéa jelentkező közül történik, mert más területek­ről alig pályáznak', mivel az illető helyen vég­zettségüket, korábbi tevékenységüket, műkö­désükéit és rátermettségüket, röviden tisztvise­lői értéküket a választó tesitület természetsze­rűleg nem ismerheti- Igv történhetnek meg azután olyan esetek, hogy a betöltésre váró állásit a pályázók közül nem minidig az nyeri el, akiit felkészültsége és képessége arra a leg­inkább alkalmaseá tenne, hanem olyan is, aki a későbbiek során nem bizonyuil megfelelőinek. Társadalmi fejlődésiünk üteme is megköve­teli, hogy minden helyre a legalkalmasabb em­bereket állítsuk. (LUKÁCS Vilmos (f): Ügy vak!) Ezt a követelményt teljesíteni csak akkor tudjuk, ha a megüresedett helyek betöltésénél a döntés a helyi érdekeken feMlálló szerv ke­zében vani Az sem tagadható, hogy annál biztosabban

Next

/
Oldalképek
Tartalom