Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-87
933 Az országgyűlés 87. ülése 1948, évi november hó 25-én, csütörtökön. 934 tudunk eleget tenni ia »megfolelő embert a megfelélő helyre« ely követelményeinek, ha a- váLogatás miinél nagyobb számú jelölt közül történők. Azok a levelek azok a megnyilatkozások, an elvek a jegyzői állások államosításának felvetése után napvilágot láttáik az érdekeltek részéről, bizonyítják, hogy a Jegyzői kar inagáóviá tette a törvényjavaslatban kifejezett elgondolást. Kiderül ezekből a megnyilatkozásokból, hogy a jegyzői íkar a mása számára kedvezőtlennek tartja az eddig fennállt helyzetet!. Megállapítják, hogy az állami státusba való vétel megteremti a lehetőisógret arra, hogy megszabaduljanak szinte életfogytiglani helyhezkötöttsegüktlől. Szorgalmukkal és odaadásukkal szeretnék elérni azit, hoigv a lehetőségek határain belül egyéni körülményeiknek meg* felelő helyen működhessenek. Ez a kívánságuk jogosa és indokolt. Csak így nem kövétkezhetik be az, hogy kiváló szak* képzettségű laikalmazoititak egész szolgálati idejük alatt olyan helyen kényszerüljenek maradni' ahoi szaktudásíukat nem fokozhatják Megszűnik .az az állapot is, hogy az olyan alkalmazott, aki egy meghatározott helyen nem bizonyult megfelelőnek, de feltehetőleg más helyen? más viszonyok között hasznára lehet az államnak, ne legyem áthelyezhető az uítióibibi helyre. Sok falusi jegyző írja az államosítás gondolatának felmerülésekor, ho-g-y azt az örömet, amelyet megválasztásukkor éreztek' gyakran megkeserítette Süli £t tudat, hogy fejlődési leheitőség-ük a megválasztás tényével tulajdonképpen lezárult. D© nemcsak saját életükről van szó, amint kifejtik. A községi jegyzők problémái közül egyik legsúlyosabb a gyermekeik iskoláztatásában felmerülő probléma. A legtöbb esetben távol ia várostól, nasry nehézségeket okozott gyermekeik taníttatása. Igyi történt rnes: azután, hogy a községi jegyzők súlyos családi ós hivaitailii tragédiákba kerülitek a kedvezőtlen körülmények miatt. Ezt a sivár helyzeteit is megváltoztatja az állami státusba való vétel* miért a kinevezesd rendszer mellett megvan az áthelyezési tehetőség és így ezek a családé problémák, amelyeknek megoldatlanságra súlyosan zavarja BJ jegyzőt munkájában, az eddigieknél összehasonlíthatatlanul jobban megoldhatók. T. Országgyűlés! A kinevezésii elv érvénye. sülése nem sérelmes az önkormániyzatra, mert az önkormányzatok jelentőiségét az állami fel" adatkört ellátó funkciók betöltésének módja nem érinti. A fbizoititsági ülésen — bár más vonatktozásihan — felmerült a kinevezési ós a választási rendszer egymáshoz való viszonya s ez úgy merült fel* hogy az államosítás tulajdonképpen az önkormányzati rendszer elsorvasztásához vezethet. Ennek azi álláspontnak képviselője nem ismerte fe 1 , hogy a centralizáció és az autonómia elve úgv összehangrolható, hogy az eredmény a demokratikus központosítás, legyen, amelynek segítségével aa alsóbbfokú önkormányzat jogad nem csorbul" nafc de érvényesül az egységes központi irányítás. Ezt az elvet képviselte Grünwald Béla is., aki a magyar közigasgiaitás egyik legkitűnőbb ismerője volt. Azt írja/ az 1902-ben megjelent »Közifirazgatásunk és a magyar nemzetisóg« című munkájában, hogy (olvassa) »A centralizáció és a szabad közigazgatás között folyó küzdelem kimenetele az kell, hogv legyen, hogy a kettő között az adott viszonyok alapján aa 1 álliajm céljainak megfelelő helyzet alakuljon | ki.« »Nem a kinevezés és a választás kérdése itt a fő dolog, — mondja a továbbiakban Grünwald — hanem egész politiikánk alapeszméje^ Politikánknak mes-valósítására közigazgatási vonalon a legegyenesebb út a tisztviselők kinevezésének megvalósítása. Ma a magyar kiözisrazgatásnak legdöntőbb feliadata: résztvennie a népi demokrácia előtt álló feladatok megoldásában és ezt a részvételit van hivatva biztosítani a jegyzői állások államosítása. T. Országgyűlés! A törvényjavaslat tárgyalása előtt indokolt, hogy megvizsgáljuk a jegyzői kar viszonyát népi demokráciánkhoz, s megnézzük azt, hogy a Msorolt szükségességek mellett vájjon érdemes-e a jegyzői kar arra a gondoskodásra, amely a kormányzat részéről ebben a törvényjavaslatban kifejezésre jut. Kétségtelenül megállapítható az, hogy a jegyzői kar a felszabadulás óta bekövetkezett események folytán változásokon ment keresztül és ezekbein a változásokban- különösen a legutóbbi időkben, egyre több a pozitívum. Érthető ez, mert a felszabadulás után. 1945-ben és 1940'ban még nem alakultak ki úgy, olyan világosan és félreérthetetlenül az erőviszonyok a népi demokratikus erők javára, mint aho~ gyan kialakultak az utóbbi időkben. Ennek következtében ma már más a jegyzői kar viszonya általában a inépi demokráciához' mint a megelőző időkben. A felszabadulás után, amint a magyar reakció magához kezdett térni és súlyát és befolyását érvényesíteni kezdte a legeldugottabb faluban is. a jegyzői kar tekintélyes része a fejlődő és virulni kezdő reakció bűvkörébe került. így abban az időben ismét kialakultak a falusi jegyzők és a falusi vagyonos elemek közötti kapcsolatok. amelyek a jegyzők egy részénél a demokratikus^ fejlődéssel szemben való állásfoglalásban fejeződtek ki. Akkoriban még a jegyzői karnak ez a része nem értette meg, hogy a múltban a falusi burzsoázia szolgája volt csupán, eszköz annak kezében a dolgozó nép ellen és cserébe szolgálataiért a falusi kulákság asztaláról lehullott (morzsákat kapta. Ennek a magatartásuknak és felelevenített kapcsolataiknak is volt a következménye az az elemi erejű felháborodás, amely 1946 elején a falu dolgozó népében a jegyzők tevékenységével szemben sok helyen feltámadt. A jegyzői kar magatartásában bekövet" fcezett változások okai között feltétlenül ott szerepel az a tanulság, amelyet az 1946 _ os esztendőben szerezhettek, amikoris a falvakban lefolyt harcok során a jegyzői kar a régi és őket is pórázon tartó hatalmasságokkal szemben egy olyan hatalom, egy olyan erő körvonalait ismerte fél, a dolgozó nép erejét, amely a falusi kulákság elnyomása alól őket is felszabadíthatja. A jegyzői karnak be kellett látnia azt, hogy igazi megbecsülést- igazi támogatást csak a dolgozó néptől várhat, amelynek ügyes-bajos, mindennapi dolgát hí" vatott intézni. Megállapíthatjuk tehát, hogy a jegyzői kai* magatartásában komoly fejlődési következett be, és ma már a jegyzők tekintélyes része pozitív értelemben végzi a munkáját. Van-e ennek a megállapításnak alapja? Feltétlenül van. Ha az utóbbi hónapok eseményein mérjük le a jegyzői kar nagy részének tevékenységét, magatartását akkor láthatjuk az előbbi megállapítás helytálló voltát. A :! jegyzői kar teklnitélyeis része- az iskolák ál59*
