Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-63
83 Az országgyűlés 63. ülése 1948. évi április hó 27-én, kedden. 84 termelés ügyében 1948 február 4-én élőterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat szíveskedjék a választ felolvasni. POLÁNYI ISTVÁN jegyző (olvassa): »T. Országgyűlés! Képviselő úr interpellációjában kijelentette, hogy szükségesnek tartja az, új gazdák termelésének belterjcsebbé tételét az öntözés bevezetése által. Ugyanakkor kifogásolta, hogy a kisemberek nem kapnaik öntöző vizet. Hogy az új és régi birtokosok ma nehezen tudnak bekapcsolódni a rizstermelésbe, annak egyedüli és kizárólagos oka a legjobban , igénybevett öntöző rendszerekben jelenleg rendelkezésre álló öíítöző vízmennyiség csekély voltában keresendő. A háború után bekövetkezef-t rizskonjunktúra hatása alatt az öntöző gazdák majdnem kizárólag rizstermelésre rendezkedtek be. Mivel a rizstermelés ötször annyi vizet -igényel, mint az egyéb mezőgazdasági növény öntözése, ezért például a tiszafüredi rend/szer összes vízmennyiségét imár 1947. évben a gazdák kimeri ették. Újabb rizsterületek létesítése tehát a régnek érintetlenül hagyása mellett 1948- évben lehetetlenné vált. Csaknem ugyanez a helyzet a Körösök völgyében.: is. Ennek az akadályozó körülménynek kiküszöbölése végett 72-800/1948. szám alatt rendeletet adtam ki, melybe a a rizstermesztést ugyanazon a területen három évre korlátoztam. Ezen rendelet alapján állapította meg a hatóság az 1948. évi öntöző vízszolgáltatási rendet. Az új rend alapján remélhető, hogy bár korlátozott mennyiségben, de az összes igényjogosultaknak juttatható öntözővíz. Ugyanakkor bankhitelek és kölcsönök formájában elsősorban az új és régi törpebirtokosoknak berendezési és termelési hiteleket nyújtottam előnyös visszafizetési feltételek mellett. Végül a vízjogi engedélyezési eljárástól függetlenné tettem az állami támogatás elnyerését azáltal, bogy a kul'-úrmérnÖki hivatatoiknak az »lgazolvány«-ok kiadását! meg"" engedtem. Az igazolvány birtokában ugyanis az öntözőgazda a bankhitelt vízjogi engedély nélkül is felveheti. Ebből lá/lható. hogy mindent elkövettem az új és régi birtokosok érdekében, bogy azok öntözővízhez juthassanak. Az, interpelláció kifogásolja* hogy a, kisparasztok öntözési kérelmét tömegesen elutasítják. Ez a megállapítás nyilván helytelen tájékoztatáson alapszik. Szolnok vármegye területén ugyanis a inai napig az engedélyező hatóság öntözési vízhasználat iránti kérelmet még egyetlen esetben sem utasított el. Az interpelláló képviselő úr több nevet is felsorolt,' akik víz jogot nem kaptak. Ez az állítás is tévedésen alapszik, mert a nevezettek közül elutasításban sem az alispán, iseon a kultúrmérnöki hivatal részéről mind a mai napig senki sem részesült sőt e t < rendelkezésire álló vízmennyiség szociális szétosztását maga Földi főispán ellenőrzi. A képviselő úr még azt is szóvátette, hogy a társulati mérnö'kök az öntözéssel kapcsolatban imiagánuiunikát végeznek és azokért igen magas díjat számítanak fel. Az öntözni szándékozó gazdák rendszerint a tervezési díjat nem tudják megfizetni, ezért a tervező mérnök a termelés eredményéből' százalékos részesedést köt ki általában. E díjazás azért tűnik magasnak, mert az elmúlt évben rekordtermés volt és így természetesen a mérnök is magasabb díjazást kapott. De ugyanakkor megbízói is magasabb' haszonra tették szert és a mérnöknek vállalni kellett a, termelés rizikóját is. ^Egyébként a társulati mérnökök szabályszerűen járnak eb mert részükre a maigánmunka vállalása nincs megtiltva. A Pavlovies ós társai üggyel kapcsolatban, mindenek eöjőt-t azt kell tudni, hogy az öntözéshez először vízjogi engedély szükséges. E tekintetben a rend és gyorsaság érdekében az, _ hogy asz igénylő először ímegérdeklőidli az Öntözésügyi Hivatalnál — csurga'lék víznél a társulatnál — van-e víz. Ha van. a terület szerint illetékes kultúrmérnöki hivatal útján vízjogi engedélyt kér az alispántól.^ Az engedélyt tehát sohasem az, Öntözésügyi Hivatal vagy a társulat adja, hanem mindig az alispán. így természetesen nem lehet szó arról sem, hogy a Hivatal vagy a társulat annak ad engedélyt, akinek akar. Tárcám az öntözővízhilábyon segítendő, a hároméves terv keretében több újabb öntözőtelep ^élesítését vette tervibe. így elsősorban a Tiszántúlon foignteik új szivattyútelepes öntözőrendszereik létesülni: Hortobágy. Tiszaibő, iNagyiván, Cibakháza, Nádudvar, Magyartés, Sziemtes, Békésszentaindráií és Mezőberény mellett építették új szivattyú telep eket. Ezek elkészülte után a gazdáik még nagyobb mértékben belekapcsolódhatnak a rizstermelésbe és itt az öntüzővízhasznáilati jogot is megszerezhetik. De ahol öntözővíz még nem áll rendelkezésre, vagy ahol már minden vízmennyiséget a, meglévő öntözések lefoglaltak, ott vízhasználati jogot adni nem lehet. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. Budapest, 1948 március 24-én. —Szabó s. k.« ELNÖK: Bakó Kállmán képviselő urat ;a. viszon válasz joga megilleti. BAKÓ KÁLMÁN (kp): T. Országgyűlés! A választ ugyan tudomásul veszem, csak azt óhajtom megjegyezni, hogy abban egy kis tévedés van, miután a társulati mérnökök nem százalékarányban egyeztek meg, hanem előre fixre. Ali vei tehát fixre egyeztek meg, még akkor nem tudták azt. mennyi lesz a termés és nem ezért kerestek sokat, hanem azért, mert ők drágán vállalták. Mindenesetre a termelőnek szerencséje volt az. hogy tényleg termelt és ki tudta fizetni. Tehát nem részes, arányban, hanem előre fixre egyeztek meg és ez az, amit én akikor sokaltam- A választ különben tudomásul veszem. ELNÖK: A képviselő úr a választ tudomásul vette. Kérdem a t. Országgyűlést, méltóztatnak-e a föídmívelésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) Az országgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik a fölámívelésügyi miniszter úr válaszai Szőnyi Imre képviselő úrnak a 12.910/ 1947- számú kormányrendelet egyes rendelkezései tárgyában február 4-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. POLÁNYI ISTVÁN jegyző' (olvassa): »T. Országgyűlés! A kormányzat elsőízben 1946. év őszén a 10-970/1946. M. E. számú rendelettel nyúlt hozzá aí mezőgazdasági ingatlanok: után kiköthető haszonbérek kérdéséhez. Általános volt ugyanis — különösen a kisebb területeken gazdálkodó — haszonbérlőtársada-
