Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-63
85 Az országgyűlés 63. ülése 191%. évi április hó 27-én, kedden. 86 lom résziéről a panasz, hogy a bérbeadók a parasztiságnak m földreform, által ki nem elégr tett földéhségét 'kihasználjá,k és sok esetben olyan magas haszonbéreket kötnek ki, amelyek eredményeként a haszonbérlő és családtagjai munkájuk ellenértékét sem kapják meg, sőt vagyontárgyaikat is kénytelenek eladni, csakhogy haszonbérfizetési (kötelezettségüknek eleget tehessenek. Nem lehetett tehát kétséges, hogy miként a házbérek, éppen úgy ai mezőgazdasági ingatlanok haszonbére tekintetében is a kormányhatalomnak közibe kell ffiépni és iazv esetleges túlkapások ellen különösen a kisebb területeken gazdálkodó haszonbérlőtársadalmat megfellelő védelemben kell részesíteni. így került sor a 10.970/1946 % M. E. számú rendelet kiadására amely felállította ai kishaszonbérletelk fogalmát ós egyben szabályozta a kishaszonbérletek után kiköthető haszonbérek összegét. Általános kiindulási cilapely volt, hogy kishaiszioiníbiérlet az, amelynél kizárólag a bérlő és családja munkálkodik, amelynél tehát a bérlő idegen munkavállaló alkalmazásával 1 ) nem minősül váilalíkoizóvá. Minthogy pedig nem lehetett az oirszág^ egész, 'területére fix haszonbéreket megállapítaná, az látszott leghelyesebbnek, ha & kormányzat csupán irányítólag avai'koziik bele a kérdés rendezésébe. így került sor az irányhaszionbórek megállapítására, amelyek csak a kislhasizonbérletek tekintetében voltak érvényesek. Az irányhaiszonbéneík általában a normális kereslet és kínálat, valamint az országos haszonbórátilagok figyelembevételével azt a haszonbért jelölik meg, amely mellettit m bérbeadó és a haszonbérlő méltányos érdekei egyformán érvényesülhetnek. (Elnök: MOLNÁR IMRE. — 13.32.) így is szükségesnek látszott azonban annak lehetővé tétele, ho"-v az esetleges különleges szempontokat a szerződő felek mérlegelhessék. Ezért a hivatkozott rendelkezés lehetővé tette az iranyhaszombémél 30 százalékkal magasabb haszonbér kikötését, amely egyben az a maximálás haszonbér is lett, amelynél magasabbat a kishaszonbérletek után kikötni nean 'lelhetett, de amelyen belül viszont a felek szabadon egyezkedhettek. Megállapítható, hogy ez a rendelkezés a gyakorlatban be' vált. mert az ellen komoly kifogás az érdekeltség' részéről be nem érkezett. Az iguiz, hogy a hivatkozott rendelet 7. Várnak (3) bekezdése kimondotta, hogy »az iráíiyhaszionbéreket meg lehet állapítani egységesen az ország egész területére, vagy az ország területének egyes részeire, vagy területileg eltérően és annak figyelembevételével, hogy a haszonbérelt ingatlant milyen (mezőgazdaságii termény vagy termék termesztésére baisználjiá'k«, ez a rendelkezés azonban nem azt jelentette, hogy a felek a megállapított irányhaszionbéreiktől eltérhetnek, hanem csak az irányhaszonbérre vonatkozó általános elveket jelölte meg- abban a feltevésben, hogy az ország különböző részeiről esetleg beérkező kívánságok folytán a jövőben nem kormányrendelettel, hanem felhatalmazás alapján tároarendeilettel vagy éppen megyénk int, vagy országrészenkint erre a célra szervezett ós feljogosított helyi szeirvek által fog az irányhaszonbér megállapíttatni. Minthogy azonban aiz 1946/1947. gazdasági évre vonatkozó irányhaszonbér megállapítása ellen — mint föntebb említettem — koanoly észrevétel, tehát az irányhuszonbérnek nean egységesen való megállapítása, iránt komoly javaslat be nem érkezett, az 1947/1948. gazdasági évre is megfelelőnek mutatkozott az irányhaszonbéreiknek az egész országra kiterjedően egységesen kormányrendelettel való szabály ozásta. így került sor a 12.910/1947. Korra- számú rendelet kiadására, amelyet egyébként a korábbi rendelet kiadását szükségessé te't okok talán még fokozottabb mértékben tettek szükségessé. E íwtdelet kiadását számos tárgyalás előzte meg. Kétségtelen, hogy a kisbérlőtársadalom képviseletében a FéKOSz — mint a kisbérlők érdekképviseleti szerve — 'tevékenyen és ügybuzgalommal működött közre és a berak érdekeit igyekezett minél hathatósabban érvényesíteni. Ugyanakkor a bérbeadóknak nem lévén semmiféle érdekképviseletük, a bérbeadók részéről felmerülő szempontok és kívánságok megismerésére és figyelembevételére alig volt lehetőség. Ez a körülmény is^ mutatja, hogy milyen fontos lehet az érdekképviselet a gazdasági élet területén. Ez a rendelet az 1947/1948. gazdasági évre szintén megállapította <H Íranyhaszonbéreket és lehetővé tette azonfelül 30°/o-kal magasabb maximális haszonbér kiikötését, de ugyancsak a kishaszonbérletek tekintetében. Téves igen t. képviselőtársamnak az a magyarázata, mintha a rendelet búzában kötelező haszonbérkikötést rendszeresített volna. A rendelet a felek tetszésére bízta, hogy mit kötnek ki haszonbér fejében, csupán a haszonbér mértékét kötötte a házának, mint értékmérőnek a fogalmához. E szerint tehát az egyik oldalon megáHapíttatott, hogy búzaértékben mennyi,az irányhaszonbér, illetőleg az ezenfelül kiköthető maximális haszonbér, a másik oldalon pedig megállapíttatott, hogv a felek által bármilyen címen kikötött szolgáltatások éréke nem haladhatja meg a búzában kiköthető haszonbér értékét. Minthogy pe dig a gazdasági életben az esetek túlnyomó részében a haszonbért úgyis búzában szokás a mezőgazdaságban kikötni, általánosságban alig- merül fel az, irányhaszonbereknek búzaértékmérő alánon történt megállapítása ellen kifogás. így tehát igen t. képviselőtársam idevonatlkozó kifogása véleményem szerint nem annyira a búzának értékmérőül való alkalmazása ellen, hanem a kiköthető búza mennyisége ellen irányul. Márpedig nem volna méltányos 'egyes kirívó esetek kedvéért az ország egész területére magasabb íranyhaszonbéreket megállapítani és ezáltal a kishaszonbérlő társadalmat a jelenlegi körülmények közö'to súlyosabb megterhelést jelentő magasabb haszonbér fizetésére kötelezi)'. A ren/dtelet kizárólag szociális szempontból az íranyhaszonbéreket nem rendelte alkalmazni abban az esetben, ha a haszonbér 1 ő olyan özvegyasszony, kiskorú, munkaképtelen vagy elaggott korú személy, akinek a létfenntartásához a haszonbér jövedelem re feltét] énül szüksége van és összes ingatlanainak kataszterig tiszta jövedelme 100 koronát, a terület pedig a tíz kataszteri holdat nem haladja meg. Igen t. képviselőtláirsam kifogásolja, hogy az ilyen bérbeadó mennyire kényszerű helyzetbe kerülhet azért, mert a bérlő — dacána annak, hogy nem fizet — négy évig is bennmaradihat a bérletben. 6*