Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-85

891 Az országgyűlés 85. ülése 1948. évi november hó 23-án, kedden. 892 oldali nem volt, de még liberális gondolkodású sem. Egy vitában a Magyar! Jogászegyletben szórol-szóra a következőiket mondta: »Ismerjük ibe így egymás közt, hogy igenis* osztály bíróság van Mjagyarországon.« N© tessék tehát ágy feltiinteltini azt a korábbi bíróságot, mint amelyik Magyarországoin valami magasaibb ideált védett volna és most jön légy demokratikus kormány, amely ezjt az ideált le akarja romfbolni és ai bírókat befolyásolni akarja bizonyos irányban. JETTKÁCS Vilmos (f): De nem az ítélethozatalban, ügyel) Azt hiszem, soha més: a bírók ennyire függetlenek a korniányheavatkozástól nem voltak* min/t most. Hiába próbálják t. képviselőtársaitól az igen tisztelt túloldalról a kormányt olyan színben felStüntetni, hogy a bírókat politikai okokból akarja nyugdíjazni, mert ha figyelemmel kísérték az 1948 :XXII. te. végrehajtását, tudhatják, az önök delegáltja az igazságügyi bizottságbiam kénytelen volt beismerni, hogy az igazságügyminisztérium a legnagyobb objektivitással alkalmazta az 1948:XXII. törvénycikket, (Közbeszólás b néppárton: Eddig!) Mi politikailag tiszta, cte egyszersmind megfelelően képzett bíróságot akarunk*. Es mért mi inenuesak demokratikus bírákat, hanem jól képzett bíróságot akarunk, ennélfogva azokat, akik nem felelnek meg annak a nívónak, amelyet a népi demoknartikus Magyaroríszájg- megkövetel bíráitól, pusztán humauitárius szempontból nem vagyunk hajlandók a bírói karban továbbra is foglalkoztatni (Taps a kormánypártokon.) Igenis, humánusaik vagyunk, de nem a nép Irovására. Már pedig, ha a bíróság rossz, akkor ennek hátrányailt elsőisorban a nép szenvedi meg. Ennyit kívántam mondani, ismételem, azokra a kifogásokra,, amelyeket tulaj dómképpen; az 1948.-XXIL te.-nél kellett volna edmont'ianiok a képviselő uraknak. Egyébként, hogy milyen függetlenek a bírók, errenézve hivatkozóim Tolsztojra, aki »Feltá|madás« című regényében megírja, hogy mi mindéin befolyásolja a bírót, még az is,, hogy reggeli össze veszett-e a feleségével vagy sem. (Derültség.) SzóvaL ne hajtsuk túlzáslba a bírói függetlenség hangoztatásiát. Az 1948tXXII. te.-nél elmoinidtam erről a magam véleményét. Most térjünk át azokra a kategóriákra* amelyeket itt az igen t. képviselő urak védtek. Gróh képviselő úr ditirambuisókat zengett a közigazgatási bíróságról. Nem tudom, de feltételezem!, hogy a képviselő úr is sokszor képviselt feleket a közigazgatási bíróságinál. Anélkül, hogy. e bíróság presztízsét akarnám érinteni megállapítom, hogy Magyarorsízágop évtizedeken keresztül a közigazgatiáísi bíróságot mint nyugdíjintézetet emlegették. Miért? Azért, mert a bírósági elínökök vagy nyugdíjazott miniszterek, vagy nyugdíjazott főispánok voltak. (LUKÁCS Vilmos (f): E» most kik! — BOTYÁNSZKI Pálné (d): iAzért akarunk változtatni rajta.) A bí^ák ntagyrésze úgy került oda, hogy nem akarták még őket nyugdíjha küldeni, ennélfogva kinevezték közigazgatási bíróvá, mert ott hetven éves komáig nem kellett nyugdíjba mennie. Elismerem, voltak a közigazgatási bíróságnál kiváló fiatal szakemberek is, akik azonban — azt míotndihataxáim — véletlenül kerültek oda. (VÉSZY Mátyás (pk): Orsós ós Takács egészen kiváló!) Miről van most szó a közigazgatási bírósággal kapcsolatban! Meg akarjuk valósítani azt, — amit Gróh képviselőtársam is hangoztatott — hogy beváltjuk a magyar közvéleménynek tett — és idetartozik a magyar jogászság ts — azt az igére tünket, hogy a közigazgatási bíróságot mai formájában megszüntetjük. Szükség van közigazgatási bíróslálgra, de nem erre a közigazgatási bíróságra. (Helyeslés a kormánypártokon.) Mi történt a közigazgatási bírésáp-on, meim a bírák hibájából, hanem, a törvény hilbájáiból? lAz állampolgárok keservesen megszerzett filléreiből fenntartott bíróság ötvenfililéres illetékügyekkel foglalkozott. Ez volt az oka annak, hogy a közigazgatási bíróságnál éveken át nem, lehetett egy-egy ügyet elintéztetni. Voltak ügyvédek, akik sportot űztek albbók hogy kétforintos adóügyeket pamiaiszoltak meg. A csanádi püspökségnek volt egy panasza a közigazgatási bíróságnál azért, mert az egyik adór. nemnél annyival több adót vetettek ki, amennyi öt év alatt 57 fillért tett volna ki. Pusztán elvi jelentőségű kérdéseiknél ás felhasználták a közigazgatási bíróságot arra, hogy jogi játékokat űzzenek. A magyar demokráciának erre nincs szüksége, mint ahogyan nincs szüksége arra a bírói garnitúrára sem, amely az említett módon került oda. (Ügy van! Ügy van! a dolgozók pártján.) Annakidején az, igazolás ós a bélistázás túlnyomórészt politikai szempontokból vizsgálta felül a bírókat. Ma már képességeik és eddigi négyéves, műköc'iéisiük alapján, a demokrácia szempontjából bíráljuk el őket. Éppen ezért kellett a négy évnek eltelnie, hogy ide jussunk. Ami a szabadalmi bíróságot illeti — amint valószínűleg a felszólailt képviselő urak is tudják — már évekkel ezelőtt megkezdődött annak felszámolása, amikor a perek egyrészét elvették tőle ós áttették a Kúriához. Meg kell mondanom, hogy a szabadalmi bíróság a köztudatban a reakcióig időkben — sajnos — a legisizélsőbib jobboldal gyülekező helye volt. Volt a bírák között kiváló szakemlber isi, ez azoniban nem mentheti me,? őket attók hOigy eljárjunk elleniük. Egyébként is a szabadalmi ügyek intézését szintén át kell szervezni. A magyar gazdasági élet legnagyobb szefctorja ma már államosított szektor. A népi demokráciában! a szabadalmi ügyek tekintetében is megszűnt az a® állapot, amikor az állampolgár szemben állt a nagyviáillalatokfcal ós az állammal. A szabtadtalmi hivatalnak éö a szabadalmi bíró ságinak arra a konstrukciójába tehát, amelyre akkor szükség volt, ma már nincs szükség. Ennélfogva, ezt a bíróságot át kell szervezni, le kell építeni, azokat az embereket pedig, akik nem tudják magukat beleélni az államosításba és abba, hogy a magánkapitalizmus megszűnt, el kelll távolítani erről a nemzetközileg m fomtos posztról. Mindjárt itt hivatkozom arra, hogy ezt a munkát a miniszterelnök úr és az iparügyi miniszter úr fogják elvégezni és meg lehet győződve a t. Országgyűlés arról, hogy ugyanazzal az, objektivitással, de ugyanazzal a kérlelhetetlen szigorral is fogják megtisztítani a szabadalmi bíráskodás területét a magyar népi demokrácia) érdiekében, mint amieíllyel má tisztítottuk meg az igazságszolgáltatásnak azt a területét, amelyen ezt a munkát végre lehetett hajtani. . _ 4