Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-85
889 Az országgyűlés 85. ülése 1948. évi november hó 23-án, kedden. 890 Mi már most a helyzet? Az a helyaet, hogy annak a közigazgatási bírónak ügyelnie kell arra,, hogy ítéletednek meghozatalánál valamilyen demokratikus szempontot is ^figyelembe kell vennie, holott annak a hír ónak egész erkölcsi életünk tanúsága és # törvényeink szelleme szerint egyedül < és kizárólag az a hivatása, hogy mö demokratikus, ne pártpolitikai vagy egyéb szempontokat, hanem abszolúte az igazságot és ai törvényt tartja szem előtt ítélkezéseiben. ÍRADOOSÁNYI Ferenc (d): Ilyiem volt Töreky is!) Amikor az a közigazgatási bíró ki van téve annak, hogy valamely nem demokratikus. ítéletéért őt végelbánás alá fogják vonni, akkor ki meri azt mondani, hogy ez aem befolyásolja az ő működését? T. Ház! A közigazgatási bírósággal kapcsolatban jogászkörökben egészen különböző híresztelések vannak elterjedve. Nagyon niegnyugtlaitó volna, ha az igazságügyminiszter úr ebben a tekintetben eloszlatná azt a ködöt, amely a közigazgatási bíróság körül terjeng. Azt már tudjuk, hogy elvették tőle az épületet és a tanácsok másodrendű helyeken végzik munkájukat. De a dolognak nem ez a lényege, mert az igazság- szerint még a pincékben is lelhet ítélkezni. Azt azonban már nagyobb fájdalommal A^ettük tudomásul, hogy amikor a közigazgatási bíróság egy bizonyos leányban marasztaló határozatot! hozott, akkor a kormány, mint ahogyan ezt iá magánjogok területén is cselekedte, rendeletet bocsátott ki arról, hogy ezeket a jogokat nem lehet érvé. nyesi tend. _ Ámilkor tehát egyteis közigazgatási bírákat, akiknek a száma az előttem szólott képviselő úr szerint talán csak ötven főre rúg, végelbánás alá lehet vonali, akkor én ebben a legfőbb magyar bíróságnak egy súüyiois erkölcsi sérelmét látom. (Ügy van! Űgy van! a néppárton) Miért! Részletesen megindokolom: azért, mert ma sajnos, a közigazgatási bí^óislág fellegekben lévő bírói trón, ami a korábbi évtizedeknek egészen téves, az igazságot elburkolni törekvő; magatartása következtében elszakadt az élettől, amelynek _ alig kerülhetett fel valamilyen ügy és amelyik ügy felkerült, azt is kétnárom esztendő alatt intézte el. (LUKÁCS Vilmos (f): Ez volt a baj!) Mi ma a helyzet? Az> hogy az egész, jbgi élet szinte keservesen kiált a közigazgatási bíróság után (tlgy van! Úgy van! a néppárton.) és az után, hogy a közigazgatási bíróság alsó foka is megszerveztessék, mert egyedül ez tudná biztosítani az alkotmányjogot. (KELETI Péter litván (din): Sokszor ígérték! — LUKÁCS Vilmob (f): Ez igaz! — 12-00.) Amikor az állami élet úgy alakult, hogy a polgárt a köz egészen igénybevelszi, laanikor olyan nagy mértékben veszik igénybe a vagyonát, egész egyéniségét, egész, létét, amikor száz és. szláíz törvény, ezer és ezer rendelet állapítja meg a polgár kötelességeit, akkor a túlkapásokkal, a tévedésekkel széniben egyetlenegy mentsvára van a polr gár szabadságjogának és. a demokratikus államrendszernek: a közigazgatásíi bíróiság, A közigazgatási bíróságot nem végelbánás alá kellene vonni, hanem szaporítani. Nem gondolok parádés közigazgatási bíróságokra, hanem arra, hogy a járásbíróságokat, vagy törvényszékleket kellene felrnhjáízni azzal a joggal, hogy közjogi kérdésiekiben ítélkezzenek, és ha lennének bőségeisien közigazgatási bírók, akkor ezeket kellene odahelyezni, de nem végelbánás alá vonni. Abban a kérdésben ugyanis, vájjon törvényes-e aa, hogy .egy minisztérium két-három esztendő alatt nem intéz el egy aktát, vagy abban a kérdésben, vájjon egy apácát, aki egész életén keresztül a betegeket ápolta, lehet-e rendőri felügyelet alatt álló nőnek minősíteni és egyéb kérdésekben, ahol léptem-nyomon érezzük a rajtunk elkövetett jogtalanságot, ítélkezni kellene. Nincs azonban a közigazgatási bíróság tökéletesem kiépítve és azt hiszem a legtávolabb áll az igazságügyi kormányzattól annak a gondolata, hogy eze~ fcet az. alsófoku közigazgatási bíróságokat akár csak a járásbíróságok felhatalmazásával is kiépítse. Pedig ezek a bíróságok a demokratikus állameszme legtökélletesebb hordozói ós megtestesítői lennéneík. (CSILLIK József (dl: Jól néznénk ki, ha olyan volna az igazíságszolgáltatás, mint azelőtt! — Zaj.) Nemcsak a közjegyzőknél, neuiesak az igazságügyi tisztviselőknél, hanem erkölcsi tekintetben legfőkép a közigazgatási bíróságnál rendkívül súlyos jogsérelmet látok ebben a törvényjavaslatban és azt-magam és egy-két tagból álló pártom képviseletiében elfogadni nem tudom- (Taps a néppárton.) ELNÖK: Száva István képviselő úr mint a közgazdasági és közlekedésügyi' valamint közigazgatási bizottság előadója kíván jelentést tenni. SZÁVA ISTVÁN (d) előadó: T. Országgyűlés! Beterjesztem az országgyűlés közgazdasági és közlekedésügyi, valamint közigazgatási bizottságának együttes jelentését a ; kiváltságos haszonvételi jogok megszüntetéséről szóló 184. számú törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jelentés ki nyomatosát, szétosztását és napirendre tűzését. ELNÖK: Az előadó úr által beadott jelentést az országgyűlés kinyomatja, tagjai közt szétosztatja, napirendre tűzése iránit pedig később fogok a t. Országgyűlésnek javaslatot tenni. Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Ries miniszter urat illeti a szó. KIES ISTVÁN igazságügy miniszter: T. Országgyűlés! A javaslat ellen felszólalt Keleti és Gr óh képviselő urak az 1948: XXII. te. vitájában elhangzottakon kívül tulajdonképpen senimii újat nem, mondtak, csak a törvényben foglalt bizonyos kategóriákat vették védelmükbe, úgyhogy azt, amit én a felszólalásokra el akarok mondani igyekezem szintén ezekre a kategóriákra szorítani. Általában véve a felszólalt képviselő uraik: ismét a, bírói függetlenséget védték a kormánnyal szemben akkor, amikor ez a javaslat a közigazgatási és a szabadalmi bíróság bíráiin kívül más bírókat nem érint, mért azokra az 1948:XXII. te. vonatkozik. Keleti képviselő úrnak Voltaire-re való hivatkozásai azért nem helyes, mert Voltaire csak a: feudális kor bíráiit ismerte, de még nem ismerhette a kapitalizmus bíráiit, aikJik nem kevésbbé voltak osztályíbírák, mint a régi feudális kor bírái. Ezzel szemben azonban, ha kíváncsi, hogy a magasranffú bírók hogyan vélekedtek saját kollégáikróL akkor hivatkozom Doleschall Alfrédra, aki nemhogy bal-