Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-83

839 Az országgyűlés 83. ülése 1948. évi elkerülhetetlen -alapjai voltak, mégis a kor. I mányzat megkísérelte az inflációt korlátok j közé' szorítani. Ha ezt nem tette volna, akkor | súlyos bírálat illethetné kormányunkat. Az | infláció korlátok közé szorítása érdiekében mind a kiadások leszorítására, mind a bevételek fokozására igen erőteljesein törekedett kormányzatunk. Az 1945-ik évben. '— hogy néhány számot is lássunk — az állami közigazgatás bevételei még alig fedezték á kiadások 7—8 százalékát. Nagyjából ugyanez volt az arány a különböző nagyobb üzemekbein, az állami üzemekben és nem állami üzemekben egyaránt, mely utóbbiaknak teljes hiányát is kormányzatunknak kellett fedeznie, hogy bennük a munka ne álljon meg, hanem éppen ellenkezőleg, tovább folytatódjék és fejlődjék. A bevételeknek több minit; 40%-a forgalmi adóból származott, mintegy 20—20% a dohányjövedjékből és szeszegyedáruságból. Az egyenesadó-bevételek alig haladták meg a 10 szazaiékot. Az arányt azután sikerült feljavítani, 1946 január havában a közigazgatás bevételei már a kiadásoknak mintegy 18%-át fedezték. A bevételek növelésének — most az 1945. év végéiről az 1946. év elejére kell áttérnem — egyik alapvetően íomitos esizköze volt az adópengő bevezetése, amellyel a kormányzat elérte azt, hogy a bevételieknek az infHáició folytán 'történő

1 károsodását a lehető legkisebb mértékre szorította össze, hogy így az államnak egyáltalán legyen valamilyen bevételi forrása. , Sajnos, az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzetében nem volt lehetőség arra, hogy az adók csak a tehetősebbeket terheljék, nem is szólva arról, hogy ezek minden módszerrel kihúzták magukat a terhek vállalása alól. Kétségtelen az is, hogy a kormányzat komoly eszközöket alkalmazott hitelpolitikájiában is ast, infláció megszüntetésére, helyesebben lassítására. Különösen vonatkozik ez arra az időszakra, amidőn sikerült Varga István ós^ társainak befolyását kiküszöbölni, vagy legalábbis Összeszorítani a magyar hitelpolitika terén. Azt hiszem, ma már nem szorul különösebb indokolásra, hogy- e hitelpolitikában bizony annakidején súlyos hibák és hiányok mutatkoztak. A bankjegydózsma intézketjése arra szolgált, hogy az inflációt korlátozza, lassítsa. Sikerült is eg> időre sokkot okozni az infláció menetében, és amennyiben ez nem történt volna meg, azt hiszem, most itt még az annakidején bekövetkezettnél isi még sokkal súlyosabb gazdasági helyzetről kellett volna beszámolnom. Az elmondott adatok, azt hiszem, bizonyítják az országgyűlés előtt, hogy a kormányzat minden eszközzel törekedett az infláció korlátozására, hogy azonban ez nem teljes mértékben sikerült, az — mint mondottam — tárgyi okokra vezethető vissza. T. Országgyűlés! Az 1945. évi és az 1946. év első feléről szóló zárszámacíás egyes számadataira itt most nem kívánok kitérni. Mivel hoszszadalmas számadatokról van szó, a bizottság úgy határozott, hogy az önök előtt fekvő 174. számú jelen'tiésben az adatokat részletes ismertetésben önök elé tárja. Ezzel szemben szükségesnek tartok néhány megjegyzést tenni arravonatkoaótag, hogy vájjon az infláció idején elkövetett-e a kormányzat mindent atekiintetben. hogy előkészítse az 1946 augusztus 1-én bekövetkezett stabilizációt E stabilizációról itffc november hó 18-án, csü órtökön. 84 0 most különösen azért fontos megemlékezni, mert hiszen egyik napirendi pontunkként szerepel a legfőbb Állami Számvevőszéknelk a törvényhozás által az 1946/47. évi költségvetési évre engedélyezett , hitelekkel szemben az 1940/47. év második félévében mutatkozó eltérésekről szóló jelentése is, és ez az év már a stabilizáció esztendeje, ennek a bírálata akár a hiteltúllépések tekintetében is nem tekinthető át anélkül, hogy ne tekintsük át. az 1945. és az 1946. esztenciőkben törtónt stabilizációs előkészül eteket. T- Országgyűlés'! A bizottsági vita során iis megállapítható volt, hogy az infláció kialakulásának, törvénysizerűségedineik, valamint a stabilizáció törvényeinek felfogása terén jelentős különbség van azok közötlt> akik a marxiiisltaleninista köagazdasiágtudQaiLány 'alapján állnak ós azok között, akik a polgári gazdaságtudomány hívei. Világos dolog- hogy a stabilizáció politikája többféle,lehet, többféleképpen lehetséges stabilizálni. Be itt kell rámutatnom arra, hogy az első világháború után hazánkban csak 1924-ben történt meg a stabilizálás lassú, fokozatos, folyamatos infláció után. Fel kell tennem a kérdést, vájjon "1919 után nem lehetetlt j volna-e hamarább stabilizálni? Nem voltak-e meg ehhez annakidején a szükséges gazdasági alapok? A feltett kérdésre azt kell válaszol^ nőim. ,az alapok megvoltak hozzá. A termelőetvzközök nem voltak annyira összerombotva, mint most. Közlekedési eszközeink, hidaink nem voltak annyira elpusztítva, mint mosit, már pedig nyilvánvalóan a stabilizálásthoa ezeknek a megléteié, a termelés fokozása, emelkedése adja a döntő, alapvető biztasítélkoit, lehetőséget. Az elmúlt rendszer, politikájába azonban szervesen beletartozotí<Jiogv 1919 utián fokozatos, lassú inflációs folyamatot tartson fenn. amiely^ lehetővé tette részére, hogy a levert munkásosztályt, a levert dolgozó parasztságot kordába szorítsa és kiszorítsa a politikai hatalomból ib evezesse nópelnyomó rendszerét és egyben lehetővé tette számára azt is* hogy ez alatt a lassú inflációs folyamat alatt Magyarországot végső elemzésben az idegen imperialisták, idegen 'tőkések jársizalagjára csatolja Ez volt az 1920-as évek bethlenista-horthysta kapitalista stabilizációs politikája. A mostani kormányzat ezzel ellentétes politikát folytatott, és azt helyesen tette, mert ez áz ellentétes politika a magyar mép belső erőire támaszkodva, a belső erőforrások kibővítését, kihasználását tette törekvése központjává' és annak ellenére* hogy az első viliágháború utáninál sokkalta sokszorosabb károk érték nemzetgazdaságunkat, mégis, megvalósította a stablilizaciót anélkül, hogv az az ország függetlenségének, vagy önállóságának cserébe adását vagy csökkentését jelentette volna. Ezt a kérdést, azt hiszem* helyes volt ebben a formáiban a jelentésibe belefoglalni' különösen azért, mert az 1946/47. évi hitelelltérésekről szóló jelentés során meg IkeU emlékeizni arrób hogy e számadatok tanúsága ezerint a kormányzat ngein meggondoltan, igen megfontoltam az ország termelési kapaicitásá't, termelési eredményeit és 'teherbíró képességét figyelembevéve állította Össze az 1946/47. évi bevételeket ós kiadásokat egyaránt Ezzel kapcsolatban^ rá kell mutatnom arra is, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszéknek ezeai eltérésekről szóló jelentése talán az uitokó