Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-80
761 Az országgyűlés 80. ülése 1948. íogadoui el, hogy ez a javaslat ennek, a jobb világnak a, kópét akarja megrajzolni, hogy ez -a tanács érezni fogja azt a történelmi hivatásit, amelyet vállalnia kell> ós hogy éppen ezért mindenekelőtt a tudást fogja támogatni, megbecsülni ós tudósainkat méltó javadalmazáshoz fogja juttatni. (Ta%m az ellenzéken-) ELNÖK: Kíván-e még valaki a. tör vényjaviasliafhoz; általánosságban hozzászólni 1 (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni. TÓTH LÁSZLÓ (kg) előadó: T. Országgyűlés! Legyen szabad ölömmel megállapítanom: a javaslat melllett ós ellene, felszólalók egyaránt megállapították azt, hogy igenis szükség van tudományos életünk újjászervezésére és ennek az újjászervezésnek tervszerűségére is- Ebben, a tekintetben nem volt vita. A javiaslattal szemben a legnagyobb ©.ismerés az, hogy mindenki kívánja a javaslat törvénye r ő-e emelését, mindenki kívánja, hogy e törvény nyomán tudományos életünk pezsdmése, felfokozása következzék be. Ebben tehát nincs vita. Bizonyos elviálletve tudományois kérdésekre való válaszadás kötelezettsége alól felmentve érzem magam. Ezek elvégre tudományos vita" kérdések, amelyekre a válasz megadása igazán nem az előadó feladata. Egyik-másik kérdésre felelni nem is érezném magamat hivatottnak. Ezek a kérdések aiz illető -szemléletek között úgyis valószínűleg más módon fognak megoldódni. Szeretnék azonban néhány szóval kitérni az Akadémia kórtdéfiére, mert úgy látom, minden szónok érintette az Akadémia viszonyát ehhez aiz új tanácshoz. Azt hiszem az első felszólaló, Kisházi képviselőtársam ezt kérdést kissé oldalvágányra terelte. Az Akadémia ugyanis egy tudományos társulat, amelyeknek tagjai ott előadásokat, felolvasásokat tartanaik, ós ezeket a munkájukat az Akadémia kiadja. Körülbelül száz éven keresztül ez volt az Akadémia feladata- Azt is hozzátehetem, hogy az Akadémiát ezért rendszerint szidták. Aki olvasta Gyulai Pál munkáit, régi kritikáit, vagy régi újságokat, például a régi Pesti Naplót ós egyéb lapokat aiz 1870-es, 1880-as évekből, jól tudja, hogy az Akiadómiát állandóan szidták- Mindig retrográdnak tartották- Mindig volt vagy ilyen vagy olyan kifogás ellene, de általába^ nem voltak vele. megelégedve. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a múltban is érte kritika az Akadó" miát és az Akadémia nyilván a múltban is olyan magatartást tanúsított, amely nem szolgálta az akkori — mondjuk — haladó szellemet vagy az akikori szellemi élet felfrissülését. Ezért alakultak újabb ós újabb tudományos társulatok, amelyek átvették az Akadémia egyes funkcióit- Az Akadémiának volt ugyan nyelvészettudományi osztálya, mégis alakult egy Magyar Nyelvtudománya Társulat, volt tör" téneti szekciója, és mégis alakult 1867'ben egy Magyar Történeti Társaság ós így tovább. Ezek a társulatok többé-kevésbé szépen megfértek az Akadémiával; hol együtt működtek. hol voltak köztük bizonyos ellentétek. Az Akadémia azonban továbbra is létezett és a maga lehetőségei között végezte a maga funkcióját Én ezzel csak azt akarom mondani, hogy az Akadémiát abban a formájában, ahogyan . .1838 óta fennáll, mai felépítésében nem is tudnám alkalmasnak elképzelni arra, hogy egy ilyen legfőbb tudományos és célkitűző, cél?vi augusztus hó 4*én, szerdán* 762 elosztó szerv legyen. Az Akadémia maradjon meg eddigi funkciójában, teremtsen maga körül mentől élénkebb, mentől pezsgőbb tudomá" nyos életet. Az Akadémia tagjai úgyis bekapcsolódhatnak a Tudományos Tanács működésébe, még ha nem is kerülhet, be mindenki ebbe a 27-es tanácsba, hiszen a 8. szakasz világosan megmondja, hogy külső sziakért őket is meg le" bet hívni a Tanács tagjai sorába- Világos, hogy az Akadémia hozzáértő tagjai ós mindazok, akiknek működésére szükség van és aikik be is akarnak kapcsolódni, megfelelő módon megfogják találni elhelyezkedésüket. Én tehát nem látok ellentétet az Akadémia tudományos működése ós a Tudományos Tanács isEserveaő működésié' között. Ehhez a problémáihoz lényegileg nem is tartozik hozzá az Akadémia anyagi helyzetének taglalása. Az Akadémia tulajdonképpen már az első világháború utáni inflációban elveszítette vagyonát. Ha nem csalódom, mintegy haitimillió aranykorona értékű értékpapírja volt az Akadémiának és az, teljes egészében elveszett Csak a 20-as évek végén, a 30-as évek legelején a Vigyázó Ferenc-féle hagyoniánynyal regresisizálódott bizonyos mértékben az Akadémia anyagi helyzete, de ón úgy hallottam, hogy ott is nagy anyagi terhek voltak a vagyon átvételével kapcsolatban, úgyhogy annak jövedelméből az Akadémia lényegesen keveset élvezett. Az Akadéma tisztviselőit már 1923 óta az állani fizette, illetményei az állami költségvetésbe voltak felvéve; az Akadémia anyagi támogatást kapott az államtól; már a 20-a,s évek elejétől fogva lényegében az állam tartotta ell jól vagy rosszul, a lehetőségeik határáig, sőt olykor talán még a , lehetőségek határán alul is, de mindenesetre az állam gondoiskodott fenntartásáról. Én tehát — ismétlem — nem látok semmiféle ellentétet, de szoros összefüggést sem az Akadémia és a Tanács működése között. Mindkető a jövőben is — szükség esetén ós a lehetőségek határain! belül együttműködve is — jól elláthatja a maga funkcióját. Szeretnék még egy-két szót szólni az, egyetemi tanári kinevezések kérdéséről. * Csaik annyit akarok megemlíteni, hogy az egyetemek a múltban is örömmel látták volna, ha az egyetemi tanárok kinevezésénél nem primórmódon érvényesültek volnia- a politikai szempontok. A miniszterek rendszerint a maguk befolyását akarták érvényesíteni a múltban is, ós ennek érdekében sokkmindent elkövettek. (PÁRRA GI György (fd): És a jelenben is! — Derültség! — VARGA László (din) az előadóhoz: Csatk tessék layilatkoani! Halljuk!) Mondom, a miiniszterek a múltban is a maguk politikai befolyását akarták érvényesíteni, mégpedig a különvélemény alakjában, abban az esetben, ha — mondjuk — az illető kar, vagy az illető egyetem nem volt hajlandó valamely miniszteri kívánságnak eleget tenni. A miiniszeireknek a múltban megvolt erre a módjuk. Ha tehát _ most egy olyan megkötés történik, hogy a miniszter köteles a, kinevezésnél egy tudoimányos szerv ajánlását vagy álláspontját elfogadni, akkor ez feltétlenül a tudomány érdekeit fogja szolgálni, ellentétben a múlttal, amikor egy vegyes rendfsizer volt érvényben, amikor is az egyetemek elfoglalhatták a maguk tudományos szempontja szerinti állásfoglalást, ezt azonban a miniszter a kinevezési jog gyakorlásával, annak olykor kissé erőszakos vagy, mondhatnám, kozmetikus kezelésével" (LUKÁCS Vilmos (fd):
