Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-75
589 Az országgyűlés 75. ülése 1948. évi július hó 7-én, szerdán. 590 Mindenesetre aggasztó, hogy a konztervgyárak arra kaptak utasítást, hogy a konzervek készítésiénél 4 forintos cukorárral kalkuláljanak. Sokkal előny ösebbnek tartanám, ha a pénzügyiminisfcter úr már most elindítania egy akciót annak érdekében, hogy cukorrépát termő területünk ne csökkenjen és biztosítaná a cukorrépa jó részének szesszé való felfőzését, ami a háború előtt határozottan lukratívnak mutatkozott. Nem vagyok ugyan tisz 1 " tában azzal, hogy ma milyen mértékű szes'zexportra lehet számítani, (VÉRTES István (fd): Nagyon nehéz!) de azt hiszem, pillanatnyilag lehetséges lenne. Nem azt akarom, hogy a, belső fogyasztást növeljük, mert hiszen szerintem mindenkor erkölcstelen az, ha az állam a szeszfogyasztás' ból akar jövedelmet bevenni. (KONDOR Imre (pp): Es más országokban 1 ? — Derültség.) Más országok csinálják, ha nekik tetszik. Ez az> ő dolguk. ^(P. ÁBRAHÁM Dezső (fd): Nem -mindig isszák azt! Használják másra is!) Mindenesetre tekintetbe jön hajtóerőiként való felhasználása tíis. Nem mondom, hogy ez mindig gazdaságos volt, die bizonyosan átsegített bennünket egyes nehézségeken. Áttérve a beszolgáltatáfera. meg kell álla" pítanom, hogy mindenesetre sok panasz, me~ rült fel amiatt és sok kritika is illette azt a Rendeletet, amely — mint megemlítettem — kombinatív formája a rekvir állásnak és a Jur" csek-fóle tervnek. Mindenesetre szükségesnek tartom felemlíteni kifogásaimat. Semmi kifogásom az ellen, ha ellen őriztetik a gépeket, sőt ellenőriztessék még szigorúbban. Ami felesleg van, azt tessék beadni, sőt még ezen a miérteken túl is meg lehet kívánni a beszolgáltatást, még ha gazdatársaimnak nem is fog ez tetszeni, de az ország*" nak erre szüksége van. Igazságtalanaiak és kicsinek tartom azonban az őstermelők fejadagját. Felette igazságtalannak tartom, hogy a 12 éven aluli gyermekek fejkvótája 160 kiló. Hiszen mindenki nagyon jól tudja — ez nem sértési — hogy falun a 12 éven aluli gyermek a legnagyobb kenyérpusztító. (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken-) Aki falun él. az ezt nagyon jól tudja. Ezért nagyon szeretném, ha az illetékes miniszter úr — nem tudom hova tartozik ez az ügy — pótlólag kiadna egy rendelkezést, amely szerint a mennyiséget, amelyet valaki munkával keres meg. semmi esetre sem kell beiszolgáltatni, mégi ha ez meghaladja is a fejkvótáját. S ha mást nem lehet, legalább a gyermekek fejkvótájának felemelésével r az illető ezt meg is őrlethesse- (Úgy van! Úgy van! az ellenzéken.) Azt hiszem, ezt mindenki elfogadhatja, hiszen nagyon jól tudijuk, évek kelének ahhoz, hogy a magyar falu élelmezés© átalakuljon úgy, hogy alapja ne a kenyérgabona legyen, hanem egyszer majd jobb időikben! a spenót, meg a borsó, meg mit tudom én mi. (Mozgás.) Ez mindenesetre helyes lenne. Valaniilkor ugyan — ez még a másik háború alatt történt — mikor sajnos szintén ellenzéki voltam. (P. ÁBRAHÁM Dezső (fd): Az roslsiz kenyér!) engem üis megkérdeztek arról, mit szólok a vegyes táplálkozáshoz, Azt mondtam akkor a miniszteri titkár úrnak, aki kijött, hogy próbálják meg egyszer spenóton kaszálni. (Derültség.) Ezt nem vállalta, de a magam részéről sem tartom lehetségesnek, hogy a magyar táplálkozás, a magyar konyha hamarosan átváltozzék. Ehhez egy egészen különleges neveiébre lenne szükség. Ha pedig így van, aikkor legalább az őster medőrnek — amennyire lehet — meg kell adná a lehetőséget, hogy minél előbb elérhesse azt a mennyiséget, amelyet a békében fogyasztott. Ez a mennyiség feltétlenül jóval felül van a 220 kilón, mert az én számításom szerint körülbelül 360 kiló volt a békeévekben az évi fogyasztás. Ami már most a mezőgazdaság ós ál tálában az egész gazdaság vitelét illeti, legyen szabad kitérnem egy dologra, ami — előre bejelenteni — teljesen elméleti alapon fog nyugodni, ami azonban világos kövétkezése a dolgoknak. Nevezetesen, ha 'áttérünk a tervgazdaságra, akkor bizonyos idő múlva elkövetkezik az, hogy kénytelenek vagyunk áttérni a termelési eszközöknek teljesen állami kézbe való vételére. Mondom, elméletben ez teljesen helyes, mert hiszen elméletben az állam tudna a legjobban azt, hogy mit kell termelni, az állam tudja a tervet teljesen végrehajtani, az állam tudja a kiviteli lehetőségeket és természetesen ellenőrizni is teokkal könnyebb egy tervet akkor, ha egy gazda van, mintha többszázezer vagy millió gazda van. Ez világos. Ismétlem, én ezt teljesen elméleti alapon elfő" gadoro, ez tény. Van azonban ennek egy másik oldala is, Ha az állam teljesen kezébe veszi a termelést és a fogyasztást is, akkor természetesen _ker zében tartja az ország lakosságát is. kicsinytől egészen a nagyig. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Hogy ez helyes-e vagy nem, azt én nem akarom megítélni, (BARANKOVICS István (dn); Nem!) A mi szempontunkból nem helyes, mert mi azt mondjuk, hogy egy ország fenntartása akkor nyugszik a leghelyesebb alapon, ha minél több független, szabad, kicsiny egzisztencián nyugszik. (Ugy van! Ugy van! — Taps a néppárton.) Ez egy tétel, amelyről lehet vitatkozni. (KOZMA József (d): A kicsit úgysem bántja senki! — BARANKOVICS István (dn): Nem ezt irtai! — Zaj. — Az elnök csenget.) Ami már most azt illeti, hogy az állami gazdálkodásban mit tartok én a. legnehezebb" nek, megmondom őszintén: próbáltam mindenhol, nem reklámiratokban és — nem akarom ezzel lekicsinyelni — népszerű iratokban (MAROSÁN György (d): Akkor miért hívja nek~ Iámnak 1) utánanézni annak, hogy mi az^ a kulcs, amely szerint a mezőgazdasági termelésben igazságosan el lehet osztani a jövedelmeket. Hiszen aki mezőgazdiasággal foglalkozott, az nagyon jól tudja azt, hogy a mezőgazdasági szektorban a szellemi munkának, a kézi munkának sikere teljesen egyéni képességtől függ. Akármityen kicsiny gazdaság legyen az, egy üzemterv tökéletes kidolgozása, a vetőrend megállapítása, annak meghatározása, hogy milyen állatokat tartsunk, azokat hogyan gondozzuk, hogyan takarmányozzuk. teljesen egyéni funkciókon épül fel. Éppen úgy vagyunk ezzel, mintha két ekét állítunk egymás mellé ós az egyik jól szánt, ia másik roszszul szánt: a következménye az, hogy az egyik földnek jó termése lesz, a másiknak roslsiz,. Mármost, hoigy lesz-e olyan kulcs, amely szerint ezt igazságosan elosszuk- ezt ón nem tudom. Nem is tűnődtem rajta, hogy leheke ilyen kulcsot kisütni, de ha valaki ezt tökéleíesen kitalálja, mindenesetre ez egy érv lesz
