Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-75
687 Az országgyűlés 75. ülése 1948, mammuttestefcet találtak, ezeknek volt specialistája ez a német tudós ós ezeket ásta ki. Ez a tudós leírja erről az utazásáról szólva, hogy bevetődött egy szamojéd fejedelemhez, illetve nem fejedelemhez, hanem talán törzsfőnök" höz... (DÉNES István (fd): Rokonokhoz!) Azt nem tudom. Én nem tartom az atyafiságot. (Derültség.) Ott látta azt, hogy annak a törzsfőnöknek micsoda óriási vagyona volt: százával volt tevéje, ezrével volt hirkája. nem tudom, mennyi lova volt, és amikor bementek a jurtá'ba. akkor azt látta, hogy laiz tele voilt gyönyörű keleti szőnyegekkel, ládákban állt ott a különféle arany, vertarany is, rúdarany is, ég akkor azt modt a neki: Te barátom, ostoba emíber vagy; miiért nem küldöd] el ezeket az értékeidet Pétervárra, hiszem ott az meg" fiadzik, kamatozik. Erre az a szamojéd fejedelem vagy törzisfőniök azt felelte neki: Kedves barátom, nekem naponta bajom van azzal, hölgy ha kimegyek megszámláUni a birkáimat, tevéimet, lovaimat, akikor jönnek a felügyelők, a cselédek vagy a pásztorok azzal, hogy ezt elvitte a medve, azt megette a farkas, azt meg elhajtották. Hátha én most ezerötszáz kilómé" térre küldöm el aranyé armaimat és ezüstblarmaimat, mi tesz akkor, ha egyfszer iaa ottani bank azt fogja mondani: Az egészet elvitte a farkas. (Derültség.) Ez az, a bizonyos bizalmatlanság, amelyet nem lehet rossz néven venni akkor, amikor a mostani generáció idősebb tagjai ötszöri pénzromlást éHek keresztül. {17gy van! Ugy van! a néppárton.) Mindent el kell azonban követni, hogy ez a tőkeképződés valóban meginduljon, mert éneikül nem tudjuk elvégezni az előttünk álló óriási feladatokat. (Mozgás az ellenzéken.) Sajnos, ezt a törekvést, ennek a törekvésnek •az előmozdítását, a bizalom megszilárdítását nem látom és nem tudom felfedezni a kormány működésében. (GRÓH József (nt): Ügy vau!) Ugy látszik, a pénzügyminiszter úr ezekre a célokra több adót ós töbh adóbevételt irá" nyoz elő (Egy hang a magyar d^nokratapárton: Egyszerűsít-), mert hiszen úgy halljuk, hogy új adókódex vagy új adótörvény készül. Én azonban először mindenesetre azt szeretném, ha ,a pénzügyminiszter úr felvilágosítana bennünket. Azt hiszem, az országgyűlés méltó erre, és megilleti az a jog, hogy megkérdezzük, hogy a legutóbbi négy hónapban hogyan alakultak a bevételek, (NYÁRADI Miklós minisz' ter: Kitűnően! Garantálom, hogy jól!) és ha véletlenül nem alakultak úgy, mint ahogyan remélték, abban az esetben melyik szektorokban van (kiesés? Nekem ugyanis az keli hinnem, hogy valóban frlyem kiesés van, amikor azt látom, hogy például a földet terhelő adókat a pénzügyminiszter úr mindenesetre emelni akarja. (Egy hang a demokrata néppárton: Duplájára!) Mert csak azt az egyet vegyük, hogy a föld értékéinek szorzószámát — amint nagyon jól tudjuk — kétszeresére emelték fel. (DÉNES István (fd): Csaknem!) Hogy Magyarországon a föld értéke valóban emelkedett-e, azt nem tudom. (DÉNES István (fd): Az biztos!) A forgalom nem olyan, hogy ezt mutatná. (DÉNES Lstván i(fd): Nem attól függ!) Elvégre, ha azt mondjuk, hogy egy föld ennyit ér, az még nem jelenti azt, hogy több jövedelmet is hoz. (DÉNES István (fd): Ebben igaza van!) Szerintem pedig az egyetlen helyes módszer a jövedelem utáni adóztatás. (VÉRTES István (fd): És nem a forgalom utáni!) X hoH tőke megfogása adóztatási szempontból évi július hó 7-én, szerdán. 588 szerinitem nem helyes, illetőleg nem vezet célra, (DÉNES István (fd): A föld nem holt tőke!) Lehet, hogy Dénes képviselő úr majd elfogja mondani, ha pártja megengedi (Derültség.) telék&dó-teóroásját, a r magamrészéről osztozom a pénzügyminiszter úrnak abban a véleményében, hogy ez a telkadó-teória a fantáziák és az utópiák birodalmába tartozik. Ne vitatkozzunk moist ezen. Azt azonban elmerem mondani, hogy a föld jövedelme sem a kicsi, sem a nagy szektorban, semmi körülmények • között nem emelkedett a duplájára. Megengedem, hogy vannak minden szektorban lelkiismeretlen emberek, akik kihasználták embertársaik nyomorúságát ós feketekereskedelem útján értékesítik terményeiket, elismerem, hogy ezek az emberek esetleg töbíb jövedelmet élveztek. De semmiesetr© sem lesz több jövedelmük azoknak, akik maximális áron adták le terményeiket a múlt évi rossz termés után, még az idei termés iméllett sem, amely ~r- jegyezzük meg — még nincs a magtárakban. Legyen szabad itt rámutatnom arra, hogy például annak ellenére, hogy megnyugtató nyilatkozatot olvastunk* amely szerint az eső nem árt az aratásnak, mégis azt látjuk, ha az aratásnak nem is árt, de a dunántúli megyékben a rozs- ós .búzakepék már határozottan kezdenek csírázni; azt látjuk, hogy a Balaton mellékén a legértékesebb területeken (Közbeszólás a dotgozók pártján: Bundás bogár nincs! — Zaj. — Az elnök csenget.) a badacsonyi és szentgyörgyi, tapolcai körzetnek nevezett, legértékesebb borvidéken olyan fokú lisztharmat lépett fel. amely teljes megsemmisüléssel fenyegeti azt a terményünket, amely országos szempontból, tehát export Bzempontjából és gazdaságii szempontból is fontos. Nem rémhíreket akarok terjeszteni, (BAKÓ Kálmán (d): De azért valami olyasmi ez!) de szükséges, hogy szembenézzünk a dolgokkal. Sokkal okosahb megmondani mindent, ami igaz ós feltárni, mint nem tudom milyen romantikus 1 álmokat szőni arról- hogyan lesz és milyen nagyszerű lesz. A Dunántúl a burgonya azért, mert már ia vetőmag sem volt egészséges, a> sok esőzés következtében máris 4 rothadni kezd. Ezek r kel a dolgokkal — amelyeknek még nem tud*juk a végét, a végeredményét, — számolnunk kell és nagyon rossz, politika az, ha azt mondjuk, hogy biztosan minden jó lesz. Elég idős gazda vagyok abhoz. hogy elmondhassam, az a gazda, aki előre eladta termését, rendeslen tönkre is megy. Ez vonatkozik a gazdára is, de vonatkozik az államra is. A növénytermeléssel kapcsolatiban fel kell hoznom egy másik kérdést. Aggodalommal tölt el engem az, hogy nem tudjuk, milyen legz a cukorrépánk, annak a terménynek az áralakulása, _ amelynek termesztésére annyira rákaptak. Mint beszédem elején is említettem, az idei cukorrépa vetésterület 40%-kai haladta túl a tavalyit. Ha ugy amis világviszonylatban nézzük, azt látjuk, hogy a magyar cukor ára bizony többszöröse a világpiaci árnak. Ezzel magam ellen beszélek ugyan, mert szántén cukorrépa termelő^ vagyok, de ebben a dologban is tiszta és fix álláspontot kell végre elfoglalni és vagy fel kell emelni — ami helyesebb is lenne — a gazdáknak jutó cukor mennyiségét, vagy a cukor árát kellene leszállítani. így a fogyasz u tás és a kereslet egyensúlyba kerülne.
