Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
549 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án f szerdán. 550 az azonos felekezetekhez tartozó tanítókat és nevelőket fogjuk helyezni elsősorban. (Helyeslés a kormánypártok és a magyar demokratapárt, oMalán.) E-á kell áitt még mutatnom, valamire!, bár elég nehéz- szívvel teszem ezt. Az előzetes miegbeszélések sorain. a<z arra illetékeseken kereszr tiül értésére .adattam a szecrzetesis'ko^ák vezetőinek, de a püspöki karnak mgáínak is, hogy a. magyar köztársaság kormányának nem szándéka sem az államosított, sem a kivételeaeitit szerzetesi iskolákban valaminő saomély cseréket vagy áthelyezéseket végrehajtani. Nem kiválnjuk egyik szerzetes-iskolából a másukba,, egyik upáaaiskolábóil a másikba áthelyezni a nevelőket. Leszögezzük ezt és leszögezzük azit is, hogy kiadtuk már a tanügyi igazgatásban a tamikerüLati főigazgatóság szár mára az utusítást, hogy a törvény életbelépésének pillanatában a szerzetesrendek ós apáearendek igazgatói továbbra is változatignul saját személyükben megkapják igazgatói megbízásukat. (PAEEAGI György (fd): Miért nem hozták ezt nyilvánosságra'!) Az illetékesekkel közöltük az illetékesekre tartozott mindez, hiszen a tárgyalás minden kérdését nem hoztuk nyilvánosiságii-K Éppen Parlagi képviselőtársam utalt arra töhbsaör ishogy a részleteket ne vigyük a nyilvánosság elé addig, amíg annak égető szüksége nem merült fel. Ezzel kapcsolatban őszinte szomorúsággal tölt el annak tisiatemíből ós kötelességemből folyó közlése, hogy e mesisizetekiintő óvur tosság, messzetekintő eingedéikenység, az ömr szes szerzetesrendek ós< összes apácaiskolák igazgacóinialk és nevelőinek helybenmaradásáró 1 való óvaitos kormányzati gondoskodás ellenére is — amint mia erről értesültem — az összew szerzetesi iskolák utasítást kaptak, hogy államosításuk, de még kivételezésük esetén sem síziabad tanítaniok az iskolákban. (PAEEAGI György (fd): Ezt fájlaljuk!) Szeretném megkérdezni a t. Házat, kit terhelhet mindezek után a felelősség ezért az intézkedésért, (JJÜ-LlN Jenő (kg) államtitkár: Nem vitás!) ia magyaTi' köztársaság kormányát-e, amely idejében közölte ezt ós a szerzetesrendek főnökeit megbeszélésre hívta meg, vagy pedig azokat, akik ezt a tilalmat kiadjak, nyilván nem azéint, hogy a további tárgyalár sokra, a bélkés engedékenységre lehetőség nyíljék. Én nem kívánom minősíteni ezt a feífo" gást, nem kívánom minősíteni azt a tárgyalási készséget, amely ilyen lépésiekhez kíván folyamodni, a magyar köztársaság kormányának ezekre az ajánlataira, erre a felfogására. (Egy hang a dolgozók pártju oldaláról: Ezt nem is kell minősíteni! Minősíthetetlen!) Amennyire megelégedéssel tö^ti el tehát a miagyar köztársaság kormányát _ és magát a magyar népet a református zsinat ünnepi egyhangú határozata az egyház és állam kérdéseinek rendezésében, aiz a megértés amelyet az iskolaügyben népünk ós demokráciánk érdekében tanúsítottak, amennyire megnyugtató volt a többi egyház álláspontja, annyira nyugtalaníthatja az egész magyar közvéleményt a római kaioi'ikus egyház vezetőinek, ez esetben a püspöki karnak ez a merev maga" tartása ós álláspontja. Hogy kin múlott; hogy a tárgyalásokra nem került eddig sor, ezt mindezek után már fölösleges lenne részleteznem. I)e t. Ház, bármennyire a béke és még ezután is a tárgyalások álláspontján vagyok (PAEEAGI György (fd): Helyes!) és* a magyar köztársaság kormánya — amint a püspöki karhoz ma elküldött levelemben leszögeztem — bármennyire a békés együttműködést kívánja ezután is és nem a konnánymonopólium és nem a jogfosztás szellemében, mert szeretném felhívni Baramkovies igen t képvisel őtáirsani figyeumét tarra, hogy az általa inkriminált és általam megtett kormánynyilatkozatban nem diktátum volt, hanem kéltízben leszögeztem, hogy tárgyalni akiarunk a ».kölcsönös engedékenység« szettemében. Ebbeu a kifejezésben, amelyet a nagyobb nyomaték kedvéérit megismételtem, a kölcsönös engedékenység kifejezéséiben minden lehetőség megvolt a megegyezésre, ahogyan állítom és felelősségem tudatában közlöm, hogy törvényjavaslatunkban is megvan minden lehetőség továbbra is a békés megegyezésre. T. Ház! Nem én állapítom meg, hanem a francia egyháztörténet egyik kitűnő papi szerzője állapítja meg, hogy a Vatikán mindig fait accompük esetén is, a megegyezés, a tárgyalókészség álláspontján volt Ugy érzem, hogy ez volt a Vatikán álláspontja akkor. amikor a közoktatásügyi miniszter Briand intézkedései után a külügyminiszter Briandnal meg tudott egyezni a francia konkordátum ügyében, amikor meg tudott egyezni a harmadik német birodalommal és Mussolini Olaiszorrszágával, pedig az egyház több ízben is nyíltan elítélte — és itt rá kell mutatnom. hogy ez a Vatikán értékes nyilatkozata volt — az Olaszországban történt eseményeket és a »Mit brennender Sorge« kezdetű enciklikában elítélte a Németországban történteket Meggyőződésem tehát, hogy az a Vatikán, amely 1919-ben a csehszlovákiai iskolaáEamosítások után Csehszlovákiával 1925-ben a modus vivendit meg tudta találni, most is meg fogja keresni a megoldáshoz szükséges tárgyalási alkalmakat (BARANKOV1CS István (dn): Kemóljtük!) A magyar köztársaság kormánya — amint ezt a püspöki karhoz ma eljuttatott levelemben is leszögeztem — nem zárkózott el a tárgyalásoktól, sőt ezeket állandóan sürgette és ezután is sürgeti. (Helyeslés a néppártonO Szeretnék viszont minden ódium, minden személyi érzés nélkül rámutatni arra, hogy a Vatikánnak ezzel a történelem során gyakorolt magatartásával ellentétben, amikor le kell szögeznem, r hogy néhányszáz kilométerrel arrébb, vagy néhány évvel régebben a természetjog abszolút kritériumai ellenére is meg lehetett állapodni, megállapodást lehetett kötni az •állammal, Magyarországon aiz álláspont ma teljesen megmerevedett. Annyira megmerevedett, hogy hétről-hétre egymásután olvastak fel pásztorleveleket a magyar katolikus templomok mindegyikében. Nincs természetesen sem okom, sem jogom-arra, hogy ezt a ténykedést bíráljam, nem is kívánom bírálni, ez nem is volna ülendő részemről (SUPKAGéza (pd): A magyar kormánynak mindig joga van beleszólni a pásztorlevelek kérdésébe! — Közbekiáltások a néppár on: Dehogy van!) — amennyire jogom van, bele is szólok — (PAEEAGI György (fd): Ne nehezítsük meg a helyzetet! Ha a miniszter lojális, akkor ne. akarjunk illojálisak lenni!), de szeretnék itt is minden él nélkül leszögezni néhány tényt. Elsősorban azt szeretném leszögezni, hogy amikor a keresztény katolikus Huszár-kor6*