Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
551 Az országgyűlés 73. ütése 1948. mány itt Magyarországon átvette az uralmat és kormányzott, akkor egy pillanatra sem jutott eszébe és nem is juthatott el odáig, hogy az annyira perhorreszkált polgári házasságjog kérdését újra felvesse akár hatalmi szóval, akár bármilyen más módon, C&ajk odáig jutott el, — de odáig azután alaposan eljutott — hogy az ugyancsak katolikus Haller István közoktatásügyi miniszter kibocsátotta a természetjogot mélyein megtipró numerus elausust. Mert a numerus clausus is megtiporta a természetjogot, (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken- — Általános helyeslés és t a ps.), amikor a szülőnek nem tette lehetővé, hogy gyermekét egyetemre küldje. Kérdem a természetjog, az elemi emberi jogok e megtiprása és a természetjogtól függetlenül az emberi méltóságnak ez a meg; tipratása ki váltott-e egyetlenegy püspöki tiltakozást, egyetlenegy pásztorlevelet? (Felkiáltások a dolgozók pártján: Soha!) Kiátkozták-e vájjon ezért Haller közoktatásügyi minisztert annakidején? (Zaj.) Szeretnék rámutatni arra is, hogy a katolikus hivők hétről-hétre hallják fiúi alázattal a pásztorleveleket a templomokban. (ECKHARDT Sándor (dn): Ha nincs katolikus napi-Jap!) 1896-tól 1938-ig egyetlenegy prímáéi pásztorlevelet Magyarország templomaiban fel nem olvastak (ECKHARDT Sándor (dn): De volt sajtó!) és az 1938-tól 1944-ig kibocsátott pásztorlevelekben egy ízben sem fordult elő kiátkozással való fenyegetőzés^ Nem az indulatok keverése, nem a helyzet elmérgesítése a tisztem és kérem is a t- Házat, hogy higgadtan hallgassa meg az elmondandókak (Halljuk! Halljuk!) De lássuk a tényeket. 1938 és 1944 között a természet jogoknak. a<z elemi emberi természetjogoknak olyan meg; tipratása idején, amelynek mindnyájan tanúi voltunk, nem volt pásztoriéval, amely felemelte volna ez ellen a szavát. (Ugy van! Ugy van! — Taps a kormánypártokon- — Felkiáltások a néppárton: De volt!) Itt vannak előttem a dokumentumok, a beszédek, könyvben is kiadva, amelyeket ebben az időben, 1938 és 1944 között az egyházfők a magyar parlament két Házában elmondottak. Nem kívánok ezekből a beszédekből idézni, (Halljuk! Halljuk! a dolgozók pártján. — Felkiáltások ugyanot : Pedig érdekes! Szomorú volt!) csak emlékezetébe idézem őket mindenkinek. (BALOGH István (fd): Glattfelidieréből is lehet idézni!) Arra is rá szeretnék mutatni, hogy 1944 júliusában valóban szó volt egy pásztorlevél kibocsátásáról és a magyar népben, különösen azokban, akik tudták, hogy ez készül, ébredezett a remény, hogy a nemzeti ellenállásnak egyik lehetősége ebben kifejeződik. Antal Istvánnak azonban módja volt lebeszélni az akkori hercegprímás urat erről a kormány ígéretével. (BARANKOVICS István (dn): Becsapta! — Zaj. — Gúnyos derültség a dolgozók pártján. — Az elnök csenget. — BAKANKOVICS István (dn): Mit nevetnek? Becsapta! Önként nem ment bele. — BENCSIK Gyula (kg): Miért hagyta magát becsapni?) Éppen erről akarok beszélni. (BAKANKOVICS István (dn): Ott voltam a tárgyaláson!) Amikor^ 1944 júliusában kiderült, hogy becsapták a jóhiszemű, a jogokhoz ragaszkodó hercegprímást, utána nem történt meg a z, ami itt generálisan történik, a hétről-hétre való tiltakozás. Most ellenben halljuk. — ez évi június hó 16-án, szerdán. 552 volt egyik legutóbbi pásztorlevélben — hogy soha a magyar történelemben a hazugságnak olyan fertőjle Magyarországon nem volt, mint amilyen most van, 1948-ban. (KÉVAI József (d): Gyalázat!) Vájjon Horthy, Sztójay, „Szálasi ideje kiesett a magyar történelemből és ezt a roppant építést, ezt a hatalmas erkölcsi pátoszból táplálkozó építést, amely a magyar munkásságot, parasztságot és értelmiséget áthatja, hogv végre a maga országát építse és építse a demokráciát, amely mindenkinek több jogot, több kenyeret, több szabadságot, több szellemi felecmelkedést biztosít, mindezt semmibevéve, ezt erről az időszakról el lehet mondani és Szálasi idejében nem lehetett elmondani? Amikor becsületes kis polgáiri háziakat* ahol tíz-tizenkét szerencsétlen üldözött rettegett és reszketett, háromszor-négyszer egy héten körülvettek fegyveres nyilas brigantik, hogy vallassák, kínozzák és halálba vigyék az embereket, (Zaj.) akkor 1944 október 15. után ez etilen nem volt egy hang sem. r Ha< eisak egyetlenegy plébánia lett volna ós maradit volna szabadom, abban is égő és élő szóval tiltakozni kellett volna mindez, ellen. Amikor a templomok százai, bennük a monisitruneiávaiL apz oitéiriszentséggel robbantották a.z ország útjána és szentséggyalázást, égbekiáltó bűnt követtek el, — ahogyan ezt a katolikus; tan tiar nítja, — akkor nem hangzott el kiáikozást. Amikor Rajniss, a közoktatásügyi miniszter ismét a természetjogba, a szülők elemi jogaiba gázolóam 14 éves gyermekeket r hajszolt ki a tankokkal szembe a Dunántúl, (Ugy van! T<aps a dolgozók pártján.) és eihajísizoilták őket Franciaországig ós Belgiumig, (Zaj. — Az elnök csenget.) hogy az ottani francia; és belga hadifogolytíáborokbam haljanak meg ezek iá, 14—15—16 éves gyermekek* akkor semimi sem hangzott, el ezekből a minidennap megismétlődő tiltakozásokból. (BARANKOVICS István (dn): De hangzott el! Egyediül ia dunántúli püspöktől!) Rá kellett, erre a tényre mutatnom akkor, amidőn a magyar köztáirsaság kormányának több t-gját és a magyar köztársaság parlamentjét a magyar nép előtt kiátkozásisal fenyegetik: kötelességem volt nem indulatok keltése, hanem a tények világos megisuieríter tóse és a mi oly könnyen felejtő népünk emlék eze tőbe idézése végett ezeket elmondanom. (FÖLDES Mihály (d): Ncgyon helyes! — Nagy taps a kormánypártokon. — Mo\zg\á\s a néppárton. — MAROSAN György (d): Ez/nem tetszik magának! — Az elnök csenget. — KÉRI Nándor (fd): Miért csuktak le két püspököt? — MAROSÁN György (d): Meg kell nézni, hogy mit csinált 44-ben!) Most már nem kívánok tovább időzni ezeknél az eseményeknél, annyit azonban megállapíthatok befejezésül, hogy a niagyar demokrácia mindent megtett — és minden dokumentum rendelkezésére áll országnak, világnak, belföldi és, külföldi, közvéleménynek egyaránt — hogy mértéktartó, megállapodást, békét, kereső szándékáról biztosiLsia \% tárgyaló egyházakat és megmutatta a maga roppant erejét, nyugodtiságát azzal is. hogy mindezek a pásztorlevelek valóban háborítafr lemúl és nyugodtan hangozhattak el Magyarországon hétről-hétre. Amiig Antalék nem mertek elviselni, nem engedtek egyetlen egy pásztorlevelet sem, mert ők épp úgy tudták előre a pásztorlevelek tartalmát, mint mi, (BARANKOVICS István (dn): Szóval akar-
