Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

547 Az országgyűlés 73. ülése 1948. nemzet szabadságát építik- És a mi tankönyveink szelleme nem is fog másra változni, nem is fog mássá átalakulni. (Helyeslés a kormánypártokon-) Az érvek mellett, amelyeket az iskolaügy államosítása mellett felsorolhatunk, beszélhetnék még arról,, hogy egész tanítóképzésünk szinte teljes terjedelmében átcsúszott — éppen 1920 és 1944 között — a felekezetek kezére. Elég két adat. Eiú-tanítóképző intézeteink 79'/<a van felekezeti kézen, tanítónőképző intézeteinknek pedig- 90%-a. (Egy hang a dolgozók pártján: Tarthatatlan!) Ez az állapot a magyar demokráciában természetesen már csak azért sem volt fenntartható, mert tanítóképzésünk minőségileg teljesen leromlott. Mondhatom, hogy csak a magyar demokrácia átképző tanifolyamainakí valamint az egyes tanítóknak, a miagyar pedagógustársadalom hősi önképzésének köszönhető, hogy nem züllött le még jbbban a magyar köznevelés színvonala, mint ahogyan ezekben .a tanítóképző intézetekben kialakult, egy teljesen elrontott, rossz nevelési szisztéma. Mi ennek helyébe nem más tanítóképzőt, hanem <mnél magasabbfokú főiskolákat fogunk állítani, hogy a magyar pedagógustársadalom teljes öntudattal, jó képzettséggel állhasson oda a növendékek és az ország színe elé. Ezzel megszüntetjük a tanító és a tanár között is a mesterségesen és szándékosan támasztott^ társadalmi különbségeket. Megtartjuk a tanárképző magas nívóját és ahhoz közelít jük, aihhoz emeljük fel a pedagógusképzést nevelőképző főisfcoláiinkon. (Taps a kormánypártokon.) Beszéltem a különtandíj-rendszerről, amely a szülőket sújtja. Beszéltem a kérdés számos részletéről. Befejezésül még én is szeretnék néhány szót elmondani a tanítóság helyzetéről, bár Bóka László igen t- képviselőtársam valósággal irodalmi színekben bővelkedően és az életszerűség teljes hitelességével mutatott rá a felekezeti tanító megalázó és .sanyarú helyzetére. Ennek minden részletét vizsgálóra lehetne venni. Anyagi ellátottságuk hiányosságaitól, a levonástól, a helyi illetmények megvonásától, a természetbeni járandóságoknak sokszor többezer forintra menő visszatartásáig a panaszok légióját hozhatnám fel ezen a téren, pedig vallóban az égbe kiállté bűnök közé tartozik a munkás méltó bérének megvonása. (BARANKOVICS István (dn): Ugy van!) A felekezeti tanítóság panaszkodhatnék a maga méltó herének eddigi megvonására! Sokszor évekig való keserű küzdelmet és vergődést jelent ez számukra. A tegnap megjelenít katolikus kőnyomatos irat, az iskolázás kérdésével kapcsolatosan megjelent szöveg, amely közli azt, hogy az állam tankönyveiben az Isten neve nem fordul elő, maga is kénytelen elismerni, hogy lehetnek egyes esetek, amikor a felekezeti tanítóságnak jogos oka volt sérelemről panaszkodni. Meg kell mondanom, hogy szinte nincs is olyan felekezeti tanító, akinek nie lenne ilyen sérelme, és ha 1948 június 16-ig n«m lehetett ezekre a sérelmekre ráébredni, ha a nagybirtokok birtokában nem lehetett a sérelmekre ráébredni, akkor e sérelmeknek ilyen sovány és szegényes eldsimerése kissé késői a magyar felekezeti tanítóság, de &z egész magyar demokrácia számára isNem kívánok itt tovább rámutatni a tanítóság problémáira, a közvetlen fegyelmi függésnek a falu életében mindennap történő évi június hó 16-án, szerdán. 548 megalázó érzéseire, a választási visszaélésekre. iazokra az esetekre, amikor valóban szinte- családi kötöttségektől, előírásoktól, valóságos megparancsolt házasságtól függött egy-egy tanítói állás betöltése. Beszélhetnék pedig arról is, hogy tanítók levelei vannak a birtokomban azokról a nagy lelki vergődésekről, amelyeknek oka az, hogy a tanító nem szabadulhat egy szerencsétlen házasság jármából, mert

1 válásai esetién rögtön, elveszti állásai Bs felsorolhatnám még az ezzel kapcsolatos bajok egész légióját. De az az érzésem, és azt hiszem hogy mind a magyar történet tanításai, mind a világ iskolapolitikájának fejlődésié, mind pedig ennek az isikolatervezetnek a bemutatása, amiről itt szólottam, éppen elegendő gyakorlati, politikai és művelődési érvet szolgáltatnak törvényünk megindokolása mellett. Szeretnék még néhány szót szólni — bár a törvény szövege világos és félreérthetetlen — a törvény intencióiról. Azért kell erről szólnom^ mert Barankovics igen t- képviselőtársam és mások is kétségbevonták e törvény alapján annak igazi, valódi lehetőségét, hogy a felekezeti iskolázás megmaradhasson. Elsősorban az 1. és 3. §-ok (2) bekezdései implicite a kivételezés statuálásával biztosítják ,a felekezetek iskolaállítási jogát- E paragrafusokban a felekezetek iskolaállítási joga implicite van benne, de explicite, expressis verbis benne van az 5. §-ban, amely azt mondja, hogy az iskolaállítás lehetőségét a vallás- és közoktatásügyi miniszter vagy a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel együtt a társminiszterek előterjesztésére a kormánynak lehetősége van megadni. Az egyházak által féltett alapjogokat te-hát elvileg ez a törvény nem érinti, ellentétben az annakidején meghozott francia törvénnyel, amely hallani sem akart erről- Mi elleniben einnek biztosítását bevesszük, és meggyőződésünk, hogy a demokráciának és az egyházaknak egymáshoz való viszonyán múlik, hogy ez a jogértelmezés milyen gyakorlatot fog nyerni majd a jövőben- A már tárgyaló egyházakkal a kivételekről meg is állapodtunk a teljes egyetértés szellemében. Arra is, rámutathatok itt, hogy a hitoktatás kötelező marad az állam iskoláiban ugyanazokból a könyvekből, ugyanannyi óraszámmal, ugyanazok által a hitoktatók által, akiket mi állami státusba veszünk át és fizetünk. Biztosítjuk tehát az egyház számára^ a hitoktatást, és nem lehet kétsége© senki, előtt, aki ismeri az európai iskolapolitika laicizáló törvényeit, hogy ennél előzékenyebb és maszszeibbre tekintő törvényre azok között nem találhat. (PARRAGI György (fd): Ez igafc!) Leszögeztem azt is ós ezt nem itt mondom először, — erre szeretném felhívni a figyelmet — hiainem az előzetes tárgyalások során a, tárgyaló egyházakkal ebben meg is állapodtunk, hogy a magyiair köztársaság kormányának nem szándéka — ez írásban rögzíttetefr le — a felekezeti iskolák tanítóit egyik napról a másikra önkényesen átdobálni. Áthelyezéseket csak a felekezeti tanítók kérelmére, akkor is csak szociális okokból, indokolt eiseitbem foganatosítunk, asmikor például egy felekezeti tanító esetleg öt gyermekével együtt miátr húsz éve nem mozdulhatott el áriról a tanyai ési falusi iskoláról. Mi ezit lehetővé tesszük. Ezt közöltük és az ás benne van megállapodásunkban, hogy messzemenően ügyelni fogunk egy-ejgy falunak, de egész tájegységének felekezeti jellegére és oda mindig