Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

523 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 524 fwmanaltakatkook,voltak & nép általános oktatására, kulturszinvonalunk általálnos emelésére, ainnal a tecnnészetüknél fogva, hogy osztaly*skolak voltak, olyanok, amelyek peíagognai rendszerükkel is ezekkel az osztály szempontokka.il voltak megterhelve Éppen ezért vagy semmit, vagy nagyon keveset nyújtottak a dolgozó nép, a parasztot és munkások Inai szamaira^ végy ha nyújtottak valamit, akJsor ennek fejében azt követelték tőlük, s nagyon sokszor sikerre] el is érték, hogy ugyanakkor legyenek osztály árul ók, a parasztJOK es a munkasok ellenségei. Itt van egy döntő különbség. Mi történt a. felszabadulás óta? Az álltam nekilátott az iskolarendszer átalakításiáúak. Ha nem is jártaik teljes sikerrel eizek a. törekvései és amennyi ben nem jártak, nagyrészt e parciális iskolák ellenállasa miatt nem jártak sikerrel, * mégis az állam nem mulasztott ebben a kérdésben. Késlekedett némileg, de nem mulasztott, nekilátott annak, hogy iskolarendszeirünket átalakítsia olyam demokratikus iskolarendszerire' 'amely méltó a népi demokrácia egyéb vívmányaihoz, .egyéb előrehaladásához. ELNÖK: A képviselő úr beszédideje lejárt. ERDEI FERENC ípp): Kérem beszédidőm meghosszabbítását. ELNÖK: ^ Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghoszabbítiálst megadni! (Igen!) A Ház a meghoszabbítást megadta. ERDEI FERENC (pp): Az állam nekilátott ennek a feladatnak és előre is haladt, mia már mégsem ott tartunk állami iskoláinkkal, mint ahol a felszabadulás pillanatéiban tartottunk. Emellett viszont az egyházi iskolákban, a községi iskolákban — ezt igazam nehéz kétségbevonni, bármilyen tárgyilagos kritikával vagy bírálattal — nem történt meg . ugyanez, aa erőfeszítési. Ezek az iskolafenntartó testületek nem láttak hozzá ugyanolyan serényen, ugyanolyan következetesen és elszántan e feladat megoldásához,. Ez az oka annak, hogy mai döntő, lényegbevágó különbség van nemcsak az oktatás, szellemében, hanem az ofctatiáte színvonalában és eredményességében is az áldjam iskolái és a többi iskolafenntartó testületek iskolái között. Mi ennek a logikus következménye? Az, amire nagyon helyesen rámutatott Bóka képviselőtársam, rámutatott arra a különös okra, hogy csak az állami iskola fenntartása mellett, aa egységes állami iskolai rendben, az egységes iskolatípusban tudjuk azt az erőfeszítési amelyet az állam közoktatása terén már elértünk, általánossá tenni egész oktatásügyünkben és általánossá tenni a nép legszélesebb körében a parasztság és a munkásság gyermekeinek minél nagyobb részére is kiterjedően. Ezek azok a nagyon világos és nagyon egyszerű okok és érvek, amelyek kultúrpoliükailag közoktatásunk szempontjából magától értetődővé egyfelől, másfelől pedig szükségszerűvé és elkerülhetetlenné teszik azt a lépést, amelyet ez a törvény javas lat elérni céloz, ctat •ugyanis, hogy végre a magyar demokráciának légyen olyan iskolája, legyen olyan iskolarend szere, amely méltó egész társadalmi és politikai rendünkhöz, azokhoz az eredményekhez, amelyeket egyéb területen már elértünk. Az állam* nak és a magyar demokráciának erre való jogát kétségbevonni egyértelmű azzal, hogy a magyar népnek erre való jogát vonjuk kétségbe, ezt pedig senkisem teheti, aiki nemcsak száján hordja a demokrácia elveit, hanem valóban alkarja is ásóknak diad almask od ásat. A törvényjavaslattal kapcsolatban és oktatásügyünk fejlődésével s azzal a szükséglettel kapcsolatban, amelyet ez a törvényjavaslat kielégíteni szándékol, különösen szeretnék még néhány szét szólni a parasztság oldaláról, azokról a különleges pacrasizti szempontokról, amelyek iskolaügyünk államosításához kapcsolódínak. Itt is szeretném leszegezni és éppen nem eltagadni, vagy talán elfeledkezni róla. azokat a nagyszerű érdemeket és nagyon szép teljesítményeket, amelyeket az egyházak a parasztság oktatásában elértek és kifejtettek. Én szívesen emlékezem a középkornak azokra a_ mozzanataira is, amikor a szerzetesek akár iskola formájában,, akár nem iskola formaijában nagyszerű eredményeket értek el a földművelésügy ^ fejlesztése s a parasztoknak magasabb termelési módszerekre* termelési ágazatokra való oktatása terén. De a másik oldalon a reformáció korának azokat a szép iskolai törekvéseit is éppen a parasztság oldaláról kell különösen méltányolnunk, amelyeket mindnyájan nagyon jól ismerünk. Nem az vezérel tehát engem, hogy az egyházinak, iaz> egvházi oktatásnak, aiz egyház, oktatatási politikájának, oktatási magatartásának egészét, a történelem egész idejére kiterjedően kétségbevonjam, s a legtávolabb áll tőlem az. hogy ezt a magatartást általában kártékonynak tartsam a parasztságra nézve, de ugyanakkor arra is rá kell mutatnom, hogy az egyház magatartásában, éppen az oktatást illetően nemigen sűrűsödtek a történelem során olyan törekvések- amelyek általános népiskolákat akartak, s különösen az alsóbb néposztályok oktatását, vagy különösképp a parasztok oktatását, a parasztok műveltségi színvonalának általános emelésiét célozták volna. Ha tréfát akarnék csinálni, azt kellene mon1 dánom, nyilvánvalóan ez a természetjogi tétel nem tartozik az oktatással kapcsolatos természetjogi rendszer keretébe. Az egyház, tehát alapított iskolákat és ezekben iaz iiskolákbiain olyan oktatási tevékenységet fajtett ki, amely a pairasztsátff középkori fejlődésében, vagy legalábbis koraibb! fejlődésében általában rendkívül szép eredményű, ennélfogva nagyon tiszteletreméltó. De a másik oldalon a feudalizmus múlásával és ahogy annak felszámolási folyamata előrehaladt, az egyház a parasztság felé különösen sokkal inkább érvényesítette azt a magatartását, hogy életben tartsa, működésben tartsa ós megvédje azokat az osztályiskolákat, amelyek a régi rend szülöttei és amelyek nem arra szolgálnak, hogy a parasztokat magasabb fokra emeljék s akár szaktudásukat, akár általános műveltségi színvonalukat emeljék, hanem sokkal inkább arra- hogy urakat neveljenek a parasztok fölé, olyanokat, akik kordában tartják őket, igazgatják, fenyítik őket és egyáltalán megőrzik őket annak a nyomorult népnek* amely dolgozik ugyan, de nem részese a magasabb' kultúrának és a társadalom magasabb életének. Nyilvánvaló, hogy ezt a helyzetet fenntartani tisztára lehetetlenség. Legsarkalatosabb elveivel kerülne szembe népi demokráciánk, ha ezt az állapotot fenntartaná és éppen a parasztsággal, de az egész dolgozó néppel szemben tanúsítana olyan magatartást, amely nem méltó egyébként tanúsított magatartásunkhoz és alapvető elveinkhez. Lehetetlenség azt remélni, hogy iskolarendszerünk