Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

525 Az országgyűlés 73. ülése 1948, jelenlegi állapota mellett, az összes parciális iskolák fenmtartásia mellett, az egyház oktatási jógáinak olyan terjedelemben való elismerése mellett, ahogyan ezt Baranfeovics képviselőtársam kívánja, komoly, gyökeres, alapvető változást lehetne elérni. Ha igaz lenne az, hogy ilyen oktatási rendszer, ilyen parciális iskolák mellett, ennyi állami iskola, ennyi egyháizi ós ennyi községi, vagy városi iskola mellett olyan komoly, igazi fejlődóst érhetne el a

z oktatásügy, amely megteremné a maga gyümölcsét, a szóles néprétegek általános knlliúrszínvonalának emelése tekintetében is ós szakműveltségünk széles és általános fejlesztése tekintetében is, akkor ennek már vagy be kellett volna következnie az elmúlt három esztendő alatt vagy legalábbis komoly jelét kellett volna látnunk annak- hogy ilyen törekvés él az egyházi és a községi iskolafenntartó testületekben. Nem akarok többet mondani, csak azt, hogy ilyen törekvések— úgy látszik •—• legalábbis nem eléggé éltek ezekben az iskolafenntartó körökben. Hogy pedig az államhatalomban. nagyon is élnek ezek a törekvések s hogy mi nagyon is komolyan és elszántan el akarjuk: érni azt, hogy iskolisirendszerünk levetkőzze minden örökölt nyoniorúságiált, minden feudális maradványát és valóban a népi demokrácia iskolarendszere legyen, ebben nyilvánvalóan egyetértünk.. Miután pedig ezt akarjuk s egyformán akarjuk, bármely párthoz tartozunk is a demokrácia oldalán és miután különösen a parasztság szempontjait, de általában a dolgozó nép szempontjait, egész demokráciánk előrehaladását tartjuk szem előtt, mind magam, mind a nemzeti parasztpárt nevében a javaslatot örömmel és lelkesedéssel elfogadom. (Hosszantartó nagy taps a kormánypártok soraiban. — A szónokot többen üdvözlik.) ELNÖK: Szólásaia következik a kijelölt szónokok közül? CÉH JÖZSEF jegyző: Szekeres Jáno^! SZEKERES JÁNOS (r): T. Országgyűlés! A Radikális Párt megalakulásakor* 1914-ben programmjába vette az iskolák államosításátMúltjához ós mindig hirdetett meggyőződéséhez marad következetes, amikor most e törvényjavaslat tárgyalása során a leghatározottabban aiz iskolák államosítása mellett foglal állást. n Már a parlamenti tárgyalások megkezdése előtt a kérdés körül a napisajtóban élénk vita indult .meg és a vitában magánk is résztvettünk, bár kétségtelen volt hogy minden érvelés meddő és eleve sikertelenségre van kárhoztatva.^ A szembenálló felek nem győzhetik meg egymást, mert az állásfoglalás világnézet kérdésew Elhatároló vonal, amely élesen elválasztja a haladás híveit azoktól, akik a fejlődést meg akarják állítani ós legjobban szeretnék visszafelé forgatni az idő kerekét. A kultusztárca költségvetési vitája során pártunk szónoka, Kende Zsigmond képviselőtársaim élesen ós határozottan rámutatott az iskolák államosításának kérlelhetetlen szükségességére. Akkor ezt korainak mondták. Nem vlt igaz. Az előttünk fekvő tervezet demokráciánk zavartalan fejlődésének biztosítása szempontjából csaknem olyan jelentőségű- mint a földreform. Amint végzete^ hiba lett volna a földreformot halogatni, ugyanolyan súlyos következményeket vonna maga után, ha az iskolák J államosítását elmulasztanánk. Az jelentette a dolgozó nép materiális értelemben vett új honfoglalását, ez a kulturális honfoglalást jelenti E Házban mindenki tisztában van azzal. évi június hó 16-án, szerdán. 526 hogy az iskolák államosításának mi a célja ós jelientősége, azok azonban, akik az államosítás megvalósítását ellenzik, igyekeznek a lényeget elködösíteni s olyan magyarázatot # adni. amely alkalmas a befolyásolható és politikailag iskolázatlan nép lelki egyensúlyának megzavarására,. Nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. csak ismétlésekbe bocsátkoznám, mert a választ előttem szólott képviselőtársaim már megadták. Válaszolni akarok azonban én is egyik állandóan visszatérő és mind nyomatékosabban hangoztatott érvelésre, amely arra hivatkozik, hogy a katolikus egyház a múltban elévülhetetlen érdemeket szerzett az oktatás terén, méltánytalan tehát az iskolákat az egyház kezéből kivenni . A múlt érdemeinek minden elismerést meg kell adni, de hiba volna ezen túlmenőleg valamely intézményt, amikor az idő már túlhaladt felette és az élet új követelményeket támaszt, kegyeletből fenntartani. Nehéz volna ma felmérni az egyház ezirányú tevékenységét a távolabbi időkben, de az utolsó évszázadban elért eredményekéit néhány adattal reális világításba lehet helyezni. Az 1930/31. évi népszámlálás adatai szerint a hat éven felüli népességnek 9-6 százaléka nem tudott írni és olvasni. Ez az arányszám a különböző hitfelekezeteknél lényeges eltérést mutat. A zsidóságnál 2.4 százalék volt az analfabétáik arányszáma, az evangélikusoknál 7.5 százalék. a reformátusoknál 9.1 százalék, a római katolikusoknál pedig 10-5 százalék. Az adatokkal széniben talán felhozzák, hogy az eltérés ntam írható a katolikus iskolák rovására, mert ezidőben nemcsak felekezeti, hanem állami iskolák is voltak. Az eltérés tehát inkább gazdasági okokkal magyarázható. A katolikusok között több volt a

z olyan szegény ember, akinek nem volt módjában gyermekét iskolába járatni. Könnyű volna ezt az állítást megcáfolni, de vita helyett talán vegyünk olyan adatot, ahol zavaró körülmények nem gyakorolhattak befolyást., A Statisztikai Hivatal korcsoportok szerint is részletezi az írni-olvasni tudókatAmint tudjuk, az állami és községi iskolák létesítése a kiegyezés után indult meg, ha tehát egy olyan korosztályt veszünk vizsgálat alá, amelynek iskoláskora az, ezt megelőző időre estik, akkor ez a felekezeti iskolák jelentőségét tisztán érzékelteti. Ilyennek tekinthetjük azokat, akik .az 1930. évi népszámláláskor a 70—80 évesek korcsoportjába tartoztak. Ezek közül az analfabéták arányszáma hitfelekezetek szerint a következőképpen alakul. Az evangélikusoknál 17.9 százalék volt az írni és olvasni nem tudók arány^ száma, a reformátusoknál 25.4 százalék, a római katolikusoknál pedig 40 százalék, tehát közel kétszer annyi, mint a protestánsoknál. Azt akarom, hogy a számok beszéljenek, ezért nem fűzök hozzá kommentárt, hanem megint osak néhány adattal, más szempontból próbálom megvilágítani a kérdést. Az 1937/38. tanévben a községi népiskolákban ,egy tanítóra 35 tanuló jutott, az állami iskolákban. 43, az evangélikus felekezeti iskolákban 49, a reformátusoknál 54, a katolikusoknál 55. Mindig azt hallottuk, és az egyházi nagybirtokok létjogosultságát azzal indokolták, hogy ezeknek szociális rendeltetésük van, s nem a papok anyagi jólétét szolgálják. Az állítás tarthatatlanságának bizonyítására legyen szabad egy utolsó adatot idéznem. Az 1937/38. tanévben az összes népiskolák és középfokú isko-