Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
499 Az országgyűlés 73. ülése 1948. masabb rémhírterjesztés, háborús propaganda is. (NON György (d): Ez a célja!) A hazai realkeió sötét ügyeskedései a természetjogról, a vallást fenyegető veszedelmeikről beszél* nem a magyar köznevelés nagy ügyéről. A törvény javaslat szövegei kétséget kizáróan megcáfolja ezt a hamis propagandát. Az államosítás nem érinti a kizárólag egyházi célokat szolgáló tanintézeteket, nem teís!zi vitássá az egyház tanítói jogáig lehetőséget nyújt arra, hogy az államosítás során egyes tanintézeteik még akkor is megtmairadjanlalk az egyház kezén, hia nem is töltenek be egyházi funkciót, hanem például ősi történelmi tradáleió teszi őket kedvessé népünk előtt, nem zárja el a javaslat a gyermekeiket a hitoktatásitól, r csupán egy konkrét helyzetben kíván segítségére sietni gyakorlati, intézkedésekkel a magyar nevelésügynek, meg akiarja teremtfeni a nevelés egységét, tudásif. akar adni munkásságunknak és parasztságunknak. Nem vallási, nem világnézeti kérdésekről van itt szó, ilyenekeit fel sem vet ez a törvényjavaslat. Arról van szó, hogy juísison-e a - magyar népnek kwlitnra, vagy nem. Ezért kell hazng rémmelséket hirdetni arról hogy gyermekeinket nem tanítják többé istenfélelemre, hogy nem iimádlkozhaítnak többé, hogj^ a kereszt jelét mindenhonnan eltávolíittíák. hogy a papokat üldözni fogják, a kegyjhelyekef meg' gyalázzák és kii tudná felsorolni otromba hazugságaik légióját? T. Országgyűlés! Engedjék meg, hogy bár né*m vagyok S'liachta képviselőtársamnalk aszszonytárisa (Derültség.), mégis idézzek egy hozzám jutott leveléből: »De ha meg is marad a hittanóra, — írja a képviselő — mit használ az, ha órán kívül más a gyakorlati így van népüi kollégium, ahol a köszöntés ez: Nincsi Isten! ós a felteiét ez: Nem is vo'ltt soha! (KOSSÁ István (d): Hallatlan! — Zaj a parasztpárton. — NÁNASI Imre (pp) Slachía Margit (nt) felé: Melyik kollégium ezl — Egy hang a parasztpárton: Méregkeverő! — Zaj. — Az elnök csenqet.) Vagy milyen hatással van w gyermekre, ha a hitünkéit úgy gúnyolják ki, mint az történik a népi kollégiumoíkban a felvételi kérdőíven 1 ? (MÁKOSÁN György (d): Sarlatan levél!) Itt a sok kérdés között az is van, »ki teremtette az Istent?« T. Országgyűlés! Kérdem, honnan terjesztik ezeket a -ága'Tmakat ia demokrácia elleni ifSZABÖ Piroska (d): És meddig tűrjük? KOSSÁ Istvánod): És Slachta még képviselő itt Magyarországon!) T. Országgyűlés! Ki beszél itt a. nevelésről 1 Meg se említik, nem is törődnek vele! Ki veszi ikomolyan azt. amikor természetjogról beszélnek és teológiai vitákat próbálnak provokálni, kinek fáj közülük ezektől a fejel Ebbe - kérdésbe azért 'kellett belevetni a vallás problémáját, hogy a demokraták táborát megbonthassák és • vallásos római katolikus demokraták hatalmas tömegét szembefordíthassák a demokráciával- (Zaj.) ELNÖK: Csendet kérek, képviselő urak. BÓKA^ LÁSZLÓ (d): Ennek a célnak érdé; kében nekik semmi sem drága. Habozás öéHkül igyekeznek megbontani az ország békés rendjét, megakasztani az építő munka menetét, és mint a pócspetri véres gyalázat mutatja.^ ha a demokratikus rend éber őrei nem állnának évi június hó 16-án, szerdán. 500 posztjukon, a vérontástól, a gyilkos zavargásoktól serm riadnának vissza^ A mérleg egyik serpenyőjében ngyanis a magyar köztársaság kormányának becsületes szándéka, jóhiszeműsége és minden egyház- és valláseUenességtől távol álló magatartása volt. Barankovics képviselő úr " az okos és jó anyáról beszélt nekünk. Mi megkíséreltük, hogy ezzel az okos és jó anyával megbeszélhessük közös dolgainkat. Ennek élő bizonysága aa. hogyha kormány meghívta az egyházak képviselőit tárgyalásra, a becsületes megegyezésre, a szempontokat és célokat kölcsönösen tisztázó eszmecsere zöld asztalához, és azok az egyházak, amelyek híveik felemelkedését, művelődését r fontosnak tartották, melyek önkéntes készséggel elismerteik, hogy a deimokrár cia nemhogy csorbítaná, hanem már eddig is kiterjesztette a vallásszabadságot, atziok le is ültek a tárgyalás asztalához és hitükben meg nem bántva, szabadságukban meg nem csorbítva nem vesztesként, hanem a nép megnövekedett bizalmának' a demokrácia támogatásának biztonságával gazdagodva keltek fel ettől az asztaltól. T. Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a római katolikus egyház hatalmas hivő tömegeinek többsége, sőt meggyőződésem az, hogy papságának tekintélyes része is hajlott volna ,a tárgyalás, a megegyezés felé. és biztosan tudom, hogy nem szívesen osztoznak abban a roppant felelősségben, amelynek kéretlen terhét az a férfiú dobta nyaknkba. aki magas egyházi méltóságát politikai babérokkal óhajtja világi hatalomra váltani. (Taps a kormánypártokon-,) Ám viselje a felelősséget az, aki népe érdekével nem törődve, nemhogy megegyeznék, hanem még tárgyalni sem volt hajlandó. A magyar köztársaság, lelkiismerete ezen a téren is tiszta. Mi ugyanis ebben a kérdésben sokka ; i messzebbre mentünk, mint aíkár Eötvös József, aki 1848 augusztusában az elemi oktatásról benyújtott törvényjavaslat vitája során ridegen elzárkózott az elől, hogy a hitfelekezeteket meghallgassák, sőt kimondotta, hogy »a nevelés azi országot és nemi az egyes hitfelekezeteket illeti«. A magyar köztársaság nem helyezkedett e hitbuzgó államférfi rideg álláspontjára, megkísérelte minden egyházzal a mindkét részről méltányos megegyezést és nem övé a felei ősség, hogy ez nem sikerült. (Ugy van! Ugy van!) A közvéleményt nyugtalanító propaganda, a kiprovokált tüntetések, a , lelkiismeretlenül felidézett gyi'kosság és a tárgyalási készség teljes hiánya, a megegyezés lehetőségének eleve való elutasítása leplező tünetek. Sőt az a lelki terror, amelyet az egyház a felekezeti tanítók felé, a megfélemlített és félrevezetett szülők felé alkalmaz, sőt amit nem átall a serdülő ifjúság felé is érvényesíteni, azok a fenyegetések a szentségektől való eltiltással, nyilvános megbélyegzéssel, az egyházból való kiközösítéssé], aat bizonyítják, hogy nem az állam akart belekaszáim az egyház vetésébe, hanem az egyház tisztes palástjába csimpaszkodó reakció rángatta bele az egyházat abba. hogy a kőzve 1-emény terrorizálása útján avatkozzék bele egy jellegzetesen állami kérdésbe. Mi nemcsak valljuk, hanem álljuk is azt. amit Kossuth Lajos tanított nekünk: »Ne avatkozzék az állani a vallás dolgába, de azt se engedje meg. hogy akármely egyházzá szervezett vallás az állami, vagy polgári dol-
