Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

501 Az országgyűlés 73. ülése 1948. gofcba avatkömék-« S ha, amint láitjúk. a re­akció előtt sem a nép érdeke, sem a magyar szabadságharc százados hagyománya nem szent, ha Kossuth szavánál többet nyom a latba a Mindszentyek, a Slaehtáék szava, akkor talán meghallják a túloldalon Apponyi Albert, az ő Apponyi Albertjük szavát: (SLACHTA Margit (nt): Jó társaságban vagyok!) »Nines az az intézmény, — mondotta Apponyi — amelynek tekintélye, állása azáltal emelked­nék, ha olyan hatáskörökbe avatkozik és olyan hatásköröket gyakorol, amelyekre termésizeté­néL fogva rendeltetve nincs. Az egyház soha­sem nyert tekintélyben, ha világi ügyekbe avatkozott...« Lelki" terror alkalmazásával, a kiközösítés teológiailag könnyelműen alkalmazott fenyege­tésével kísérlik meg befolyásolni a közvéle­ményt, s az egyház veszedelméről, a hitéletet felperzselő tűzvészről kiáltoznak, holott a f hitj védelem ürügyén rendőrgyilkosságra lázító pap- amint kiderült, esztendőszám alig tartott a rábízott gyermekeknek hittanórát, míg az állami iskolákban szigorú tanrend teszi köte­lezővé a hittan tanítását, és a hittan-tanárok óradíja biztosítja, hogy kötelességüknek ele­get is tudjanak tenni a hitoktatók. A. meztelen igazság az, hogy e törvény­javaslatot azért nem fogadják el. azért nem voltak hajlandók a békés megegyezésre, mert Minds'zeintyék nem hajlandók elismerni a de­mokráciát és annak minden alkotását; a köz­társaságig ál 1 amf ormát, a földosztást, az államosítást, a bankokráeia megszűnését az ördög incselkedésének tartják, amely elvonja a hívőket olyan áldásoktól, mint a Habsburg­ház tisztelete (Derültség.), az egyházn fetidum megőrzése, a vak engedelmesség, amelynek semmi köze a hívő alázathoz, hanem a meg­félemlített tudatlanok babonási félelméből ered. (ORTUTAY Gyula miniszter: így van!) A meztelen igazság az, hogy — és ezt nem • én mondom, hanem Ravasa László püspök mondotta, Prohászka Ottokár barátja, az a protestáns püspök, aki gondolkodásában, el­veiben a (legközelebb állt a, római katolikus egyházhoz: ».. .aiz egyhiálz százados fejlődése során az uralkodó osztály társadalmával öszr szenőti viszont a szociális forradalom am ural­kodó osztály keretein kívül támadt... Az a nagy szociális forradalom, amely most átala­kítja az egész világot, elsöpörte a. megelőző államrendet, annak azt osztálynak uralmával együtt, amelyen ez a r end felépült, sőt pelyva­ként elsöpörte magát az illető osztályt is. Ilyen helyzetben kísértése az egyháznak, hogy azonosítsa magát a letűnt osztályuralommal és az új államrendben ellenséget lásson... Ha az egyházat megejti ez a kísértés, (li.00) a<a a végzetes szerep vár rá, hogy átalakul egy ille­gális politikai párttá... A hozzá való tarto­zás nem a hitnek, hanem a politikának lesz az állásfoglalásai Ma már mindannyiunk előtt világos, t. Országgyűlés, r hogy az . iskolák államosításá­nak nem a hívők, sőt nem is az egyház sze­gül ellenébe, hanem ez az illegális párt, a reakciónak az az élcsapata, amely mint a búvó patak, hol a kisgazdapártban, hol a Pfeiffer-pártban, hol a szociáldemokratapárt jobbszárnyán bukkant fel és amely most a sekrestyék körül ólálkodik, püspöki paloták eresze alatt surran el, a. hívők közt setteng. (Derültség a kormánypártokon.) Nézzünk esiak körül közöttük: maroknyi feudumon ba­évi június hó 16-án, szerdán. 502 sáskodó, megtévedt ' pap, nyugállományú Horthy-generális, nyugatos tiszt, B-listás köz­igazgatási tisztviselő, népellenes bűnös, há­borús rossztevő... ezek szervezik táborukat, ezek csinálnak a tanteremből harcteret, a templomból párthelyiséget ési a köznevelés kérdéséből vallási sérelmet. Kár tovább vesztegetni a szót erre a meg­tévesztő reakciós manőverre ós teljesen elhi­bázott dolog volna, ha a kérdés lényegéről el­terelnek figyelmünket a természetjog ködülte, süppedékes, zsombékos területére- (Derültség a kormánypártokon.) Ahelyett, hogy ezt a békalenesét megkavarnék, feleljünk a termé­szetjognak a szülők isteni jogát biztosító ér­vére Eötvös József szavával, aki abban az időben, amikor az első forradalom ragyogta be az országot felvilágosító fényével, szintén taMlkozott ezzel a követeléssel. (Olvassa); »Mai időben e jogot a szülők számára nem követeli senki«, — mondotta Eötvös — »mint­hogy a dolog természete mutatja, hogy bizo­nyos körben a szülőknek általános szabadsá­got engedni nem más, mint a gyermekeket korlátlan zsarnokság alá vetni, ^mit a magyar státus nem fog akarni megadni.« Nem hagyjuk magunkat megtéveszteni és ide nem tartozó^ vitákkal hátráltatni abban, hogy népünk minél szélesebb rétegeihez jut­tassuk el a tudás világosságát^ de nyomaté­ke) ssn figyelmeztetjük a reakciós izgatókat, rendbontókat, gyilkosságra bujtogatókat, hogy amilyen megértő demokráciánk a hivők­kel szemben, amilyen fenntartás nélkül, sietett az egyházak segítségére, amikor a lerombolt templomokat kellett újjáépíteni, ágyúvá ön­tött harangokat kellett pótolni s amikor a fasiszta propagandától félrevezetett híveket kellet meggyőzni arról, hogy a demokrácia biztosítja a hitélet, a hitoktatás és minden egyházi tevékenység szabadságát, éppen oly kevés megértés van bennünk az egyházi pa­lástjíj mögül ungorkodó reakcióval^ szemben. (Derültség a kormánypárt okom.) Éberen fi­gyeljük mesterkedéseiket, leleplezzük őket, megintjük őket és ha kell lecsapunk rájuk (Ügy van! Ügy van! a dolgozók pártján-) Ab­ban ?. biztos tudatban, hogy öklünk nem ejt csorbát az egyházon, csak a kufár befurako­dókat, a lé^ekárusokat veri ki. Népünk békés munkáját és a lelkek nyugalmát, fejlődő de­mokráciánk közrendjét minden áron meg fog­juk védeni. (E l énk helyeslés és tams a kor­mánypártokon.) T. Országgyűlés! Pusztán az az ellenállás, amelyet a reakeió kifejt ez ellen a törvény­javaslat ellen, elegendő lenne ahhoz, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, de minden demo­krata e javaslat mellé álljon. Mi azonban nem ilyen negatív, bár eléggé indokolt érvek alap­ján foglalunk állást ebben a kérdésben, hanem nyíltan felvetjük a kérdést: mi tette szüksé­gessé a nem állami iskolák állami kézbe véte­lét? Ez a kérdés természetesen vetődött fel ab­ban a pillanatban, amikor demokráciánk any­nyira, megerősödött, hogy a puszta lét problé­máin egy lépéssel túlhala dhattunk. Az ország forradalmi átalakulása, a földreform, az üzemi alkotmány, a bankok és a nagyüzemeik államo­sítása, az új közigazgatás olyan hatalmas mér­tékben formálta át az országot, hogy a gazda­sági, társadalmi és politikai haladás ellentétbe került az iskolák, a közokatásügy elmaradott­ságával. Meg kellett állapítanunk azt, hogy az 32*

Next

/
Oldalképek
Tartalom