Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
489 Az országgyűlés 73. ülése 1948. Államok legfőbb 'bíróságának állásfoglalásáról. Én frissebb dolgokkal szolgálhatnék. Körülibelül egy-két héttel ezelőtt történt, hogy az USA legfőbb bírósága — készséggel megadom a legpontosabb címeket is, most sajnos, nincs időm rá — ezzel kapcsolatosain kimondta, hogy a vallásoktatás a nyilvános iskolákban még akkor is alkotmányellenes, ha önkéntes. (MAROSÁN György (d): Mit szólnak ehhez?) A legmagasabb bírói testület az Egyesült Államokban 8:1 arányban döntött így. Nem azért hozom ezt fel, mintha helyeselném, vagy helyteleníteném, csak tényt mutatok be arról, (MAROSÁN György (d): De mit szólnak ehhez a kiment urak!!) hogy az egyház és a:z állam elváli3isztláisa továbbra is áthatolhatatlan marad. Ez Trnmian Amerikájában történt most, nem pedig 1905-ben. (Egy hang a függ étiem, demokrata párion: Nem irányadó!) Ami »a>z érdemes történeti múltú intézményeket illeti, erről gondoskodás történik a javaslatban.. Debrecen, Sárospatak, Pápa^ _ és Budapeist református iskoláinak s a hozzájuk hasonló katolikus iskoláknak, igazán nagymultú, nagyértékű szerzetes iskoláknak kérdései, egy békés, terjedelmesebb, tárgyalásnál természaetesebhen még alaposabban, érdemben még tökéletesebben oidódhaíttiak volna meg. Ugyanígy ismieirjüik azt az inrfencáót, hogy húsz évig megmarad az álíla,misiegély, ötévenkint 25%-kai csökkentve, hogy a tláirsadalom ráner velődhessék arra, amire az előbb azokkal •, a szavakkal céloztam, hogy a hívők zsebükkel imádkoznak. Barankovics képviselő úrnak azonban ez mind kevés, Barankovics képviselő úr minderről elegánsan megfeledkezik bestédében, pedig, — hogy a katolikus gondolatkörnél maradjunk — ő ismerheti Concha Győző könyvét. Eötvös ósMiOintaleanbert barátságáról é- tudh i ja, hoigy a legnemesebb, a, legmélyebb katolikus szellemek nem tudták ilyen apodiktikus 1 , könnyed eleganciával intézni el ezeket a kérdéseket, mint aho.Erv ő tette Aki elolvasta. Sialacz Gábor, vagy Török Jenő idevágó műveit a; kultúrharcról, a katolikus autonómia kérdéséről, az nagyon jól tudja hogy nem lehet ilyen pasztoráüs, kicsit homiletikus, kicsit prédikáeiór szerű, és* ízű modorban elintézni a kérdést, ahogyan ezt a képviselő úr inkább külső hatásokra, mint a t- Ház meggyőzésére számítva tette. Egy szóval sem emlékezett meg arról, hogy Franciaországban csak a napokban zajlott le egy nagy vitai, amikor a Schuman-kormány egy kis? szektort részbeni államsegélyben kívánt részesíteni, egy kis szektort a létező iskolák közül. Ezért még olyanok is ellene szavaztak, akik különben ezt a derék burzsoá kor' miámyt inaszakadtig támogatják a kommunista párttal ós a, népfronttal szemben. Sehuni'Sín majdnem belebukott! tebbe ai kísérletébe. Ugyanez törttiélnt különben Belgiumiban a Spaakkormáinnyal isi. ! Ami pedig Barankovics képviselő úrnak azt az, — úgy kell mondanom — majdnem frivol állítását illeti, hogy a tárgyalásokat ai kormány, a köztársaság hiúsította meg, legyen szabad egy sensus commurolsira., egy köztudott dologra hivatkoznom. Többször történt kísérlet ezirányban- Mindig bizonyos egyházi tényezők kötötték teljesíthetetlen feltételekhez a maguk tárgyalási készségét, ugyanakkor azlt kívánva, hogy a kormány ejtse el azt az egyetlen kívánságát, — ami különben minden magyar állampolgárral szemben természetes kívánság. — évi június hó 16-án, szerdán. 490 hogy végre ők ismerjék el a köztársaságot és a köztársaság alaprfényeit. (Ugy van! TTgy van! a kormánypártokon.) Ez máig nem történt ineg, t. Ház. Ezek után nehéz a tárgyalások feltételeinek kedvező mederbe terelése- (MAROSÁN György (d): Imrédy mellett voltak szép szavai, de a köztársaság melllett nem! Ariszlokratacselédek igen, de a magyar nép cselédjei nem cfeariiak hinni egypáran!) T. Országgyűlés! A magyar demokrácia mégis templomépítő, nem templomromboló. Én magam Heves megyében tizenkét templomot láttam, amelyet' a nyilasok és szövetségeseik, a németek az országútra robbantottak, hogy nyomorult ország- ós nemzetvesztő uralmukat néhány félórával meghosszabbítsák. Nem mi tetttük ezt, t. Ház, hanem a demokrácia ádáz, konok ellenségei, Sztójayék, Szálasiék, Hitlerek, akik mógsieim lettek soha* kiközösítve. Nem, lett kiközösítve' Sztójáy, nem lett kiiközösítve a vérgőzös, gyükos Szálasl (Egy hang a kisgazdapárton: Hitler igen!) nem lelt soha felfüggesztve Haász püsmök, aki hekatömhákat akart látni franciák, lengyelek, zsidók holttestéből, ami jórészben sikerült is* neki- Valóban a szeretet egyháza püspökéhez méltó kívánság! (MÁKOSÁN György (d): Es az újvidéki tömeggyilkosok!) De nem lett felfüggesztve a papi ténykedéstől az a Tiso prelátus, volt szlovák államelnök sem, aki azóta elvette méltó büntetését, akinek pedig tudtával és beleegyezésével vittek akkoriban ártatlan fiatal leánvokat r seregszámra bordélyba és gyilkoltak le fővarosuk utcáin ártatlan embereket. Elég talán a felsorolásból. Nekem, mint katolikus embernek, a példa fáj. (SLACHTA Margit (np): a szónok felé: Szégyelje magát! — ZGYERKA János (d): és többen a dolgozók pártjából: Miért saégyelje! Mondja meig! — Az elnök csenget. — ZGYERKA János (d): Mondfja hangosan! De súgva is halljuk! így búgnak kint is! — Egy hang a dolgozók pártján: Ártatlan liliomszál!) Ha rosszul szóltam, képviselőtársam fel fog állni és meg fog feddni szavaimért; majd a t. Háznalkí módjában lesz meghoznia ítéletiét, hogy melyikünknek kell szégyelnie magát. ELNÖK: Slachta képviselőtársunkat ezért a kö'zTbeszólásáért rendreutasítom. (Helyeslés és taps a kormánypártokon. — KOSSÁ István (d): Slachta az elnököt ne legyintgesse le!) r KATONA JENŐ (kg): Ezzel szemben t. Ház, Mindiszenty bíborosérsek körlevele ráolvassa a kánonjog 2334. §-át a kultuszminiszterre és miniden Ikiépviselőre, aki a törvényt megszavazza. »Az egyház jogai és szabadságai Keserűek lesznek a szavaim, t. Ház, hiszen ugyanezzel az okkal ós joggal- a bíborosérsek úr a földreformért is kiközösíthetett volna íbennünket, de — ngye — akkor mégsem lehetett a magyar parasztság elé állni és azt mondani, hogy kiközösítjük azokat, akik nektek ezer év után végre földet adnak. Most megpróbálják. Talán kiközösíthetnek bennünket, de én a. magam részéről ezt megfellebbezem ahhoz, aki a sizíveket és a veséiket vizsgálja: Istenhez, aki a szí vemhén lakik, és megkérdezem a t. túloldaltól, ahoi olyan kitűnő, hős, bátor katolikusok vannak. — bár egyiket sem kereste a Gestapo l&44-ben. ami, kosr eimgem az elslő napon kerestek — hogy mi lesz azzal a kiközösítéssel, ha azután esetleg
