Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

489 Az országgyűlés 73. ülése 1948. Államok legfőbb 'bíróságának állásfoglalásá­ról. Én frissebb dolgokkal szolgálhatnék. Kö­rülibelül egy-két héttel ezelőtt történt, hogy az USA legfőbb bírósága — készséggel megadom a legpontosabb címeket is, most sajnos, nincs időm rá — ezzel kapcsolatosain kimondta, hogy a vallásoktatás a nyilvános iskolákban még akkor is alkotmányellenes, ha önkéntes. (MAROSÁN György (d): Mit szólnak ehhez?) A legmagasabb bírói testület az Egyesült Álla­mokban 8:1 arányban döntött így. Nem azért hozom ezt fel, mintha helyeselném, vagy hely­teleníteném, csak tényt mutatok be arról, (MAROSÁN György (d): De mit szólnak ehhez a kiment urak!!) hogy az egyház és a:z állam elváli3isztláisa továbbra is áthatolhatatlan marad. Ez Trnmian Amerikájában történt most, nem pedig 1905-ben. (Egy hang a függ ét­iem, demokrata párion: Nem irányadó!) Ami »a>z érdemes történeti múltú intézmé­nyeket illeti, erről gondoskodás történik a ja­vaslatban.. Debrecen, Sárospatak, Pápa^ _ és Budapeist református iskoláinak s a hozzájuk hasonló katolikus iskoláknak, igazán nagy­multú, nagyértékű szerzetes iskoláknak kérdé­sei, egy békés, terjedelmesebb, tárgyalásnál természaetesebhen még alaposabban, érdemben még tökéletesebben oidódhaíttiak volna meg. Ugyanígy ismieirjüik azt az inrfencáót, hogy húsz évig megmarad az álíla,misiegély, ötévenkint 25%-kai csökkentve, hogy a tláirsadalom ráner velődhessék arra, amire az előbb azokkal •, a szavakkal céloztam, hogy a hívők zsebükkel imádkoznak. Barankovics képviselő úrnak azonban ez mind kevés, Barankovics képviselő úr minder­ről elegánsan megfeledkezik bestédében, pedig, — hogy a katolikus gondolatkörnél maradjunk — ő ismerheti Concha Győző könyvét. Eötvös ósMiOintaleanbert barátságáról é- tudh i ja, hoigy a legnemesebb, a, legmélyebb katolikus szelle­mek nem tudták ilyen apodiktikus 1 , könnyed eleganciával intézni el ezeket a kérdéseket, mint aho.Erv ő tette Aki elolvasta. Sialacz Gá­bor, vagy Török Jenő idevágó műveit a; kultúr­harcról, a katolikus autonómia kérdéséről, az nagyon jól tudja hogy nem lehet ilyen pasz­toráüs, kicsit homiletikus, kicsit prédikáeiór szerű, és* ízű modorban elintézni a kérdést, aho­gyan ezt a képviselő úr inkább külső hatásokra, mint a t- Ház meggyőzésére számítva tette. Egy szóval sem emlékezett meg arról, hogy Franciaországban csak a napokban zajlott le egy nagy vitai, amikor a Schuman-kormány egy kis? szektort részbeni államsegélyben kí­vánt részesíteni, egy kis szektort a létező isko­lák közül. Ezért még olyanok is ellene szavaz­tak, akik különben ezt a derék burzsoá kor' miámyt inaszakadtig támogatják a kommunista ­párttal ós a, népfronttal szemben. Sehuni'Sín majdnem belebukott! tebbe ai kísérletébe. Ugyan­ez törttiélnt különben Belgiumiban a Spaak­kormáinnyal isi. ! Ami pedig Barankovics képviselő úrnak azt az, — úgy kell mondanom — majdnem fri­vol állítását illeti, hogy a tárgyalásokat ai kor­mány, a köztársaság hiúsította meg, legyen sza­bad egy sensus commurolsira., egy köztudott do­logra hivatkoznom. Többször történt kísérlet ezirányban- Mindig bizonyos egyházi tényezők kötötték teljesíthetetlen feltételekhez a maguk tárgyalási készségét, ugyanakkor azlt kívánva, hogy a kormány ejtse el azt az egyetlen kíván­ságát, — ami különben minden magyar állam­polgárral szemben természetes kívánság. — évi június hó 16-án, szerdán. 490 hogy végre ők ismerjék el a köztársaságot és a köztársaság alaprfényeit. (Ugy van! TTgy van! a kormánypártokon.) Ez máig nem történt ineg, t. Ház. Ezek után nehéz a tárgyalások fel­tételeinek kedvező mederbe terelése- (MARO­SÁN György (d): Imrédy mellett voltak szép szavai, de a köztársaság melllett nem! Ariszlok­ratacselédek igen, de a magyar nép cselédjei nem cfeariiak hinni egypáran!) T. Országgyűlés! A magyar demokrácia mégis templomépítő, nem templomromboló. Én magam Heves megyében tizenkét templomot láttam, amelyet' a nyilasok és szövetségeseik, a németek az országútra robbantottak, hogy nyo­morult ország- ós nemzetvesztő uralmukat né­hány félórával meghosszabbítsák. Nem mi tett­tük ezt, t. Ház, hanem a demokrácia ádáz, ko­nok ellenségei, Sztójayék, Szálasiék, Hitlerek, akik mógsieim lettek soha* kiközösítve. Nem, lett kiközösítve' Sztójáy, nem lett kiiközösítve a vér­gőzös, gyükos Szálasl (Egy hang a kisgazda­párton: Hitler igen!) nem lelt soha felfüg­gesztve Haász püsmök, aki hekatömhákat akart látni franciák, lengyelek, zsidók holttestéből, ami jórészben sikerült is* neki- Valóban a szere­tet egyháza püspökéhez méltó kívánság! (MÁ­KOSÁN György (d): Es az újvidéki tömeg­gyilkosok!) De nem lett felfüggesztve a papi ténykedéstől az a Tiso prelátus, volt szlovák államelnök sem, aki azóta elvette méltó bün­tetését, akinek pedig tudtával és beleegyezé­sével vittek akkoriban ártatlan fiatal leánvo­kat r seregszámra bordélyba és gyilkoltak le fővarosuk utcáin ártatlan embereket. Elég talán a felsorolásból. Nekem, mint katolikus embernek, a példa fáj. (SLACHTA Margit (np): a szónok felé: Szégyelje magát! — ZGYERKA János (d): és többen a dolgozók pártjából: Miért saégyelje! Mondja meig! — Az elnök csenget. — ZGYERKA János (d): Mondfja hangosan! De súgva is halljuk! így búgnak kint is! — Egy hang a dolgozók párt­ján: Ártatlan liliomszál!) Ha rosszul szóltam, képviselőtársam fel fog állni és meg fog feddni szavaimért; majd a t. Háznalkí módjában lesz meghoznia ítéletiét, hogy melyikünknek kell szégyelnie magát. ELNÖK: Slachta képviselőtársunkat ezért a kö'zTbeszólásáért rendreutasítom. (Helyeslés és taps a kormánypártokon. — KOSSÁ István (d): Slachta az elnököt ne legyintgesse le!) r KATONA JENŐ (kg): Ezzel szemben t. Ház, Mindiszenty bíborosérsek körlevele ráol­vassa a kánonjog 2334. §-át a kultuszminisz­terre és miniden Ikiépviselőre, aki a törvényt megszavazza. »Az egyház jogai és szabad­ságai Keserűek lesznek a szavaim, t. Ház, hiszen ugyanezzel az okkal ós joggal- a bíborosérsek úr a földreformért is kiközösíthetett volna íbennünket, de — ngye — akkor mégsem lehe­tett a magyar parasztság elé állni és azt mondani, hogy kiközösítjük azokat, akik nektek ezer év után végre földet adnak. Most megpróbálják. Talán kiközösíthetnek bennün­ket, de én a. magam részéről ezt megfellebbe­zem ahhoz, aki a sizíveket és a veséiket vizs­gálja: Istenhez, aki a szí vemhén lakik, és megkérdezem a t. túloldaltól, ahoi olyan ki­tűnő, hős, bátor katolikusok vannak. — bár egyiket sem kereste a Gestapo l&44-ben. ami, kosr eimgem az elslő napon kerestek — hogy mi lesz azzal a kiközösítéssel, ha azután esetleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom