Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
481 Az országgyűlés 73. ülése 1948. dom ki a határozatot. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (A néppárt néhány képviselője elhagyja az üléstermek — Közbeszólások a dolgosok pártján: Elmennek? Nem bírják a K igazságot?! — Egy hang a parasztpártról: Erre már nem kíváncsiak!) Tessék csendben mára dini, képviselő urak! (MAROSÁN Györgv (d): Halljuk Katona Jenőt! — KOVÁ.TS László (dn): Beszéljen , a római jezsuitáról, aki eltanácsolta Rómából! — Zaj.) Ennek meg-felelőén Katona Jenő képviselő urat illeti a szó. KATONA JENŐ ((kg): T. Országgyűlés! Teljes mértékbein egyetérthetek előttem szóló igen t. képviselőtársamnak azzal a részben kimondatlan tételével- amely szavai mögött bujkált és amellyet közmondásszerű lapidaritással úgy lehetne megfogalmazni, hogy: akié az ifjúság, azé ,a jövő. Éppen ezért a magyar demokrácia — bar hangsúlvozom, nem akiart és nem akar az egyházakkal, ellenkezést — nem mondhat le a maga jövőjéről, arról, hogy minden politikai, gazdiasági és szellemi hatalom és annak minidéin eszköze is <a magyar népé legyen. Engedje meig, t. Ház, hogy szélesebb alapvetéssel kezdhessem beszédemet, bizonyítva, hogy a magyar demokráciának minden erkölosi joga megvan laMtoz, hogy az iskola kérdésiéhez hozzányúljon. T. Országgyűlés! Önkormányzatról beszéltek ebben ar országban ezer éven át. Az önkormányzjat a demokrácia első nagy alaptényeamelyet először a magyar demokrácia valósított meg, egyéneik és nemzetek életében talán a legtöbb, amit politikai formában elérhetnek. Mindnyájain ismerünk olyan szerencsétlen, szánalmas, szomorú lényeket, akik soha, egész életükben nem érnek rá arra. fel nem magasóidnak odáig, hogy sorsukat, életüket önmaguk igazítsák' kezükbe markolják, akik mögött mindig 1 ott kell állnia eleinte a szülőnek, aaiitán a gondos testvérnek, a barátnak, később a hitvestársnak, hogy az élet nagy sza, u kadékainál, fordulóinál visszarántsák. Milyen szánandó ez az emberi élet ós még sokkal ezerszerte szánandóbb lenne, ha ig a z lenne az, amit rólunk a XVII. századiban mondottak, hogy »jugi impatiens, libertatis incapax«. Egy egész nemzetről lehetett ezt mondani. Mi> a magyar demokrácia, laat akartuk és azt akarjuk, hogy a miaigyar nép ne ilyen nemzet légvenT. Ház! Ebben iaz országban azelőtt is voltak választások;; ,ai magyar, nép önérzetére, emberi méltóságára, jogaira mint erkölcsi jégverés, zuhogott le ötévenkiint a nyilt választá" sok intézménye© nemzet- és néprontása, úgy hogy az iskola a lélek szelid kőműveseként «m tudott ott lent a _ falvakban annyit építeni, mint amennyit eigy ilyen, választásinak nevezett intézményes; nemzetrontás rontott. Láttuk ezeket az etetéssel-itatással, vesztegetéssel* csendőrs'znronmyall, terhes anyák megrugdosásával egybekötött »váliasztásokat«. ^ Mindehhez hozzá kell tennem: talán érdemes a túloldalon is elgondolkozni azon, hogy ennek a magyar 'népinek ezeréves életében először idegein katonáknak, aiz Egyesült Neimze" tek katonáinak szuronyai árnyékában adatott meg" az a lehetőség, hogy szabadon és titkosan nyilváníthassa akaratát. Szörnyű /paradoxon ez éppen ennek a népnek életében, amely olyan békés, olyan józan, olyan dtolgos, ellenfelét, de még ellenségét is gyűlölni alig tudó nép. ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLŐ IV. évi június hó 16-án, szerdán. Í8Ú Ez volt a magyar demokrácia első nagy alaptóuye, s ha megkérdezné valaki, hogy miért kellett így lennie, mindnyájan tudjuk, erezzük a választ. A második nagy aiaptény a földreform volt. Nagy per folyt itt több mint száz év óta azok között, akiknek kezéni ezer, tízezer, sőt némelyikén — mint az fisEteriházyakén — szlá'zezer holdak is voltiak.. Ugyanakkor százezrek ós százezrek voltak ebben a, hazában, akiknek az apáik testéből röggé omlott földből annyi sem jutott, amennyin sírjukat megáshatták volna. A magyar demokrácia 640.000 független magyar kisexisztenciát gyökereztetett a magyar földibej ^ tett földnélküli Jánosból földdel bíró Jánossá, családtagokkal együtt 3 millió embert. Nincs hatalom ebben az országban, vagy ezen) az országon kívül, amely valaha is változtatni tudna ezen a tényen. Talán szabad megkérdez" nem Barankovios képviselőtársamat. — aki jónak látta elmenekülni szavaim elől, gondolviáin, hogy az egyházi mondás szerint: in fuga salus, (Derültség.) futásban az üdvösség, (Élénk taps a kormány pár tokon.) — ezt ugyan . egyházi oldalról -csak a 6. parancsolatba ütköző, az erotika, a szekszualitás körébe vágó bűnökre vonatkozóan^ tanítják (Derültség.) — mondom, talán megkérdezhetem, — hogy ki volt krisztusibb és ki keresztényibb a SÍZÓ igazi értelmében: az-e, aki százezer holdakat hagy egy kéziben, vagy az, aki •milliókat emel embersorsba és sziálzezreket tesz, végre emberré ebben a hazában ? (Ugy von! Ujjy van! — Élénk taps a kormánypártokon. — MAROSÁN György (d): Az ezeréves bűnöket most számolják fel ebben az országban! — HORVÁTH István (pp): Az egyház mikor adott földeli — Zaj.) Éppen ezért nem lehetett csodálkozni azon, hogy ml, — legalább is aizok a burtóitaim, akik ebben a pártban kezdettől fogva úgy gondolkodtak, mint én, — a felszabadulás után a parasztság és a munkásság egymással való szembekerge tése helyett a koalíció útját választottuk, tudván, hogy a munkások nekünk édestestr véreink s a munkáspártok termésteetes^ küzdcr társeink. Jól tudtuk, hogy a munkásegység szóttörése szükségképen jelenti az ellenforradalmat, még csak nem is» Barankovios urat, nem is Mindszenty bíborost, hanem ezen tú] azokat, akik azt remélték, hogy rövidesen visszatérve, majd kiemelik a kis paraszti birtokból a földhözjüttatottak százezreit és* millióit. (PÉCSI József (dn): Ezt maga s© hiszi, Katona Jenő! — Zaj. — MAROSÁN György (d): De már egyszer élőfordult! Akkor nem volt egy szó sem ellene! — RÉVAI József (d): Mindenesetre az az Ottó, akivel Mindszenty paktál, ezt akarja! — MAROSAN György (d): És* meg is csinálná, ha lehetne! — Zaj. — Az elnök csenget- — PÉCSI József (dn): Magd a tények igazolni fognak! — MAROSÁN György (d): A tények egyet igazolnak! — Zaj,) ELNÖK: A képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. KATONA JENŐ (kg): T. Országgyűlés! Mi hittük és hirdettük a parasztság és a munkásság egységét, mert tudtuk, hogy a képviselő úréhoz hasonló mentalitás latens, lappangó polgárháború állapotába sodorná az országot. (Ugy van! Ugy van! a dolgozók pártján.) Nagyon »jó po'HtikusokK lettünk volna, mert ma Magyarország helyén Görögország lenne és mindaz a szenvedés, a magyar népre zúdulna, amellyet a görög fasiszta-monarchista kortmány 31
