Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

^ dz országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 48Ö meggyőződését, .sőt vallásos -hitükben gyökerező jogfelfogását, mint a hitvallásos iskolák és ncs előintézetek^ államosítása. Aki nem ejtette ki emlékezetéből azt a történelmi tanítást, hogy a szeltem! és erkölcsi áramlatok pozitív, sőt olykor döntő politikai erővel rendelkeznek, annak tudományos pontossággal előre kellett látnia, hogy az egyház és iaa állam viszonyába vágó kérdéseknek az egyház jogát sértő eldöntése, — aminő a hitvaMásos iskolák ós nevelőintézetek államosítása, — a legszélesebb nép lelkének mélységeiből fog viharokat felkavarni. (Zaj a dolgozók pártjánj E szempontok alapos mérlegelése folytján vallottam mindig. (RÉVAI József (d): Ha nem uszítják az embereket!) hogy csakis az igazságosság hozhat olyan megoldást, amelyben sem legyőzött, sem győző nincsen, de vckua egy nyertes: a sokat szenvedett és lelki béke után vágyó magyar nép. (Taps a néppárton. — Közbekiáltás a dolgozók pártján: Kevesebb pásztorlevél kellene!) Valahányszor erről a kérdésről Szóltam, sohasem mulasiztottaru el az illetékesek lelkére kötni, hogy a kérdést különös tapintattal kezeljék, ós semmiképpen se dobják bele a tömegindulatok hullámaiba, (Felkiáltások a dolgozók pártján; Uszítanak! — KEVAI József (d): Mindszenty címére adresszálja!) hanem legalább addig, amíg a zárt ajtók mögötti tárgyalások valamennyi lehetőségét ki nem merítették, a nyilvánosság segítségül hívásától minden oldalon tartózkodjanak. (Zaj.) Sajnos, ez a nyomatékos tanácsunk és kérésünk sehol sem talált meghailgatás'ra. A sajtó fő témája már hetekkel az egyháznak szóló tárgyalási meghívás előtt az egyház iskolajoga ellkonfjskálásának követelése lett, azután hivatalos pártprogrammba vették az iskolák államosítását. (RÉVAI József (d): Ehhez csak jogunk van!) Ezekkel párhuzamosain megindult a függő esisztenciáju állampolgárok között egy aláírásgyűjtési folyama4 az iskola államosítása mellett. Az egyház a kezdeményezés ellen mozgósította híveit. S végül a tárgyalásra szóló meghívással egyidőben olyan kormánynyilatkozat hangzott el, amely a hitvallásos iskolák államosítását mint tényt élővételezte. E kormánynyilatkozat után már nem volt Kétséges, hogy az egyház iskolajogának tefkiintetében nem valaminő tárgyaláson kialakuló kompromisszumról van szó, hanem az egyoldalúan elhatározott tény elfogadása vagy elutasítása közötti választásról. (RÉVAI József (d): Ki utasította vissza a -tárgyalások feltételét?) Ekkor már én is, aki pedig valóban minden képességemmel törekedtem az egyház és az állam közt valaminő .tűrhető állapot létrejöttét előmoizdítani, úgy láttam, hogy az iskolaügyben többé már nem az a probléma, hogy miképpen lehet aiz elvek feladása nélkül, de a nyüt harc kikerülésével ellentétes

1 elvi álláspont között egy elviselhető megoldást találni, hanem az egyháznak már esak az állami iskolamonopólium elfogadása vagy elutasítása között maradt választási lehetősége. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Ezt napnál fényesebben bizonyítja az a tény, hogy a protestáns egyházak, amelyek a kívánt lojális nyilatkozatot megtették és a, tárgyaló asztal melléj leültek, szintén csak az állami iskoliaanonopólium elutasítása vagy elfogadása között választhattak. Mi a magunk részéről igen nagy önfegyelemmel igyekeztünk a békét szolgálni. (Ellentmondások a kormánypárt soraiban.) Amikor a sajtó é® a fórum heteik óta az egyházi iskolák elleni támadásoktól volt hangos, mi még akkor sem folyamodtunk a szenvedélyeik felszításához. (Közbekiáltás a dolgozók pártján: Hónapok óta uszítanak! — RÉVAI József (d) gúnyosan: Ez a munkamegosztás! — Zaj.) Ebben a tárgyban egyetlen népgyűlést sem tartottunk és amikor hallgiaitinom már a becsület sérelme nélkül nem lehetett, (Nagy zaj a dolgozók pártján.) még mindig a legszenvedóiytelenebb bírálat hangján írtam az iskolaügyről, elsősorban a magunk álláspontját igazoló érveket sorolva fel, de ez a cikkem sem jelenhetett meg, ami a sajtószabadságnak kétségkívül súlyos sérelme. (RÉVAI József (d): De az uszítás elítéléséről egy szó nem hangzott el az önök részéről.) ELNÖK: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni. BARANKOVICS ISTVÁN (dn): T. Országgyűlés! Minthogy az időből kifogytam, egy pár. mondattal befejezem. A legcsekélyebb, erkölcsi ingadozás nélkül merem állítani, (12.30) hogy ez a törvényjavaslat, ha az országgyűlés többségének helyeslését el is nyeri, a magyar nép igen naigy többséglének értelmi, akarati és érzelmi egyetértésiét soha nem fogja elnyerni. (Élénk taps a néppárton. — Felkiáltások a dolgozók pártján: Nincs igaza! — RÉVAI József (d): Nem igaz! — Nagy zaj. — Az elnök csenget.) És akik ezt a -törvényjavaslatot megszaivazzák, ezeknek is tudnioík kell, hogy ennek a javaslatnak törvényerőre emelésiével politikai győzelmet már nem arathatnak. A javaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó nagy taps a néppárton. — Vértes István (nd) is tapsol. — Állandó na*gy zaj a kormánypártokon. — FÖLDES Mihály (d): A templomokban tanulták ezt a tüntetéet!) Nem mi! Mi hallgattunk! (SZABÓ Piroskai (d): Pócspetrinek tapsoltak! — Közbekiáltások a dolgozók pártján: Pócspetriről hallgattak! — Egy hang a néppárton: Semmi közünk a tüntetéshez! — MAROSAN Görgy: (d): A hallgatás helyeslést jellent! — VAS Zoltán (d): Rendőrgyilkosok maguk! — Óriási zaj és ! ellentmondások a néppárton. — Felkiáltások: Kikérjük magunknak! Micsoda hang ez?! — RÉVAI József (d): Nem ítélték el egy szóval sem! —- VAS Zoltán (d): Rendőrgyilkosok! — ÁUandó nagy zaj.) ELNÖK: Csendet kérek! (MAROSÁN György (d): Odakint miért nem tiltakozott ellenei Gsak itt tiltakozik! Odakint miért nem nyitotta ki a száját? — Egy hang a néppárton: Ki csinálta? Nem mi csináltuk! — RÉVAI József (d): Ezt ittí mondja, de kint nem tiltakozik ellene! — PÉCSI József (dn): Nem engednek gyűlést tartani! Minden emberünket elviszik a gyűlésekről! Hogyan tanítsuk és^ világosítsuk fel a magyar népet? — Közbeszólások a dolgozók pártján: Önök uszítják, izgatják a magyar népet! — Folytonos n®gy zaj.) T. Országgyűlés! A házszabályok értelmében most a magyar dolgozók pártjának kijelölt szónokát illetné meg a szó. Ezzel kapcsolatban közlöm a t. Országgyűléssel, hogy Katona Jenő képviselő úr, mint a független kisgazdapárt kijelölt szónoka, aki ma délután 3 órakor kormánydelegációval külföldre utazik, azzjal ,

a kéréssel fordult hozzám, hogy a kijelölt szónokok felszólalási sorrendje a két párt között cseréltessék f©L (Helyeslés.) Kérdem a t. Országgyűlést, méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ilyein értelemben mon-