Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
477 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 478 párti — VAJDA Imre (d) államtitkár: Akkor mit szóltak! -— Zaj. — Az elnök csenget.) Eötvös 1868. évi népoktatása törvénye — mint Eötvösnél olvastam — »neincsak a létező felekezeti iskolákat ismeri el, hanem miniden felekezetnek teljés tamisBabadságiot ad új népoktatási intézetek felállításaira is«. (Zaj a kor' mány pár tokon.) Ezek Eötvös szavai. Az állam — így szólt Eötvös — »iazoin jogot sem követeli, hogy a népnevelés terén minden másokat kizárva, monopóliumot gyakoroljon, ami az én felfogásom szeriint egy alkotmtáoiyos államnak elveivel sem fér öi=isze«. (Helyeslés és taps a néppártom.) Sőt Eötvös az állami iskola" monopóliumot iatz abszolutizmus egyik ismérvének tekintette: »Minde(n aibszolut államban ...« (Zaj a kormánypártokon.) Eötvöst idézem szóról ,szóra. (Folytonos zaj.) ELNÖK: Csendet kérek! BARANKOVICS ISTVÁN (dn): »Mindem abszolút államiban a népnevelés a dolgok természeténél fogva a kormányzat egyik eszközének tekintetik és ezért, laíbszolut államokban az lállam a népoktatást a maga kezéből nem bocsáthatja ki.« (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) • Később Eötvös így szólt: »Minden alkot mányos állam saját érdekei ellem cselekszik, hiai azokat, akik őt a, népnevelésiben segítikezen működésükben akadályozni akarja.« (RÉVAI József (d): És ha nem segíti, hanem gátolja?) Eötvös szerint az iskola olyan szorois kapcsolatban áll a szülőkkel, hogy — megint az ő szavai — »elsősorban. őket illeti meg az iskolára való felügyelés, a tanítófogadláis és az isfcoláibHin alkalmazott szabályok meghatározásai „ ... Ha ^edig ezekután az előttünk iekvo törvényjavaslatot Eötvösei igaaolni lehet, akkor a feketéről is be lehet bizonyítani, hogy fehér. (Ugv van! Ugy van! — TO/DS a néppárton.) " De, t, Országgyűlés, Kossuth Lajos sem volt híve az állami iskolamonopóliumnak. (Zaj és élénk ellentmondások a kormány partokym.) így van, mindjárt méltóztatnak hallani(Halljuk! Halljuk! a néppárton.) 1848-ban a képviselőháziban Kossuth személyes felszólalásával támogatta Eötvös javaslatát. (MONUS Illés,né(d): Eötvös javaslatát!) Igein, de az nem iskolamonopólium! (TÖRÖK Júlia (d): Tolerancia!) Nem titkolta, hogy kifejezetten vallásos állampolgárokat kell az iskoláknak nevelniokAmikor Eötvös 48-as javaslatával szemben, ameiv az oktatásban a községeknek lényeges jbgot óhajtott biztosítani, egy felszólalás hangzott el az állam közvetlen rendelkezési joga érdekében, akkor Kossuth olyan nyomatékos fontosságúnak tekintette a kérdést, hogy személyes tekintélyét latbavetve, egyenesen a szabadság nevében utasította vissza a községek jogának csorbítására irányuló próbálkozásti (RÉVAI József (d): A községek kívánják az államosítást!) olyan érveiket sorakoztatva feli, amelyek ma sem vesztették el súlyúkat és időszerűségüket. »Ne méltóztassanak« — mondotta Kossuth — (Zaj—Az elnök csenget.) »a köz'ségek morális individualitását mint eszközt a státus nagy céljainak kivitelében kitörölni a nevelés dolgában, mert ha ebben kitörölte, ki fogja törölni másoklban«, (RÉVAI József (d): Az egyházi iskolák községesítésébe belemegy az egyházi — Zaj') »amelyek kevésbbé fontosak, mint a nevelésbe (RÉVAI József (d): Tiszta rabulisztika az egész! — Zaj a dolgozók pártjának soraiban.) Tessék várni 1 A. Szabad Nép közölte Kossuthnak egy nyilatkozatát, amely az egyházi iskolamonopóliumot, igen helyesen, tagadja ós az állam iskolaállítási joga mellett tör lándzsát- Ez a nyilatkozat azonban e törvényjavaslat mellett nem bizoryít' mert sem az egyházi isfcolamonopólium tagadása, sem az állam iskoilaá tiltási jogának hangsúlyozása nem jelent állásfoglalást az állami iskolamonopólium bevezetése mellett. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Az egyházi iskolain onoipóliumot mi sem követeltük soha- csak az állami iskolamonopólium ellen foglaltunk állási). (Zaj a kisgazttapárton. — Az elnök csenget.) Kossuth pedig sohasem nyilatkozott az állami iskolamonopólium mellett, sőt 1859-ben félreérthetetlenül a z egyház iskolajogának tiszteletbentartását követelte. (ORTUTAY Gyula miniszter: Én sajnos, 1868-ból hozom az idézetet- — Közbekiáltás a dolgozók pártján: L r gy látszik megváltoztatta Kossuth a nézetét!) 1859-;ben az egyházi és iskolai önkormányzat 'mellett tett hitet. »Ninos a hatalom arzenáljában oly fegyver« — írta Kossuth 1859-ben — »amely a magyar protestánsokat arra reábírhassa, hogy önrendelkezési jogukat egyházban ós iskolában feladják és az államhatalom felügyeleti jogának rendelkezési joggá átváltoztatásába beteegyezzenek.« (Taps a néppárton- — Közbekiáltás a dolgozók pártjából: Kivel szemben!—FÖLDES Mihály (d): Ferenc Jóska ellen szólt!) T. Országgyűlés! így fest 1848, Eötvös' és Kossuth tanúskodása az állami iskolamonopólium kérdésében. (Ugy van! a néppárton. — Zaj a, kormánypártok soraiban. —Az elnök csenget. VAJDA Imre (d) államtitkár: A katolikus Haibsburgok ellen!) Kérem, tessék meghallgatni. ELNÖK: Csendet kérek, tessék nyugodtan viselkedni. BARANKOVICS ISTVÁN (dn): T. Országgyűlés'! Legyen szabad néhány szót szólnom a javaslat politikai vonatkozásáról is. A^ háború utáni magyar közhatalom néhány esztendő leforgása alatt olyan jogszabályokat alkotott, amelyek következtében az állampolgárok közjogi és magánjogi viszonyai gyökeresen megváltoztak- A forradalmi jellegű átalakulás edddgi szakaszában a változtatások elsősorban gazdasági, társadalmi és politikai viszonyainkat érintették, de az operáló kés az állampolgárok szellemi és* erkölcsi exisztenciájának központi idegébe közvetlenül nem vágott bele. És talán ebben rejlik annak oka, hogy a lobbanékony magyar természet ezekre a változtatásokra sem pro, sem contra nem reagált hevesebben. (Zaj a kormánypártok soraiban.) A magyar nép örök dicsőségére válik, hogy még a földosztás is lezajlott ama véres jelenségek nélkül, amelyek a hasonló forradalmi cselekedeteket a törti-nelemiben általában kisérni gzokták. (Zaj a kormánypártok soraiban- — KONDOR Imre (pp): Sem pro, sem kontra nem volt a földosztással szieonhen, semmi, mert magától jött! — Zaj. —Az elnök csenget.) Amíg gazdasági, társadalmi vagy politikai érdekek forognak kockán, az emberek általában csak gazdasági, politikai vagy társadalmi exisziíenciájuk nyomatékával szoktak a küzdelemben résztvenni. A most előttünk fekvő javaslat azonban a forradalmi átalakulás folyamatában fordulópontot jelent, mert mindezideig egyetlen változás sem érintette olyan közvetlenül ós lényegeden az állampolgárok világnézeti
