Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
465 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 466 lelkiismereti okom van arra-, hogy kisebbségi véleményünk szellemében a javaslat ellen érveinkeit kifejtsem. A politikai ok abban áll, hogy a mi pártunk a választásokon alapvetően a természetjogi politikni sraeimllélet mellett és kifejezetteraz egyház általános iskola jogának politikai védelme mellett, kötötte le magát. Számunkra tehát főbenjáró exisztenciális, politikai kérdés e törvényjavaslattal kapcsolatos magatartásunk kifejtése. Emellett a kérdést a mi oldalunkról tüzetesebben is be . akarom mutatni, mert az <a. véleményem, hogv minden tárervalás észszerű e ] őfeltétele az ellentétes elvi álláspontok kölcsönös ismerete és ezért talán fejtegetéseim hasznosak lehetnek, ha nem a jelenben, akkor talánya jövőben, A lelkiismereti ok pedig: abban áll. hogy minket lelkiismereti, hitbeli parancs is kötelez szólni ama lényeges jogunkról és igazunkról, amelyet ez a törvény javaslat kétségbe von. T. Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat egy ezeresztendős nevelési és oktatási jo<t?ot kíván hatálytalanítani, lamikor a nemzet köznevelésének és közművelődésének effy olvan tényezőjét akarja a jövő alakításából az iskolák terén kikapcsolni, amely évszázadokon át csaknem kizárólagos működési körben nevelte népünket európai kul tárnemzetté, és mindmái!? nemzeti kultúránkat a legegvetemesebben forimíló központi tényező maradt, (Mozoás a dolgosok pártján.) A t orvén v ja vasi át usrvanis arra törekszik, hogy a nevelés és oktatás egész területén, -az elvet erősítő kivételezés lehetőségének fenntartásával, az állami iskol n mcnopóliumo+ vezesse be és az eeryháziól elveszve az oktatási és nevelési intézményeket. (Felkiáltások a dolgozók vártján: Nagyon helyes! — OETITTAY G-yula miniszter: Az 5. §-t is méltóztassék elolvasni!) A. törvényjavaslat kiemelkedő jelentősé" gét indokolja már egymagában az a tény is, hogy minden társadalomnak legfontosabb teendői közé tartozik a gyermekek és serdülők oktatása ós- nevelése. Az ifjúság 1 minden nemzetnek legdrágább kincse (OETUTAY Gyula miniszter: Ezért vesszük át az iskolákat!!), mert nemestak az egyéninek, hanem a nemzetnek is folytatása^ O iaz apák_ reménye és kárpótlása, E törvényjavaslat jelentőségét ezionban megkettőzi az a, körülmény, hogy nemcsak a hitvallásios iskolákat, tehát a szorosabb értelemben vett oktatási intézmárnyéket, hanem _ a hitvallásos nevelő intézeteket is államosítja, mintegy ezzel is kifejezésre juttatván az államinak azt a szándékát, hogv a községek, a szülők és az egyház közvetlen: befolyásáuiaik elhalványítási akanatáíval az ifjúságra rátegye a kezét. (Ugy van! Ugy va\n! a néppárton.) Ezért ez a tör vény javaisilíat a szülők természetjogába, az egyháznak erővel elvehető, de megsemmisíthetetlen és küldetésétől elválasztbatatlan tanítási és nevelési jogába ütközik, amikor a nevelés területén az állam javaira sajátítja ki: azt a jogot is- amely a szülőket és az egyháziat illeti meg. (Ugy van! Ugy van! Helyeslét és taps a néppárton.) Ezt az álláspontunkat fogom bizonyítani.^ T. Országgyűlés! Az ifjúság szellemének és jeHemének alakítása terén ae oktató és a nevelő tényezők hatása egymástól egészen el nem választható, mert az if Jut' a nevelés is oktatja és ismeretei is nevelik. Ezért általában nem lesz talán helytelen, ha; a;zJ ifjúságira nézve egységesen nevelésről fogok beszélni, . akár az ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÖ IV. iskoláról, akár a sízorosan vett nevelő intézetről vagy nevétől tényezőről van szó. T. Országgyűlés! Véleményünk indokolása sloran ;a nevelés céljából indulok ki. A nevelés az íf ju személyiségének memcsupáu egy részét, hanem kétségkívül személyiségének egészét vonja a maga hatásának körébe. A nevelés nemcsak arra törekszik, hogy az ifjút jó szakemberré, a társa dalomnak gazdaságilag hasznos tagjává, továbbá kötelességeit teljesítő állampolgárrá nevelje, hanem a nevelési abban látja teljes feladatát, hogy az ifjú egész személyiségének valamennyi fizikai, -szellemi és erkölcsi készségét olyan tulajdonság-okká segítse fejlődni, amelyekkel azután az ifjú élete során egy magas embereszményt meg tud közelíteni. A nevelésnek tehát az is feladata, hogy a z ifjúsággal megismertesse és megszerettesse^ az emberi személyiség egészét áfcfoisró és ^kielégítő magas embereszményt. A neveié® ezért a legtágabb értelemben emberalakítás és ezért nevezi a nevelést Nazianzi Szent Gergely »a művészetek művészetiének és a tudományok tud omá nyárnak «. (Zaj a dolgozók pártján.) Az viszont, hogy nij vagy minő az embereszmény, amelyet az ifjú elé követendőnek állítunk, leglényege sebben nem attól függ, hogy minő ->z én gazdasági, politikai vagy társadalmi felfogásom, hanem attól függ, hogy az embernek végső céljáról ós rendeltetéséiről milyen fogalmat hordoznak magukban. Arra a kérdésre pedig; hogy mi az emberi személyiség végső célj?, mindenein túl az ember világnézete és vallási^) ad feleletet. T. Ház! Innét van az, hogy a keresztény ember számára, — aki azt vallja, hogv Krisztus az út, az igazság és az élet és hogy a keresztény egyház éppen az ember végső céljára vonatkozó igazságoknak van birtokában, — a neveléssel szemben természetesen és logikusan az a legfőbb követelménye, hogv a nevelés minden téren keresztény legyen. (Taps az ellenzéken.) A keresztény világnézetű szülőknek ez a ^oga gyermeke nevelését illetően éppoly elvitathatatlan, mint aminő elvitathatatlan egy .más világnézetű szülőnek az a szubjektív jogahogy gyermekét a maga világnézetének képére és hasonlatosságára igyekezzék formálni, (Közbeszólás a dolgozók páríján: Ezt tesszük!) A keresztény szellemű nevelésre pedig az egyetlen kielégítő és megnyugtató biztosíték az, ha a z egyház számára, amely a keresztény világnézetű állampolgár szemében a hit) és az erkölcs hivatalos őre és értelmezője, az általános nevelés lehetősége megadatik és tőle annak lehetősége el nem vétetik. (Ugy van! az ellenzéken.) Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az egyház nevelési elveit az állam nem teheti, vágy soha sem teszi magáévá, de ennek a ténynek'nincs megnyugtató és kielégítő biztositekértéke, már csak azért sem, mert a 7 állami bármikor megváltoztathatja legfőbb elveit isT. Ház! Felmerül 1 ezek után a kérdés, hogy kikre tartozik a nevelés? A nevelést mindig valamilyen közösség végzi el. Az ember beleszületik' a családba, és ez az első nevelő közösség. Beleszületik a társadalomba is, és ez a második nevelő közösség. De a keresztény ember a családon és a társadalmon kívül meg egy harmadik társaságiba is beleszületik — a szónak iugyan mem teirmésizeti és szociológiaihanem lelki értelmében, — és ez a harmadik társaság az Egyház, amelynek az ember a keresztség által válik tagjává és az egyház lelki javainak örökösévé- A keresztény viiagDézetű állampolgárok elvitathatatlanul jogos 30
