Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-69

367 Az országgyűlés 69. ülése 1948. évi május hó 12-én, szerdán. 368 nyezést jelent egész közegészségügyi politi­kánk téréin. Tudjuk azt, hogy az orvosok, gyógyszeré" szék előszeretettel telepedinek le a fővárosiban, nagyvárosokban és a falura való anemést szinte száműzésnek tekintik. Igenis a törvénynek kell arról gondoskodnia, hogy a fiatal gyógysze­rész, a fiatal orvos munkáját falun kezdje el és így ismerje meg a népet, tanuljon (meg a nép nyelvén beszélni, kerüljön közvetlen kap­csolatba ia néppel, mert csak a néppel való azonosulás, a nép ismerése- a nép szeretete fogja, egészségessé tenni a demokráciát és csak a néppel való szoros együttélés fogja kiküszö­bölni azokat a veszedelmeiket, amelyek iá .falsn és a; város, a fizikai dolgozó ós az értelmiségi dolgozó közötti feszültség képében mindig újra és újra felbukkannak. A demokrácia legnagyobb törekvései és legnemesebb feladatai közé tartozik a hídépí­tés, az ellentétek kiküszöbölése, a szakadékok áthidalása. Ha mi osztálynélküli társadalmat alkarunk, ha azt akarjuk, hogy ebben az or­szágban mindemi dolgozónak meglegyen a meg* becsülése, emberi méltósága, aJkkor ezek az in­tézkedések, amelyek igenis irányítják az ér­telmiségi dolgozókat, többet jelentenek szavak­nál, mert ezek ia: tények építik a jövőt A törvényjavaslattal kapcsolatban meg kell még említenem azt is, hogy ez a törvény­javaslat — nagyon helyesen — különbséget tesz az elvek és a gyakorlati intézkedések kö­zött. Kell, hosrv legyenek elvek, amelyek idő~ állóak, amelyek függetlenek a változásoktól, amelyek évtizedekre előírják ós kijelölik a közegészségügy fejlődését és haladását. Ezek az elvek, amelyekinek változtathatatlanoknak kell lenni ök, kidomborodnak ebben a törvény­javaslatban, de ugyanakkor ártörvénynek vi­gyáznia kell arra is, hogy az élet kivánalmai­val szemben ne legyen merev. Legyen tehát mód és lehetőség arra, hogy a változásokra, az időszerű feladatokra, a hirtelen felbukkanó problémákra megoldási lehetőség: nyíljék­Ezért a törvény ott, ahol elvi természetű meg­állapításokról van szó, dönt, viszont ott ahol nyitott kaput kell hagyni az ^ idő. a fejlődés, az alakulás számára, módot és alkalmat ad arra, hogy ezeket a kérdéseket annakidején a közegészségügyi kormányzat vezetője, a nép­jóléti miniszter a szóbajöhető szakminiszterek­kel egyetértésben rendeleti utón szabályozza. Ezeknek a felmerülő szükséges rendelke­zéseknek a megvilágításával kapcsolatban ki kell emelnem azt, hogy mielőtt a népjóléti kor­mányzat közegészségügyi rendelkezéseket kiad, döntéseket hoz, kiét hatalmas szervnek a véle­ményét kéri ki- Az egyik az Országos Köz­egészségügyi Intézet, amelynek munkáját, ér­tékét, jelentőségét itt külön is meg kell emlí­tenem. Ez az intézmény nemcsak mlagyar vi­szonylatban, hanem világviszonylatban is első helyen áll. Ez az intézmény vizsgálja át a gyógyszereket, állapítja meg a hatóanyag je­lenlétét megfelelő koncentrációját; világhírű szaikeinfoerek vezetésével őrködik közegész­ségügyüuk felett. Ezért a magyar gyógyszer­ipar egészen különleges helyzetben van, mert állandó^ lelkiismeretes ellenőrzés és szaOrtudás biztosítja azt, hogy iaz a gyógyszer, amely a szenvedő ember egészségét és 1 életét van hi­vatva biztosítani, valóban az is, ami rá van írva- ami a címkéjén fed van tüntetve. Itt minden szakmai elfogultság nélkül kell megállapítanom azt, hogy a magyar köz­egészségügynek igenis nemcsak hogy nem kell szégyenkeznie, hanem büszke Lehet arra, hogy a mi gyógyszereink és a mi közegészség­ügyi munkáink messze meghaladja az európai átlagot, sőt világviszonylatban is különleges helyzetben van. Mint a Közegészségügyi Tanács tagjánalk sokszor volt alkalmam hallani azt, hogy vi­lághírű külföldi cégek által gyártott speciali­tásokban nem volt benne az a hatóanyag, amely rá volt írva, illet ve^ nem volt olyan koncentrációban benne, mint ahogyan az fel volt tüntetve- Ezért mi a külföldről jövő gyógyszerspeei alifásokkal szemben bizony bi­zalmatlanok vagyunk és addig nem is enged­jük ezekét a gyógyszereket közforgalomba, — akármilyen hangzatos reklámmal és akármi­lyen dicsérettel Hegyenek körülteiremtettézve — amíg a mi Közegészségügyi Intézetünk nem vizsgálja meg és neim állapítja meg, hogy köz­egészségügyi szempontból valóban szüksége­sek s a hazai gyógyszeriparban nincsenek for­galomban és nem állnak rendelkezésre. Amig a Közegészségügyi Intézet népjóléti kormányzatunknak tárgyi szakszerű munkájá­ban, vam segítségére, addig nem kevésbbé fon­tos az. a másik erkölcsi testület, amely ezeknek a kerteseknek inkább személyi vonatkozásait és elvi természetű részleteit tárgyalja és ez az Országos Közegészségügyi Tanács. Három éve dolgozóim eninek a tanácsnak munkatársai kö­zött és örömmel állapítom meg, hogy ez a ta­nács minden közegészségügyi kérdésben hal­latta szavát, mind^ a személyi problémákat* mind az elvi természetű kérdéseiket rátermett­séggel, tárgyilagossággal, elfogultság nélkül kezelte és a közegészségügyi kormányzatnak igenis nemcsak nagy segítséget jelent, hanem erkölcsi fundamentumot is ad, s hogy ez a ta­nács minden elfogultság nélkül egyedül a köz szempontjait tartja döntő fontosságuaknak. T. Országgyűlés! Kissé talán részleteseb­ben és hosszasabban foglalkoztam ezzel a tör vény javaslattal, ezt azonban szántszándékkal tetteim! két ok miatt. Az egyik az, hogy nekünk a törvényeket meg kell ismertetnünk, meg kell értetnünk és meg kell szerettetnünk. Az el­múlt időket az az elv jellemezte, hogy a tör­vény nemismerése nem mentesít a következ­mények alól; így jött létre az a paradox hely­zet, hogy a lakosság óriási többsége tájékozat­lan volt a törvényekkel szemben, a törvény mindig valami sujtást, büntetést, veszedelmet, kockázatot jelentett a számára, nem ismerte, nem értette ós nem szerette a törvényt. Mine­künk nem az a feladatunk, hogy a törvényeik fölött sommásan döntsünk és megállapítsuk, hogy valamely törvény jó vagy rossz, azt el­fogadjuk vagy nem fogadjuk el, hanem ki kell emelnünk annak a törvénynek a szele­mét, demokráciát építő jellegéti, és ha megis­mertetjük és megszerettetjük a törvényt, akkor sokkal többet teszünk, mint ha a törvény mögé egyszerűen az államhatalom vasöklét, sújtó ós büntető kezét állítjuk. A demokráciának éppen az a legnemesebb és legmagasztosabb célkitű­zése, hogy a meggyőzés, a nevelés eszközeivel, felvilágosítással és tanítással rávezesse a né­pet arra hogy ezek a törvényeik, amelyeket mi hozunk, nem intézkedések róluk, dé nélkülük, hanem igenis a megfelő szakemberek, a hozzá­értők, a közvélemény meghallgatása után ala­kulnak ki a törvények. Hiszen ez a törvény­javaslat, amelyet most tárgyal a Ház, nem napoknak, nem heteknek, hanem esztendőknek a munkája és> remélem, hogy évtizediekire fogja irányítani a magyar közegészségügyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom