Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-68

335 Az országgyűlés 68. ülése 1948. évi május hó 11-én, kedden. 336 rint a kamarák működésével szemben alaposan nem volt felhozható. Ami a fegyelmi bíráskodást illeti, ádevágóan megint csak csodálkozással olvastam a javaslatot is., az igazságügyi bizottság jelentését is, mert a> 109. <ral egyik sem foglalkozik, A 109. § (1) és (2) bekezdése határozza meg a fegyelmi vétségeket Mintán tehát törvényes tényálladék van, az ügyvédi kamarák fegyelmi bírósága csakis e törvényes tényálladék keretén belül bírálhatta el az eléje hozott fegyelmi panaszokat és állapíthatta meg a fegyelmi vétséget, vagy hozhatott felmentő ítéletet. Azt mondja ugyan a javaslat és idevágóan azt mondja az előadó úr is, a fegyelmi bíráskodás körében lényeges újítás az, hogy figyelembe kell venni az összes előző fegyelmi büntetéseket, illetve a vizsgáló biztosnak be kell szereznie az összes megelőző fegyelmi iratokat. Ez helyes és igaz is, de a 110. § emlékezetem szerint ugyancsak előírta, hogy a fegyelmi panasz alá vont ügyvéd priuszát a fegyelmi bíróság súlyosbító körülményként vegye figyelembe &< mérlegelje. Igaz, a régi rendelkezés azt nem tartalmazza, hogy a megelőző fegyelmi ügyek iratai is beszerzendők a vizsgálathoz. Már most e kis kitérés után rá alkarok térni a lényegre, amellyel foglalkozni akartam. Arról van szó, hogy a tanácsok — és itt különösen az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságának teljesülé-ét értem — jogegységi határozatokat hozhatnalk és pedig évente egy^ rendes ülés kivételével akár valamely tanács ^vezetőjének, akár magának az elnöknek, sőt ,

a kamarai országos teljesülés, az igazság-ügyminiszter úr idevágó intézkedése, illetve felhívása folytán is. Mélyen t. Országgyűlés! Jogforrásként eddig nálunk a törvény szolgált, a rendelet csak kisegítő jogforrás volt, Kisegítő jogforrás volt továbbá a legfőbb bíróság, a Kúria által hozott teljesülési határozat, az úgynevezett TÜH és a jogegységi határozatok. Ezek azonban c-sak a iszokásjog állapján minősülteik jogforrásnak. Most a törvényjavaslat az ügyvédi kamarák teljesülésének olyan jogforrási — szerény nézetem szerint — joghatóságot ad, amelyet semmiféle szokásjog meg nem előz és meg sem r indokol. fr Éppen itt kapcsolom ide felszólalásom előbbi gondolatmenetéhez, amikor azt mondom, hogy a volt Rendtartás 46. és 47. §-aival, továbbá a 109. §-ával, valamint a kizárást tartalmazó — ha jól emlékszem — 57. §-ával az új javaslatok egyike .sem foglalkozik, ellenben, hogy úgy mondjam, csak egy tiszta chartát ad a teljesülés kezébe és szerény nézetem szerint talán a teljesülésneJk akar "olyan jogforrási joghatóságot adni, hogy írjanak elő — mondjuk — egy jogegységi határoizat alakjában egy oly felvételt kizánó okot, egy oly fegyelmi vétségként alkalmazandó tényálladékot, amelyet eddig a törvény nem szabályozott. Ez a tulajdonképpeni aggályom, mélyen t. Országgyűlés, a fegyelmi bíráskodás fellebbviteli joghatóságának oly módon való szpbá" llyozása ellen, mely az a Kúria ügyvédi tanácsának megszünteti és — pláne az eredeti indoktól eltérően — nem az ÜKOR teljesülésének és az abból alakítandó fegyelmi bíróságnak a hatáskörébe juttatja, hanem egy olyan má~ sodfokú fegyelmi bíróság hatáskörébe, amelynek öt tagja közül három tag kinevezéstől függ,, amely három tag a megfelelő szakképzettséggel, ismeretekkel nem rendelkezik, különös tekintettel arra, hogy ez a tanács egyébként határozatát nyilt szavazással és egyszerű szótöbbséggel hozza, tehát nyilvánvaló, hogy az öt tag közül három tag szavazatávall a többségi határozat tulajdonképpen már akkor adva van, amikor az a három tag megjelenik a tanácsban, hogy határozatot hozzon. Í.P. ÁBRAHÁM Dezső (ind): Ügyvéddelölt is lehet* Lehet ügyvédjelölt is. Amint előreboesétottam, .magam is ügyvéd vagyok, tehát azl én bőrömről is sízó van, Nem akarok politikumot belevinni felliszólialásotmba, de már egyéb javaslatokkal kapcsolatban ismételten elhangzott az az észrevétel, hogy amikor kineveízéstől függ valakinek tagsága, olyankor mindig előtérbe körülinek bizonyos szempontokAz előadó úr is rámutatott a Kúria ügyvédi tanácsa megszüntetésének indokául^ arra* hogy a Kúria ügyvédi tanácsániak ügyvédtagjait is az igazságügyiminiszter nevezte ki, és a kinevezésnél az ügyvédi kamarák jelöléséhez csak a kinevezett tagok felérésze tekintetében volt kötve,

; míg a többi tag aj Kúria tagjainak sorából került ki. Ha tehát már a Kúria ügy" védii tanácsának tagjaival kapcsolatosam alapos, és felhozható ez az indok, akkor szerény nézetem szerint még inkább felhozható olyanokkal kapcsolatban, akiknek még az a szakképzettségük sincs meg, amely meg-volt azoknak, akiket az ügyvédek köréből kellett az akkori igazságügyminiszernek kineveznie r es amely szakképzettséggel rendelkeztek a, Kúria bíró tagjai. (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Ez nem kiterjesztése, de megkötése az- autonómiának!) Nyilvánvaló. . Van még egy aggályom. A Kúria ügyvédi tanácsának megszüntetése ellen szólva hivatkozom arra az indokra, hogy ezt a javaslatot megelőzően tárgyalta az országgyűlés az egyes bíróságok és ügyészségek tagjainak elmozdításáról és végelbánás alá vonásáról £zóló törvényjavaslatot, ezt megelőzőleg gyakorolta demokráciánk— szerény nézetem szerint teljes sikerrel és eredményesen — a B-listázást, úgyhogy nézetem szerint a kúriai bírák ellen ma demokratikus szempontból nem lehet kifogás., (Ügy van! Uay van! az ellenzéken-) tehát az az'indok, hogy a Kúria ügyvédi tanácsa, illetőleg a rendtartás eddgi rendelkezései nem felelnek meg a demokratikus követelményeknek, már abból az okból sem áll meg-, illetőleg- önmagában ellentmondó, mivel bíróságainkat már átalakították a demokratikus követe

1 mén veknek megfelelően, és ez a mostani újabb kétely a bírák megfelelő demokrata volta irányában tulajdonképpen egy újabb bizalmatlanság, amelyre szerény nézetem szerint a mostani Kúria már egyáltalán nem szolgál rá és nem adott rá! okot. Mélyen t. Országgyűlés! Felszólalásom elején rámutattam anra a gyorsaságra, amelyet ennél a javaslatnál nem tartok indokoltnak. Hiszen azt a célt egy kis rendeleti intézkedéssel is lehetett volna érni, hogy a 24. § ^kitágításával több főügyészt, stfo. lehessen választani. Egyébként a választással sem lehetett indokolni a gyorsaságot. Vannak ennek a javaslatnak olyan követelményei, amelvek ma még fel sem mérhetők. Én ezért tisztelettel azt volnék bátor kérni