Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-68

323 Az országgyűlés 68. ülése 1948 a szempontból kel kiindulni, — mert hiszen ez az egész világion elismert tény — hogy a helyesen gyakorolt ügyvédi hivatás nélkülöz­hetetlen ia haladó társadalom számára és fon­tos eszköze a társadalom együttélésének. Ez azonban nem jelenti azt. hogy a hivatását nem helyesen betöltő ügyvéd esetleg a hivatásától való eltiltás árán is megrendszabáJlyoztassék. Visinszkij, a szovjet akadémia tagja sze­riint a védelem ellátása nem kevésbbé felelős­ségteljes feladat, mint a vádlóé, mig Bo­lamszlki szovjetunióbeli egyetemi tanár ezt mondja: »Hia az ügyvéd nem lenne független, könnyen nyomást gyakorolhatnának rá a vé­delmére bízott vádlott jogos érdekeinek rová­tára.« Minden állam ma már az ügyvédséget a jogi élet lényeges intézményének ismeri el. Ha pedig ez így van, akkor az igazságügyi kormányzatnak hivatásához tartozik, hogy az ügyvédségnek segítségére siessen atekmtetben, hogy a helyesen gyakorolt ügyvédi hivatás függetlensége biztosíttassék ós az ügyvédség­gel szemben sok esetben indokolatlanul jelent­kező ellenszenv eloszlattasisék­Ennek, a gondolatnak helyes feliismerését jelenti ez a javaslat. A javaslat tárgyalásakor két megállapítást kell tennem. Az egyik az, hogy demokratikus társadalmi rendünknek szabad és független ügyvédségre van szük­sége, (LUKACS Vilmos (md): Ugy van!) a másik pedig az, hogy ennek & szabadságnak és függetlenségnek olyan erkölcsi biztosítékot kell adnunk, hogy az szabadossággá és felelőt­lenséggé még kivételes esetekben se válhassak. Éppen az ügyvédi hivatás szabadsága ós füg­getlensége legyen a garanciája annak, hogy az ügyvéd a hozzáfordulók jogos érdekeit, állam­polgári jogait tudásának és erkölcsi tekinté­lyének teljes súlyával juttathassa érvényre (DÉNES István (md): Mindenütt és minden­kor!) és az ügyvédi kar erkölcsi emelkedett­sége olyan legyen, hogy az biztosítékul szol­gáljon arra, hogy az ügyvéd a jogos érdeke­ket, nem pedig a joggál való visszaélés lehető­ségeit segítse elő. T. Országgyűlés! Éppen ezért örömmel üd­vözöljük ezt a javaslatot, amelynek indokolá­sából is kitűnően az a főcélja, hogy a kamarai önkormjányzatot teljesebbé tegye ós fegyelmi bíráskodás megszorításával lehetővé tegye az ügyvédi karnak az erkölcsi szempontból kifo­gás alá eső elemektől való megtisztítását. Ez a. cél pedig elsősorban ügy közelíthető meg, ha az ügyvédi karnak olyan önvédelmi eszközt adunk a kezébe, amellyel az oda nem való ele­meket kirekesztheti a kebeléből, mert hiszen egy-egy, hivatását eláruló ügyvéd többet árt az ügyvédség egyetemes tekintélyének, mint amennyit használhat száz, hivatása magasla­tán álló olyan ügyvéd, aki a demokratikus korszellemnek megfetlelően foglalkozása magas etikai értékét tartja szem előtt. (Ugy^ van! a kisgazdapárton.) Kétségtelen, hogy még az az ügyvéd is, aki feladatát lelkiismeretesen látja el és az ügyvédi hivatásnak etikai és jogsza­bályai korlátain belül mindent megtesz ügyfele érdekében és küzdelmet folytat a perben, gyak­ran lesz a pervesztes fél érzelmi és -sokszor gyűlöletté fajuló, de indokolatlan szembehe­lyezkedésének tárgyává. T. Országgyűlés! Ezek a tények méltatla­nul táplálják az ügyvéddel szemben: az ellen­szenvet. De^ magasabb vonalon az ügyvédség helyes megítéléseinek nem ezeken a könnyen évi május hó 11-én, kedden. 324 i megcáfolható okokon kell alapulnia, hanem | abból a szemszögből kell kialakulnia, hogy az ügyvédi hiviafás lényege az arra rászorulók ré­szére segítség nyújtása és az ügyvéd a véde­lem során nem -a bűnt, hanem a bűnöst védi. Ezt a jelenleg is érvényben lévő törvények egyenesen nélkülözhetetlenné és kötelezővé is teszik. Helyes meglátással el kell ismerni azt is, hogy amikor a bíró könnyen hajlik arra, hogy ai jogszabályt az élet kívánalmaitól függetlenül a maga elvi merevségében alkalmazza,, akkor a jogvitáiban mindig az ügyvéd az, aki megszó­laltatja azokat az indokokat is, amelyeket az élet helyes felfogásai szerint az ítélkezésben fi­gyelembe kell venni. El kell; ismerni azt is, hogy az ügyvéd valósítja meg a bíróság és más hatóságok előtt a jogban járatlan felek^ érde­kében az ügyfél ismereti hiányainak pótlásá­val az ügyfélegyenlőség és annak végső elem­zésében a inagasabbreindű jogegyenlőség elvét* szolgálja a gyengék ós tehetetlenek védelmét, és az önmagában esetleg érvényesülni képtelen jogot segíti, érvényre juttatja. El nem vitat­ható az ügyvédségtől az sem, hogy a jog fej­lesztése körül fontos szerepet tölt be, de nem utolsósorban vett részt a már hivatásában rejlő szabadság és jogegyenlőség után való tö­rekvésével a szabadságmozgalmakban is. (DÉ­NES István (md): Ugy van!) T. Országgyűlés! A magyar történelem az ügyvédek sorából nemcsak Kossuth Lajost, Eötvös Károlyt vagy a vértanú Martinovicsok védőit tudja felmutatni mint az ügyvédség ne­mes hagyományainak mintaképeit, hanem a szürke kis esetekben végtelen isorát lehetne ki­mutatni azoknak a tényeknek, amikor a múlt­ban aíz ügyvéd hivatásának szabadságára tá­maszkodva, .egyes, emberek érdekében személyes bátorságával % fellépett a hatalmon lévők jog" fcalanságával és erőszakoskodásával szemben. (DÉNES : István (md): így van!) Helyeselnünk kell tehát a javaslatnak elsősorban azt az elvi aliapját, amely a szabad ügyvédségben, és a. ka­marai öinfoormányzatbni áll- Különösen helyes lenünk kell a javaslatnak azt a rendelkezését, amely az ügyvédi önkormányzat továbbfej­lesztés eként jelentkezik és az Ügyvédi Kama­rák Országos Bizottságának nagyobb hatás­kört ad s egyúttal a Kúria ügyvédi tanácsának hatáskörét megszünteti. Amint az előbb már rámutattam, önvédelmi eszközt kell az ügyvédség kezébe adni, és ez az eszköz a szigorú bíráskodási jLehieítőisége, De ez az eszköz csak akkor válik az önvédelem fegy­verévé, ha ezt a bíráskodásit maga az önkor­mányzat, maga az. ügyvédség gyakorolja az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottsága útján a felső ífokon. Az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságának tekintélyét ós súlyát qsak emeli az, ha tagjait nemcsak az, ügyvédi önkormány­zati szervek választják a maguk kebeléből, ha­nem részben maga az igazságügyminiszter ne­vezi ki a demokratikus társadalom kiválósá­gainak köréből. A bizottsági tagok részbeni kinevezésének jelentősége van abból a szempontból áis* hogy az ügyvédség az ügyvédi önkormányzat demo­kratikus fejlesztései ellenére sem szeparálódik, ahogyan az igazságügymkiiszter úr az igazság" ügyi j bizottságban mondta,: nemoialkot mintegy zárt testületet a dolgozó magyar néptől elkülö­nítve, hanem mint dolgozó értelmiség, a maga L legmagasabb testületéiben helyet ad álmagyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom