Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-66

271 Az országgyűlés 66. ülése 1948. nak ismét 'birtokaiba jussunk. De én azt hiszem, Dénes képviselőtársam ugyanúgy, mint az egész paríaanent egyet fog velem érteni abban, hogy az ilyen hazaárulóknak semmiféle jogon és módon, további garanciát a visszaélésekre nem aduink. (DÉNES Istvájn (md): Én is ezt mondtam! — Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban.) Dénes képviselőtársain felszólalásában még a;zt is mondottal, hogy a reakciós idők vagyonelkobzása sok tekintetben humánusabb volt... (DÉNES István (md): Csak egy tekintetben!) Jó: »Egy tekintetben humánusabb« volt, mint a mienk. Én azt hiszem, nem mondok valaimi túlságosan nagyot, ha kijelentem, hogy >a parlament tagjai tűlmyoanórészben remdkíviil zdkon veszik azt, ha a demokrácia törvényjavaslatait bármiféle módon összehasonlítgatják a reakciósok törvényjavaslataival. Végre meg kell tanulnunk, tudomásul kell vennünk azt, hogy e parlament dolgozó tagjai — és én azt hiszem ezekből iául a parlament többsége, ezek alkotják a magyar parlamentet — nem hasonlíthatják össze a magyar demokrácia törvényeit, amelyek a dolgozó magyar nép millióit védik, azokkal a 'törvényekkeh amelyeket egy improduktív kisebbség védelmére hoztak a régi levitézlett időkben. (DÉNES Istváb (md): Én is ezt fejtettem ki!) Nos tehát e tekintetben sem mutat semmiféle visszaesést vagy a humanitástól való eltérést ez a törvényjavaslat. Azok, aikiiküől itt szó van, konkréten meghatározott gazdasági 4* politikai kártevők, sí'bolók, feketézők- tehát modern harámb^sák és rablók. Ezeknek van atnnyi eszük és furfangjuk, hogy vagyonukat ezer és egy módon iparkodnak megmenteni azután is, hogy ők az országból eltávoztak. (DÉNES István (md): Nem kétséges!) Persze jogosan támaszthatná valiaki ezzel szemben azt a véleményt, hogy igen, ez az elmélet, de iá, gyakorlatban előfordulhat az, hogy egyes síbolókn-'k, feketézőknek', gazdasági kártevőknek a kiskorú gyermeke mégiscsak ártatlan a dologban. Nos, amennyiben ártatliain, nem. éri kár. Ennek a törvénynek és

1 az e törvényhez fűzött magyarázatnak erre is vonatkozik egy világosan és értelmesen megírt szakasza, amely konkréten rámutat arra, hogy ilyen, esetben a népbíróságok alaposan megvizsgáljlélk a kérdést és amennyiben felderítik a tényleges helyzetet, korrekció feltétlenül hozható. A magyarázó szöveg a következőket mondja: »Az állampolgárságtól való megfosztást kimondó határozat az állampolgárságtól megfosztott személy feleségére és kiskoni gvermekeire csak (akkor terjed ki, ha ezt a határozat kimondja.« A bíróság tehát előzőleg megállapítja, hogy történt-e itt vagyonátruházás vagy átmentés stb. — időtakarékosság szempontjából nem szándékozom az egészet ismertetni — és mindig mód és lehetőség van arra, hogy a kormány megvizsgálja az áílilampolgárságtól megfosztott személy családtagjai szempontjából méltánylást érdemlő körülményeket. Én magam a leghatározottabban hangsúlyoztam, hogy mi nem kívánjuk a kormánynak 'azt a disizkreeionállis jogot biztosítani, hogy kimondja-e a vagyonelkobzást vagy semmert ha kimondta az állampolgár ságtói való megfosztást, akkor* ezzel automatikusan kimondta a vagyonelkobzást is. De mégis itt van biztosíték arravonakozólag is, hogy juszticmordot ne követhessen el. (DÉNES István (md): Nagyon helyes!) évi május hó 4-én, kedden. 272 T. Országgyűlés! Általánosságban ezeket kellett a felszólalásokkal kapcsolatban megjegyeznem. ^Tisztelettel kérem még egyszer az országgyűlés minden tagját, hogy a törvényjavaslatot láltnlánossiág^in ós részleteiben is változás nélkül elfogadni szíveskedjék. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Szebenyi Endre államtitkár úr kíván szólni. SZEBENYI ENDRE államtitkár* miniszteri megbízott; T. Országgyűlés! Az általános vitában p

felszólalók közül Zoltán képviselő úr azt indítványozta, hogy a törvényjavaslatot benyújftó belügyi kormányzat vonja vissza a javaslatot, Déines képviselő úr pedig három módosító javaslatot tett a törvényjavaslathoz. Ezek az indítványok kényszerítenek arra, hogy a magáim részéről is általánosságban hozzászóljak a törvényjavaslathoz. A törvényjavaslatot a belügyi kormány természetesen fenntartja s annak általánosságban való elfogadását és részleteiben való letárgyalását is kérem. Zoltán képviselő úr azzal indokolta viszszavonási indítványát, hogy a törvényjavaslat ellentétben áll részben szabadságjogokkal, részben az 1943:1. te.-kel, és minden körülmények között ellentétben áll a szeretet természetjogi fogalmával; Siaehta képviselőnő, ugyanezen az állásponton volt, ha nem fejtette is ki ilyen részletesen. Nekem az a véleményem, hogy ha ezt a kérdést egyáltalán fel lehet tenni, akkor ez a törvény javaslat — kizárólag csak általánosságbam beszélvén róla — példája annak, hogy először 'ig milyen türelemmel 'igyekszik a magyar kormány ezt a kérdést megoldani, másodszor pedig annak, hogy milyen komolyan vesszük azokat a parancsokat, amelyek az emberek együttélésre, egymás segítésére és szeretetére vonatkoznak. A képviselő urak kö'zül többen úgy beszéltek erről a törvényjavaslatról, mint amely lényegében büntető szankciókat tartalmaz ^és terjeszt ki. En tévesnek tartom ezt az álláspontot. Ez a törvényjavaslat nem büntető jellegű, hanem — ha tetszik —azt a természetjogi követelményt is tartalmazza, hogy mindenkinek, aki a magyar áUam polgára, alkalmazkodnia kell ia dolgozó nép együttéléséhez. Magyarországon a

Z: államhatalom birtokosa végeredményben, nagyban és egészben a dolgozó nép,^ és iá dolgozó nép egy bizonyos időponton túl nem tűrheti azt, hogy amikor a felszabadulástól kezdve több mint három éve nehezen, verejtékkel küzd és dolgozik ebben az országban, akkor ebből a nemzeti munkából egyesek kivonják magukat, és hívó szóra se jöjjenek vissza ebbe az országba. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés és taps a kormánypártokon és magyar demokratapárton.) Tehát nem arról van szó, képviselő urak. hogy mi ezzel a •törvényjavaslattal büntetni akarunk. Ellenkezőleg: evvel a törvényjavaslattal még egyszer módot akarunk adni arra, hogy aki részt akar venni a nemzeti munkában, az visszajöjjön ebbe az országba hívó szavunkra, és részt vegyen ebben a munkában. Hogy mennyire fokozatosan és ismételten igyekezett a magyar kormány ezt az eredményt elérni, arra talán elégséges, ha egy és más mellett magára ennek a törvényjavaslatnak szövegére hivatkozóim. Azoknak, afcik külföldön élnek és valóban demokraták s valóban a doügozó nép tagjai közé tartozniaik, elég hívó szó TbBÖ már asz* hogy Magyarországa fel-