Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-65

Ú2ú Áz országgyűlés 65. ülése 19Í8. ia váJAaíLait'bai szemben tartoznak, megszűnik, még a telekkönyvekben feljegyzett jogigények is megszűnnek, a s&erzőüjéstek háláinkat vesztik- Viszont az állam visszakövetelheti azokat az összegeket, amelyeket a vállalat, a vállalat tulajdonosa a saját magáéból különböző egyéneknek fizetésén felül kiutalt. Ki tudja, talán, a mindennapi életfenntartásra kellett, a családnak, a gyermek tanít atására, talán azért kapóik valaki ;a (vállalattól a rendes fizetésen felül bizonyos összeget, mert kis lakását össTObombáaták, azt helyre kellett állítania, stb. Annak az illetőnek egyébként semiminevű vagyona nines, (Mozgás és zaj a kommunista-párton és oi szociéldemokratwpárton.) neká ellenben vissza keli térítenie amiit a vállalattól kapott iái fizetésen felül- Honnan? Miibői? (RUDAS László (kp): Jaj, jaj krokodilns-köinnyek ezek! — Mozgás és zaj ,Q szociáldemokratapártonj Én jobban bízom Szakasitsi miiniszterelnökhelyettes úr tárgyilagosis'ágábain, m'imt sok közlbeszóláeban, amelyet az önök pántja szempontjából mar gyón sajnálok. (Egy hang a szociáldemokratapártróh Hangosabban! — RUDAS ] Lászio (kp): Halkabban!) Az én. szavaimat meghallhatja, Uram! Ha tehát azt látom, hogy a váJlMiat részéről minden kötelezettség, a magánosok részéről pedig minden jog, követelés megszűnik, akkor valóban azt kell kérdeznem, hogy igazságosnak és közérdekben valóinak tartju!k-e ezt, hiszen ezt jogtalanságnak kell minősítenünk. Ha a jogtalanságot az egyén követi el, akkor biróilag megbüntetik, de ha jogtalanságot kodifikálunk, ha tehát a jogtalanság az állam részéről történik, akkor az demoralizál. Akkor tehát éppen azon cél ellen van ez a javaslat, amelyet elérni alkarunk. (Zaj a kommunistapárton.) Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány sort felolvassiak Aristoteles Politikájából, ö évezredekkel ezelőtt nem tudhatta, hogy egyszer egy magyar országgyűlés együtt fog ülni és lesz itt egy kommunistapárt, tehát nem részrehajlóan írta ezt, hanem elvi alapon, (VÉRTES István (md): »Vén reakciós*!) Talán lesznek annyi türelemmel, hogy egy hatezer évvel ezelőtt élt világzseni (Közbeszólámk a szociáldemokrata párton: A hatezer sok! Elég lesz kétezer is! — RUDAS László (kp): Ariisitoteles hatezer évvel ezelőtt élt? Akkor még nem is tudtak írni!) megállapítását meghallgatják és mérlegelés tárgyává teszik. Nem volt kommunista, de a világhíre? görög demokrácia alapján állt és .azt hirdette. A vonatkozó rész az állam erkölcsi jelentőségéről szól, s benne ezt mondja (olvassa): >>Valóban miként — ha a tökéletesség fokát elérte — a legnemesebb teremtmény minden élő" lény között az ember,« (SAUER Győző (szd): A rabszolgák is, akikkel akkor dolgoztattakf Azok nincsenek benne, nézze jól meg!) azok is (Zaj a kommunistapárt soraiban. — TEEH NAY István (md): Ne vitatkozzék Aristotelessel!) »épúgy, ha ia törvénytől és a jogtól eltér, a legalávalóbb valamennyi között. Legnagyobb veszedelem az igazságtalanság, ha van fegyvere. Pedig az ember veszedelmes fegyverekkel születik, ésszel és kiváló képességekkeí, melyeket éppen az ellentétes

1 eélraKc — vagyis az ember lealjasítására — »lejhet iegjobban felhasználni. S így az ember erényié* — főkép igazságosság — »h'Í3Ján fa? legelvetemültebib és legvadabb lény. Viszont az igazságosság az álévi április hő 29-én, csütörtökön. 2^4 lami életbe gyökerezik, mert a jog nem más, mint az állami közösség rendje: már pedig a jog az igazságosság mértélke.« Mikor előttem szólott Gróh képviselő úr a közfigyelmet rá akarta irányítami erre és kérte, hogy adassék vissza a törvényjavaslat a •bizottságnak, hogy egyes paragrafusokat átvizsgáljanak abból a szempontból, vájjon nem ütköznek-e bele a magánjogba, a munkások érdekébe, (SZOMOLYAI ; Ágostonné (kp): A munkások érdeke az állllamosítás!) az igazságosságba, a, szemben lévő oldalról legnagyobb sajnálatomra egyik képviselőtársam akkor, amikor dr. Gróh az igazságosságra hivatkozott, azt kiáltotta közbe: és mindennek ellenére a karaván halad. (VAJDA Imre (szd) államtitkár: Az igazság viszi a karavánt!) T. Országgyűlés! Nagyon félek, hogy a

z a karaván, amely az igazságosság ellenére halad, nagyon könnyen kátyúba jut. (Zaj a kommunistapárt oldalán. — RUDAS László (kp): A karavánok a Szaharában mennek, ahol nincsenek kátyúk!) A Szaharáiba mennek! (Za$) r ELNÖK: Vészy képviselő .urat illeti a szó VÉSZY MÁTYÁS (pk): T. Ház! A húsvéti szünet alatt Makarenkónak (SZABÓ Piroska (kp): Aha! Arisztotelésztől Makarenkóig!). ennek a csodálatos szovjet pedagógusnak a könyvét olvastann, amelyet nagyon figyelmébe ajánlok minden képviséíőtársamnaki mert egy egészen különleges zseninek a megr látása a tanítás .terén, ami azonban érvényesül az élet minden megnyilatkozásában, érvénye" sül a nemzetek életében és az egyesek életében egyaránt. Minden pedagógiai elvet megbazudtelóau és azzal sokszor szembefordulva és azzal ellentétben nevelte a közösség, az emberiesség számára ez az »űj ember kováesa« — ahogy a könyv címe őt jelzi — szerte a Szövőjét birodalom 'megalakulása után bolyongó fiatal lelkeket. (12.30) Ennek a könyvnek gondolata jut eszembe, amikor ennek a javaslatnak egyes paragra" fusait nézem (RUDAS László (kp): Eszébe juthatna a Kalevala is!) Az elvi kérdésen túlmenően ugyanis nem szabad megfeledkeznünk arról, amiről ez a nagy pedagógus nem feledkezett el, hogy itt egy hatalmas társaidalmi átaiakuíHás törvényéről van szó, amelynél nem lehet minden szabályt betartani és minden elvet fenntartani, amelynél — bármennyire is a humánium ellen szól — örök igazság marad, hegy az egyes ember élete egy nagy tár" sada/lmi átalakulásnál bizony nem sokat számít nem sokat jelent. De ez Makarenko tanítása szerint is csak azt jelenti, hogy ott térünk erre a vonalra, ahol arra feltétlenül szűk" ség van. Akkor, amikor ez a javaslat — nyüvátn a közérdek szem előtt tartásával — összegyűjtött vagyonokat vesz el egyesektől, érvényes az a nagy igazság, hogy egy nagy társadalmi átalakulásnál nem lehet a magántulajdon elveit a maguk szoros, megrögzített vonalai között tartani. De ha ez igaz, igaz az is, hogy bölcsen rendelkezik a 9. § (4) bekezdése f> szolgálati jogviszonyból származó követelésekről, amelyeket az előadó úr nyilván ki fog egészíteni a megbízási viszonyból származó követelésekkel, mert hiszen a törvény minden munkát egyformán értékelni akar, és ha a jog szó járása a szolgálati viszonyt és a megbízásból eredő viszonyt két külön fogalom I alá vonta, a törvény nyilvánvalóan egyet