Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-65
203 Az országgyűlés 65. ülése 1948. mellesből' mindem] rendszertelenséget, a vak versengés okozta minden tőkepocsékolást és ínyére anyagherdálást kiküszöböljünk. Egyre msagyobb tárt nyer a 'magyar gazdasági éleit minden ágában, a köziponti irányítás elve, a mely megint nem valami doktrinerség, hanem arra valló törekvés, hogy az emberi munkaerőt' és a termelő apparátusit minél észszerűbben, minél gondosabban, minél téresebben, mégis a szociális szempontok, az ember-védelem nagy szempontjainaJk tiszteletbentartásával a legjobban használjuk fel'országunk éis népünk javára. Arr a való igyekvéBünkben, hogy ezt a célt miniéi jobban megközelítsük, hogy a hároméves terveit mtttnéíl töké"letesehben teljesíthessük és gtazd'alsági életünket mentesíthessük a pénzügyi spekuláció kártékony befolyásától, merült fel — szintén logikusain és szükségszerűen — a nagybankok államosításának gondolata. (Taps a kormánypártokon.) Szívesen elkerülném a felesleges ismétlések hibáját, mégis meg kell említenem, hogy a nagybankok államosítása idején megint számtalanszor találkoztunk a már jólismert jelenségekkel: megint óvni akartak bennünket a súlyos és kiszámíthatatlan lépéstől. A pénzügyeik isteneinek főpapjai és sámánjai nem győztek figyelmeztetésekkel és kegyes nredikációkkal elhalmozni bennünket. Hinokrit a módon és fontoskodva magyarázgatták: hogy nem szabad avatatlan kézzel hozzányúlni a hiteléletet szabályozó érzékeny bankmachiuériához, mert felmondja a szo T gálatot. Ismételtein és ismételten hajtogatták előttünk: vigyázzunk, nehogy a külföld bizalmatlanságát magunkra vonjuk, mert ez •nemcsak külkereskedelmünk érdekeinek esnék rovására, hanem megszenvedné hiteléletünk is, megbénulna termelésünk, a takarékbetéteik elapadnának, az élet meghalna. Nos- az élet nem halt meg. t- Országgyűlés, az élet vidáman fejlődik, sőt vidámabban. mint a nagybankok államosítása előtt. A dolgozó tömegek bizalma nőttön-nő a takarékbetéteik neng apadtak el. a hitelélet vérkeringése nem szakadt meg, a termelés nem bénult meg. Ellenkezően: a falvakban, a városokban ° munka üteme fokozódik, a parasztságot, sőt még a kispolgárságot sem lehet most már pánikba ejteni, bizalmatlanná tenni. A legszélesebb dolgozó rétegeik egyre erőteljesebben hisznek a magyar demokráciában, amelynek vezetői sohasem csalták meg a népet, soha nem tettek olyat, ami kárára lett volna az orszégnak és a népnek. Egyre nagyobb tömegek ismeriJk fel, hogy pojitikánk helye's volt, hogy helyesen cselekedtünk, amikor könyörtelenül szembefordultunk a reakcióval, amikor felszámoltuk az összeesküvéseket, amikor leszámoltunk Nagy Ferenccel és bandájával. Sulyokokkal és Peyerékkel. Pfeifferékkel ós a magyar politika egyéb söpredékeivel. Nem esett kárára a magyar népnek! Ezt érzi és tudja- hogy kipucoltuk a magyar politika szemetjét, hogy a -régi magyar világ maradékaitól megszabadítottuk nemzetünket, hogy a régifajta úri politizálásnak még a lehetőségeit is megszüntettük, hogy annál szabadabban politizálhasson a nép. Itt is a logika törvényei szerint jártunk el. A háborús romokat együtt tüntettük el a régi világ omladékaival. a politika ócskaságait a gazdasági élet lim-lomjávai. TJj rendet terem" tettünk a politikában, új rendszert a gazdaévi április hó 29-én, csütörtökön. 204 sági életben. Megteremtettük a munkásegységet ós most már az egész magyar nép szoros politikai egységét ós megteremtettük a magyar népgazdálkodás egységét. így áll most kölcsönösségi viszonyban egymással a politika, és a munka, a népi demokrácia és a tervgazdálkodáson felépülő szocialista szellemű gazdálkodás. A nép minden dolgozó rétege érzi és látja egymásrautaltságát és a foglalkozási ágak régi értékviszonyai elmosódóban vannak- Önbizalom és hit tölti el a népet, amelyet olyan sokszor akartak megijeszteni, megrémíteni, hogy itt a vég, ebbe mi belepusztulunk, a jóvátételt nem bírjuk, a magyar ipar és a magyar mezőgazdaság összeroskad a terhek alatt és lassan elsorvad mind a kettő. Bírtuk és bírjuk a terheket! Nem sorvadt el sem a mezőgazdaság, sem az ipar, becsülettel teljesítjük kötelezettségeinket és nagyon jelentős haladást tettünk^ ipari termelésünk felfuttatásában ós igen szép sikerek bontakoznak ki a magyar mezőgazdaság területén isItt is bebizonyosodott az a régi angol közmondás: a tények igen makacs dolgok esnem lehet elhallgattatni őket. De ha nem sikerült yolna, mélyen t. Országgyűlés, minden olyan jól, ahogyan sikerült, ha még nehezebb terheket rótt volna ránk az élet, ha szaporodtak volna a nehézségeink- ha fáradozásaink nem is jártak volna az előre kitervelt eredményekkel, ez sem rendíthette volna meg álláspontunkat, az sem téríthetett volna le bennünket a helyesen megválasztott útról, mert biztosan tudtuk és előre láttuk, hogy ha túlmegyünk a politikában az engedékenység értelmes határán és ha gazdasági életünkben nem teremtünk szilárd rendet, hanem szabadjára engedjük a kapitalista gazdálkodást és spekulációt, ha nem nyúlunk a földhöz, a bányákhoz, a bankokhoz, nehézipari üzemekhez, akkor esetleg, vagy inkább bizonyosan Görögország sorsára jut ez a nemzet, vagy azoknak az országoknak sorsára, amelyekbej! a nép a, tőkéshatalmak igáját nyögi: szenved, éhezik, bizonytalanságban vergődik, polgárháborús atmoszférában él és idegen generálisok járszalagjára kerül. És mi, ahelyett, hogy átadtuk volna magunkat a kétségbeesésnek, országunk szörnyű pusztulása láttán- ahelyett, hogy nyöszörögve nyújtogattuk volna ki kezünket koldusalamizsnáért, keményen megfogtufc a dolgok végét és dollár' nélkül, külföldi segítség nélkül, gyanús és veszélyes MarshalHnjakciók nélkül, egyedül a Szovjetunió barátságára, jóakaratára és önzetlen segítségére támaszkodva igyekeztünk dolgainkat rendbehozni, országunkat ós népünket a sír széléről megmenteni. (Taps a kormánypártokon-) Felébe hagytuk volna művünket, munkánkat, megszakítottuk volna a logikai folyamatot^ Nem! Ezt neta akartuk tenni. Nem is tehettük. A félúton való megállás veszedelembe sodorhatta volna a hároméyes tervet, amelyhez pedig országunlk és nénünk minden életérdeke fűződik. Hát nem álltunk meg! Továbbmentünk a haladás útján- a hiányzó láncszemet hozzáillesztettük az előzőhöz. Elszántuk magunkat a száz főnél több alkalmazottat foglalkoztató üzemeknek és azoknak a vállalatoknak az államosítására is, amelyeknek al' kalmazotti létszáma százon alul van ugyan, de
