Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-65

203 Az országgyűlés 65. ülése 1948. mellesből' mindem] rendszertelenséget, a vak ver­sengés okozta minden tőkepocsékolást és ínyére anyagherdálást kiküszöböljünk. Egyre msagyobb tárt nyer a 'magyar gazdasági éleit minden ágában, a köziponti irányítás elve, a mely megint nem valami doktrinerség, hanem arra valló tö­rekvés, hogy az emberi munkaerőt' és a termelő apparátusit minél észszerűbben, minél gondo­sabban, minél téresebben, mégis a szociális szempontok, az ember-védelem nagy szempont­jainaJk tiszteletbentartásával a legjobban hasz­náljuk fel'országunk éis népünk javára. Arr a való igyekvéBünkben, hogy ezt a célt miniéi jobban megközelítsük, hogy a hároméves terveit mtttnéíl töké"letesehben teljesíthessük és gtazd'alsági életünket mentesíthessük a pénzügyi spekuláció kártékony befolyásától, merült fel — szintén logikusain és szükségszerűen — a nagybankok államosításának gondolata. (Taps a kormánypártokon.) Szívesen elkerülném a felesleges ismétlé­sek hibáját, mégis meg kell említenem, hogy a nagybankok államosítása idején megint számtalanszor találkoztunk a már jólismert jelenségekkel: megint óvni akartak bennün­ket a súlyos és kiszámíthatatlan lépéstől. A pénzügyeik isteneinek főpapjai és sámánjai nem győztek figyelmeztetésekkel és kegyes nredikációkkal elhalmozni bennünket. Hino­krit a módon és fontoskodva magyarázgatták: hogy nem szabad avatatlan kézzel hozzányúlni a hiteléletet szabályozó érzékeny bankmachi­uériához, mert felmondja a szo T gálatot. Ismé­teltein és ismételten hajtogatták előttünk: vi­gyázzunk, nehogy a külföld bizalmatlanságát magunkra vonjuk, mert ez •nemcsak külkeres­kedelmünk érdekeinek esnék rovására, hanem megszenvedné hiteléletünk is, megbénulna ter­melésünk, a takarékbetéteik elapadnának, az élet meghalna. Nos- az élet nem halt meg. t- Országgyű­lés, az élet vidáman fejlődik, sőt vidámabban. mint a nagybankok államosítása előtt. A dol­gozó tömegek bizalma nőttön-nő a takarékbeté­teik neng apadtak el. a hitelélet vérkeringése nem szakadt meg, a termelés nem bénult meg. Ellenkezően: a falvakban, a városokban ° munka üteme fokozódik, a parasztságot, sőt még a kispolgárságot sem lehet most már pánikba ejteni, bizalmatlanná tenni. A legszé­lesebb dolgozó rétegeik egyre erőteljesebben hisznek a magyar demokráciában, amelynek vezetői sohasem csalták meg a népet, soha nem tettek olyat, ami kárára lett volna az orszég­nak és a népnek. Egyre nagyobb tömegek ismeriJk fel, hogy pojitikánk helye's volt, hogy helyesen csele­kedtünk, amikor könyörtelenül szembefordul­tunk a reakcióval, amikor felszámoltuk az összeesküvéseket, amikor leszámoltunk Nagy Ferenccel és bandájával. Sulyokokkal és Pe­yerékkel. Pfeifferékkel ós a magyar politika egyéb söpredékeivel. Nem esett kárára a ma­gyar népnek! Ezt érzi és tudja- hogy kipucol­tuk a magyar politika szemetjét, hogy a -régi magyar világ maradékaitól megszabadítottuk nemzetünket, hogy a régifajta úri politizálás­nak még a lehetőségeit is megszüntettük, hogy annál szabadabban politizálhasson a nép. Itt is a logika törvényei szerint jártunk el. A háborús romokat együtt tüntettük el a régi világ omladékaival. a politika ócskaságait a gazdasági élet lim-lomjávai. TJj rendet terem" tettünk a politikában, új rendszert a gazda­évi április hó 29-én, csütörtökön. 204 sági életben. Megteremtettük a munkásegysé­get ós most már az egész magyar nép szoros politikai egységét ós megteremtettük a ma­gyar népgazdálkodás egységét. így áll most kölcsönösségi viszonyban egymással a politika, és a munka, a népi de­mokrácia és a tervgazdálkodáson felépülő szocialista szellemű gazdálkodás. A nép min­den dolgozó rétege érzi és látja egymásra­utaltságát és a foglalkozási ágak régi érték­viszonyai elmosódóban vannak- Önbizalom és hit tölti el a népet, amelyet olyan sokszor akartak megijeszteni, megrémíteni, hogy itt a vég, ebbe mi belepusztulunk, a jóvátételt nem bírjuk, a magyar ipar és a magyar mezőgaz­daság összeroskad a terhek alatt és lassan el­sorvad mind a kettő. Bírtuk és bírjuk a terhe­ket! Nem sorvadt el sem a mezőgazdaság, sem az ipar, becsülettel teljesítjük kötelezettségein­ket és nagyon jelentős haladást tettünk^ ipari termelésünk felfuttatásában ós igen szép si­kerek bontakoznak ki a magyar mezőgazda­ság területén is­Itt is bebizonyosodott az a régi angol köz­mondás: a tények igen makacs dolgok esnem lehet elhallgattatni őket. De ha nem sikerült yolna, mélyen t. Országgyűlés, minden olyan jól, ahogyan sikerült, ha még nehezebb terhe­ket rótt volna ránk az élet, ha szaporodtak volna a nehézségeink- ha fáradozásaink nem is jártak volna az előre kitervelt eredmények­kel, ez sem rendíthette volna meg álláspontun­kat, az sem téríthetett volna le bennünket a helyesen megválasztott útról, mert biztosan tudtuk és előre láttuk, hogy ha túlmegyünk a politikában az engedékenység értelmes hatá­rán és ha gazdasági életünkben nem terem­tünk szilárd rendet, hanem szabadjára enged­jük a kapitalista gazdálkodást és spekulációt, ha nem nyúlunk a földhöz, a bányákhoz, a bankokhoz, nehézipari üzemekhez, akkor eset­leg, vagy inkább bizonyosan Görögország sor­sára jut ez a nemzet, vagy azoknak az orszá­goknak sorsára, amelyekbej! a nép a, tőkés­hatalmak igáját nyögi: szenved, éhezik, bi­zonytalanságban vergődik, polgárháborús at­moszférában él és idegen generálisok jár­szalagjára kerül. És mi, ahelyett, hogy átadtuk volna ma­gunkat a kétségbeesésnek, országunk szörnyű pusztulása láttán- ahelyett, hogy nyöszörögve nyújtogattuk volna ki kezünket koldusala­mizsnáért, keményen megfogtufc a dolgok vé­gét és dollár' nélkül, külföldi segítség nélkül, gyanús és veszélyes MarshalHnjakciók nél­kül, egyedül a Szovjetunió barátságára, jó­akaratára és önzetlen segítségére támaszkodva igyekeztünk dolgainkat rendbehozni, orszá­gunkat ós népünket a sír széléről megmenteni. (Taps a kormánypártokon-) Felébe hagytuk volna művünket, mun­kánkat, megszakítottuk volna a logikai folya­matot^ Nem! Ezt neta akartuk tenni. Nem is tehettük. A félúton való megállás veszedelembe sodorhatta volna a hároméyes tervet, amely­hez pedig országunlk és nénünk minden élet­érdeke fűződik. Hát nem álltunk meg! Tovább­mentünk a haladás útján- a hiányzó láncsze­met hozzáillesztettük az előzőhöz. Elszántuk magunkat a száz főnél több alkalmazottat fog­lalkoztató üzemeknek és azoknak a vállala­toknak az államosítására is, amelyeknek al­' kalmazotti létszáma százon alul van ugyan, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom