Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-65
205 Az országgyűlés 65. ülése 1948. az egyes termelési ágak szempontjából kulcsüzemeknek tekinthetők. Változtat-e ezen a szükségességen, ezen. a logikai folyamaton az a bizonyos február 26-ikí nyilatkozat, amelyet egyes képviselő urak - közöttük Baranikovies képviselő tár" sam is — éppenséggel nem az evangélium szellemében magyaráznak félre? Mit akarnak ezzel? Azt akarják talán elhitetni, sejtelmük sem volt arról, hogy mi történt itt február előtt és február után a kapitalista (berkekben ós a reakció berkeiben 1 ? El akarják hitetni, hogy Vajda Imre nyilatkozatának igazi és nem tudatosan félremagyarázott értelmét ők nem fogták fel? El akácaik hitetni, hogy még csak sejtelmük sem volt Gerő minisztertársam zeneakadémiai előadásáról? Vagy azt akarják elhitetni, nincs tudomásuk arról, hogy a bankok államosítása révén hány és miyen minőségű és létszámú üzem jutott az állam, birtokába? A gyáriparnak minden típusa, megtalálható ezek között: olyan is, amelyben többezer, de olyan is, ahol százon alul yap az alkalmazottak száma. Olyan rendkívüli előrelátás kelleti ahhoz, hogy ezeknek az üzemieknek ál" lámi késelésbe kerülése természetszerűen vonja maga után az üzemeknek azt a körét is, amelyet ezzel a törvényjavaslattal akarunk és fogunk az állami szektorba illeszteni? A kapitalisták mindenesetre várták ezt a z államosítást és a cseh események. után jobb ügyhöz méltó lázas igyekezettel fokozták nem a termelést, hanem tőkéjük kisíbolását külföldre. A február 26-iki nyilatkozat nem is az ő megnyugtatásukra hangzott el. hanem a kistermelők, a középműhelyek felé- szólt. A kapitalisták cselekedeteikkel maguk siettették az államosítás terminusát. (Ugy van! Ugy van! a, kommunista'párton-) Mi tette tehát az államosítás kiterjeszté" sét szükségessé? Egy szóval felelhetek: a tervgazdálkodás. Nem lehet tervgazdálkodást folytatni, nem lehet tervszerűen termelni, nem lehet a termelés különféle ágait koordinálni, a beruházásokat az állam és a nép érdekeinek megfelelően végrehajtani, ha a gazdasági élet jelentős és széles szektoraiban a tőkésgazdálkodás anarchisztikus törvényei érvényesülnek, ha ezen a területen fennáll a lehetősége annak, hogy a magántőke kezében lévő vállalatok beruházásaikat és termelésüket a hároméves terv programjával ellentétes módon folytassák. Nem lehetett fenntartani azt az állapotot, hogy míg az államosított üzemek termelésében a tervgazdálkodás és a nép érdekszolgálatának elve érvényesül, addig, a magánkézben lévő üzemek termelésében to~ vábibra is a haszonelv domináljon -(11.00) Tűrhetetlen állapot volt aa is, hogy^ amíg az államosított szektorban az üzemek jórészét példátlan áldozatokká] kellett helyreállítani. — s ez a heyreáUítási költség a munkásokat terhelte, és az államot, tehát a közösséget terhelte nyomasztóan — addig részben a régi rablógazdálkodás következiméhyekép, részben a világpiaci árak magassága miatt ezek az üzemek mindig deficitesen termeltek és ezt a deficitet megint az államnak kellett fedeznie. Az így súlyosan megterhelt állami szektor kénytelen volt termeivényeit félgyártmányok alakjában továbbítani a magánvállalat oknak, amelyek az.után a félgyártmányokból készült készáruikat nem egyszer többszázszázalékos haszonnal adták el a hazai és külföldi piaookou. Elég utalnom ezzel kapcsolatban a Elzeit'gyárra, atmely a lemezeket Csepelen kapta évi április hó 29-én, csütörtökön. 206 az állami üzemből, amelyet a munkások rettentő erőfeszítéssel hoztak rendibe és tartanak fenn, s az Elzett-gyár tulajdonosai eladták a félgyártmányként (készült lakatokalt külföldön busás haszon mellett. Ezt a tényt még megtetézhetjük azzal, hogy a magántulajdonban álló nagyipari vál" lalatok jelentékeny része a stabiliziáció óta is — és erre a vita folyamán •többen is ismételten rámutattak — nem egy esetben teljesen indokolatlanul állami kölcsönt, igényelt, s az állam e kölcsönigények kielégítése elől nem zárkózhatott el, nehogy a termelésben fennakadás történjék, ami esetleg kihalthat a többi . foglalkozási és iparág munkafolyamatára is. Sajnos, dés gyakori eset volt, hogy a magánüzem tulajdonosa álllami kölcsönből folytatta üzemének termelését, míg a saját tőkéjét a vállalatából vagy kivonta, vagy tar" talékolta, vagy azzal spekulációs üzleteket bonyolított le, esetleg külföldre síbolta. Ezekben az esetekben tehát az volt a helyzet, hogy egyébként nyereséges vállalatokat az állam kénytelen volít kölcsönök folyósításával segélyezni anélkül, hogy valami biztosítéka lett volna arra, hogy ezek a kölcsönök vissza is térülnek az államkincstárba. T, m Országgyűlés! Szólnunk kell itt még arról is, hogy az államosítás előtt a vállalatok egész sora az államnak járó forgalmi adókból, egyéb adókból, OTI'járulékokból ruházott be, ezeket használta fel, ezekkel gazdálkodott. Barankövics képviselő úr azt mondotta hegy niindezeket államosítás nélkül is rendbe lehetett volna hozni. Nos, ez legalább is kétséges. Kétségtelen azonban az, hogy nem kizárólag ezek a visszaélések voltak az államosítás döntő okai, hanem aa a szükségszerűség, hogy az egész ipari termelés egyse" ges irányítás, egységes irányelvek szerint, tervszerűen történjék, a nép legkisebb áldozatával s az ország érdekében a legnagyobb eredménnyel. Egyébként a törvényjavaslat politikai és társadalomgazdasági felfogásunkat fejezi ki, azt, hogy a termelés célja nem a profit, hanem az ember, nem egyesek vagyon osodása, hanem az állam gazdagítása és a nép jólétének fokozása. A döntő szempont ez álilamosításnál az volt, hogy a nemzet vagyonát ne használják spekulációs célokra, ne lopják ki az országból, mert a vagyon most valóban a nemzet vagyona, tehát nem egyeseké, hanem a közösségé, így van ez, mésr attól is eltekintvei. hogy az államosításra kerülő üzemek jórészét a háborús pusztításból ós romhalmazból a munkások mentették ki, a munkások állították helyre, a munkások verejtékes fáradozásai révéin lettek ezek újjá. A vállalati tulajdonosok nem sokkal járultak hozzá ahhoz, hogy ezek az üzemek a termelés hasznos intstrumentumai legyenek, nem kértek, de nem is kaptak külföldi kölcsönt és nem hozták haza régebben külföldre kisíbolt tőkéjüket sem. T. Országgyűlés! Legyen szabad mindezeken kívül még egy nem jelentéktelen szempontra ráirányítanom a figyelmet. Mi a szomszédos népekkel jió barátságot teremtettünk, mert elszánt akaratunk, hogy a jó szomszédság szellemével a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljunk a béke megóvásához. Kapcsolatainkat a népi demokráciákhoz egyre szorosabbá akarjuk fűzni. Ezek a kapcsolatok azonban nemcsak politikai, hanem gaizdasági kapcsolatok is. A népi demokráciák legtöbb
