Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-47
171 Az országgyűlés 47. ülése 1948. évi február hó 17-én, kedden. 172 egypár szóval válaszolni. A képviselő úr bizonyára nem foglalkozott tüzetesen a postai státus kérdésével, mert ha közelebbről megnézte volna, láthatta, volna a képviselő úr, hogy 171 forintos fizetések a postánál nincsenek, a 30. fizetési fokozatban a legkisebb fizetés 231 forint, de — ahogyan a miniszter úr az előbb rámutatott — ez csak törzsfizetés, ezenkívül bizonyos mellékilleméínyek és járandóságok emelik a fizetés összegét. r ' Azokkal a kérdésekkel, amelyek itt kérés alakjában felvetődtek és a miniszter úrhoz intéztettek, a miniszter úr bizonyára foglalkozni kíván és a kéréseket megfelelő formában bizonyára teljesíteni is fogja. ELNÖK: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következük a határozathozatali. Kérdem a t. Országgyűlést, méltóztatnak-e a 4. címet elfogadni? (Igent Nem! — Egy hana a kommunistapárton: Na már megint! — MÉSZÁROS Ödön (dn): Ezt csaik szabad! Hát mit akar, leboruljunk 1 ?) Akik a 4. címet elfogadják, méh tóztaesianak felállanii. (Megtörténik.) Többség. Kimondom a határozatot, hogy az országgyűlés a 4. címet elfogadta. Kérem a Jegyző urát szíveskedjék a közlekedésügyi tárca költségvetésének 5. címét felolvasnii POLÁNYI ISTVÁN jegyző (felolvassa az 5- címet, valamint a költségvetés XXIV. feje" zetét, amelyeket az országgyűlés hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa a költségvetés XXV. fejezetét.) ELNÖK: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Végh. Lajos! (16.00.) VÉGH LAJOS (szid): T. Országgyűlés! Mielőtt elmondanám mindazokat a kérelmeket. amelyeiknek teljesítését kérem a miniszter úrtól, — ami különben nem is volná szükséges, mivel meggyőződésem, hogy úgyis megoldást fognak nyerni a tárgyalások során — mégis" az ellenzék felszólalása következtében foglalkoznom kell egy felvetett kérdéssel. Keleti képviselőtársam ugyanis sokal'lotta azt: az összeget, amely összeg a MÁV Betegbiztosító Intézete részére folyósíttatik a közlekedési tárcán bélül. Ha (nem volnék tisztában a közlekedés nehézségeivel, a magam részéről ezt az összeget kieveselném annál inkább, mert legjobb tudomásom szerint a MÁV Betegbiztosító Intézete c^ak 6.5%-ot élvez az alkalmazottak bérét figyelembe véve, ugyaniakkor az OTI és más intézetek a magánipartól juttatott í>%-ba(n részesülnek. Határozottan vissza kell tehát utasítani azt a javaslatot, amely az előbb említett öszszegnek útépítésekre fordítását kívánja. Nem mintha^ atz útépítést nem tartanám szükségesnek, de tudom, hogy az alkalmazottaik megterhelését jelentené az említett javas-Iát Keleti képAriselőtársam a tarifával, illetőleg annak magasságával is foglalkozott. Meg kell mondanom, hogy egy esetleges tarifaleszállítás megakadályozná azokat a laikusok előtt lényegtelen., de a vjasutasság számára sokat jelentő kérelmeket, amelyeket a következőkben kívánok elmondani. T. Országgyűlés! Soh a olyan nehéz körülmények között nem tartottak jubiláris ünnepséget, mint a felszabadulást követő második esztendőben, a vasút százéves fennállása alkalmából. Mindenki előtt ismeretes, hogy alig néhány bét elegendő volt arra, hogy fasiszta hoirdák — függetlenül a magyar nép érdekeitől — mindazt tönkretegyék, atm.it 90 esztendő alatt felépítettek. Mégi s a felszabadulás harmadik -esztendejében nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk ek hogy a magyar élmiakarás. amely elsősorban a vaSutssság körében nyilvánult meg, Visszaállította azt a közlekedési lehetőséget, amely hosszú évtizedek után érte el a csúcspontját. Ahhoz, hogy ez megtörténhessék, szükséges volt azonban az. hogy olyanok vegyék át az irányítást, akik valóban nem a rombolásnak, hanem az építeni akaró demokráciának a hívei Ebben az időben oldódott meg az a száz évig napirenden lévő probléma, amely az alkalmazottakat. — a kinevezetteket és az egyebeket — együvé forrasztotta és bizonyságot szerzett a vasutasság arról, hogy amit a legjobb körülmények között sem voltak hajlandók a feudális rendszer hivei megvalósítani, azt a legnehezebb időszakban, alig másfél esztendő alatt, uiinden különösebb megterhelés nélkül valóra váltotta az a demokrácia, amely a marxizmust nem a gyűlölet tárgyául, hanem eszményképnek állította oda a magyar nép elé. T. Országgyűlés! Amikor erről beszélünkelmondhatom, hogy úgy az aktiv, mint a nyugdíjas alkalmazottak hálával emlékeznek meg a demokrácia eme vívmányáról. Nekem, mint szociáldemokratának is furcsa, de ismerve azt a huszonötesztendős reakciós munkát, amelyet a vasutasság lelkébe beleöltek és amely éppen ezért még ma is kiütközik úton és útfélen, szükségesnek tartom a következőkre felhívni a figyelmet. Legutóbb egy rendelet jelent meg az arcképes igazolványokkal kapcsolatban. Mint talán mindeniki előtt ismeretes, a barnaszínű arcképes igazolványokat a demokrácia megszüntette, mert hiszen a barnaszínű arcképes igazolvány megkülönböztetést jelentett vasúti alkalmazott és alkalmazott közötti Ezt most egyszínűre változtatták. Ezzel szemben egy szigorú utasítás jelent meg. amely szerint a 3. munkaköri csoporttól kezdve, a 15. fizetési fokozatig lévő alkalmazottaknak, teihát kimondottan csak azoknak az alkalmazottaknak, akik ezekbe a munkaiköri csoportokba tartoznak és ennek megfelelően a II. kocsiosztályt élvezhetik, hangsúlyozottan el van rendelve, hogy munkakörüket meg kell jelölni és nem elégséges ezt rövidítéssel végrehajtani. A vasutasság részéről ^ezt sérelmesnek tartják. (GERQ Ernő miniszter: Abszolút helyes!) Mondom, ezt sérelmesnek tekintik, mert hiszen nagyon jól emlékezetükben van még az a megkülönböztetett bánásmód, amelyben részesültek a fizikai munkások a felszabadulás előtt azon öntudatlan utaizószemélyzet részéről, amely nemcsak a pálya-, illetve a gyárimunkást, de a baloldali magatartásáért gyűlölt ipari munkást is lealacsonyító módon kezelte. Éppen ezért az első kérésünk a miniszter úr felé- hogy ezt a szerintünk szükségtelen rendelkezést módosíttatni szíveskedjék olyképpen, hogy a munkáját becsületesen elvégző alkalmazott ne ^ érezze a szolgálatban lévő alkalmazott részéről utazása esetén a megkülönböztetett bánásmódot. _TTgy amakkor kérnem kell a miniszter urat, hogy keressen megoldást a jelenlegi műszaki, illetve minősítési pótlék fenntartása mellett azok részére, akik ugyanolyan munkakörben
