Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-47

169 Az országgyűlés 47. ülése 1948, lemaradnia. Lemaradtunk eddig is tudásban, az elmúlt rendszer bűnös mulasztásai követ­keztéiben. Tudásban tehát nem vag-yunk elég" erősek,, de annál inkább erősek vag-yunk aka­raterőben. A magyar parasztság akaratereje mérhetetlen, szívóssága példanélküli. Ha ösztö­nei révén megérzi, hogy mindaz, ami történik, az ő boldogulását segíti elő, munkásságát még hallatlanul fokozni is tudja. Gondolok főleg a Duna—Tisza közére és a tiszántúli ré" székre, ahol a községek rendkívüli messzeség­ben vannak egymástól. Többször jártam a Dunántúlon is és láttam, hogy ott a községek közelebb esnek egymáshoz és útjaik is többé­kevésbé rendezettek. Az előbb említett vidéke­ken azonban hallatlan területek élnek tanya­rendszerben ós éppen ezek a területek azok, amelyek a korszerűsítésnek sem az eszközeit, sem a lélektani feltételeit nem képesek meg­szerezni. Éppen az a kérésünk, hogy a. minisz­ter úrnak elsősorban ezekre a területekre le­gyen figyelme mind a hároméves terv, mind a költségvetés végrehajtásának keretein belül. A tanyavilág és a nagybirtokrendszer he­lyén kisbirtokrendszer alakult ki. Figyelem­mel kisérhettük, hogy a legtöbb helyen meg­volt az az előrelátás, hogy középületek, köz­igazgatási kirendeltségeik számára meghagy­tak épületieket. Fontos, hogy ezek a területek, különösképpen ahol a csoportosítás könnyen megoldható, jó bekötőutakkal legyenek ellátva. Fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét arra: a vármegyékkel kapcsolatban is tegye meg azt, amit megtett a vasútnál, amikor a pályaőrtől kezdve felfelé felhívta az odatar­tozó érdekelteket; ugyanúgy tegye meg ezt a vármegyéknél is felhívás alakjában, vagy pe­dig a térképen vizsgálják meg minden várme­gyében, vájjon a vármegye vezetőinek kezé­ben lévő eszközök megfelelően nyulnak-e ki mindenfelé. Hosszú századokon keresztül szer­zett tapasztalataink mindig azt bizonyították, hogy a vármegyei dzsentrik és a körülöttük sündörgő sógorok és jóbarátok működése kö­vetkeztében a vármegyének csak egy szűk kör­zetét igyekeztek mindig kiépíteni. A perifériá­ikon lévő, a vármegyei központtól távoleső köz­ségek, mint az előbb szólott képviselőtársam is rámutatott, majdnem mindenhol utak és vas­utak nélkül maradtak^ Miután most már a köz­terheket vármegyónkint egyformán viseljük, éppen azért, szeretnénk, ha most legelsősorban ott fognák meg a kérdést, ahol azok megoldása a legégetőbben fontos. A közelmúltban! is jártam a tanyavilágot, alanyai egyesületeket. Csodálatos, milyen aka­rás va,n a népben. Meglátogattainii az egyik, új földtulajdonosokból alakult kis egyesületet. Ez az egyesület egy nagybirtokból alakult kis­birtdkrendszer keretében csoportosult. Nézem az egyik kérésüket. Bekötőutat kérnek. Azok a kisemberek, akiknek még csak egy lovuk van vagy talán csak két lovuk vagy két tehe­nük, képesek voltaik — hogy az út minél előbb megvalósulj om — olyan (kérvénnyel előállni,] hogy ők maguk önként vállalják; egy-két vagon kő kihordását, csakhogy elősegítsék az út meg­építését. Csodálatos az az akarás, ami buzog ebben a népben. Nézem a, másik helyen, ahol kérvényt adnak elém arról, hogv tejszövetkezetet akar­nak létesíteni. Apró kisemberek voltak, akik szétszórtan éltek a tanyavilágban, csak egy kis központi egyesületük van. Kétszáz tehenet lát_ évi február hó 17-én, kedden. 170 tam összeírva az egy-egy tehénes gazdák részé­ről, akiknjek napi teljesítményét ezerről kétezer literre lehetne fokozni. Nem képesek azonban szövetkezetet csinálni azérti, mert előttük áll az a nagy kérdőjel, vájjon mi less ebben az esetben a téli hónapokban"? így áll a mezőgazdaság különösképpen azokon a területeken, amely-eket most osztottak fel, és ott is, ahol régebb óta a kisbirtokosok tanyarendszerben éltek. Amint az előbb is mondtam már, a mező­gazdaságot korszerűsíteni kell. Nemcsak ma­gáért az oitft, élő népért, mert annak igénye még nem magas. Ha azt elősegítik úgy, hogy szor­galmait kifejtheiti, akkor pillanatnyilag ki van elégítve. Nekünk azonban ezen a húron jól kell játszani a mezőgazdasággal foglalkozó embe­reknél, mert hiszen ezek között eddig ki volt fej­lődve az egyéni önzés a magukrautaltság kö­vetkeztében. Most már azonban minden újat, mindent, ami nemes, ami a korszerűség köve­telménye, megértéssel fognak kezelni, és teljes mértékig meg lehet nyerni őket a korszerű ter­melés számára. Ezen a lelki húron játszani! pe­dig szerintünk csak így lehet. Nem gondolunk mi arra, hogy azonnal teljesedjék minden kö­vetelmény az egész vonalon, azonban szeret­nénk és kívánjuk, hogy érvényesüljön ,a jelen­ben az osztó igazságnak ez a formája, mint ahogy a múltban nem érvényesült. Ha ez sike­rül, akkor én teljes mértékben bízom abban, hogy a nép közé kijáró képviselők, községi, vármegyei vezetők nagyon szépen tudnak majd ezeken a húrokon játszani, zökkenőmentesen keresztül tudják vinni a mezőgazdaság korsze­rűsítését, és így bele tudunk állani az európai versenybe. Ha még szegények vagyunk tech­nikai eszközökben, azt majd pótolni tudjuk munkaerőnkkel, és a mezőgazdaság korszerű­sítése révén elérjük azt, amit most már az ál­talános iskolák is próbálnak' megcsinálni, hogy általános műveltséggel bíró, számítani tudó és a köz szolgálatában álló földmívestársadal­munk legyen. Minthogy bízom Gerő miniszter úr igazság­érzetében, s bízom abban, hogy mezőgazdasági téren a korszerűsítést ő maga tartja a legfon­tosabb eszköznek, azért a költségvetést mind pártom, mind a magam nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) . ELNÖK: A címhez több szónok nincs fel­iratkozva.^ A vitát bezárom. Az előadó úr- kíván szólni. GYÓCSI JENŐ (kp) előadó: T. Országgyű­lés! Igen röviden kívánok válaszolni. Csodál a" ;tösan meghartó, hogy Bodnár képviselő úr mennyire szívén viseli a közutak építését, il­letőleg rendbentartását. Bár a képviselő úr és pártja a hároméves tervnek ellensége. (Zajos felkiáltások a néppárton: Ez nem áll! Nem igaz! — MÉSZÁROS Ödön (dn): Micsoda hang ez? Elég volt ebből a hangból! — Felkiáltások a néppárton: Ne gyanúsítsanak! Folyton rá­galmaznak! Mi lesz már itt?! — Zaj a kommu­nistapárton.) megnyugtathatom a képviselő urakat, hogy a hároméves terv meg fog való­sulni, valóra fog válni és a bekötőutak önök nélkül is meg fognak épülni. (BARANKOVICS "István (dn) az előadóhoz: Ön nélkül ős! Ön sem útépítő! — Zaj a kommunistnvárton- — Az et -nők csenget. — MÉSZÁROS Ödön (dn): Mi ez? Egy pártot meggyanúsítani, , megtámadni! Idézze, hogy mit mondott! — Folytonos zaj.) r Belényesi képviselő úrnak akarok még

Next

/
Oldalképek
Tartalom