Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

9 Az országgyűlés 46. ülése 1948. ^ Nagyon szívesen elismerem azt a nagy haladást, amelyet az ország újjáépítése terén a Ikoalíeiós kormányzat itt kétségtelenül felmutat, és nagyon sajnálom, hogy éppen a beiügyi tárca költségvetése nem igen nyújt nekem módot és alkalmait a dicséret és elismerés szavára. (Zaj és ellentmondások a kommunistapárton. — OLÁH Mihály (kp): Nem is vártuk el!) Méltóztassék megengedni, hogy elöljáróban néhány általános érvényű megállapítást tegyek, amely nézetem szerint a belügyi adminisztrációra ós az egész kormányzatra jellemző. A két legfeltűnőbb jelenség, az adminisztráció pártosítása és túlméretezése. Ami a pártosítást illeti, bár pontos adatok nem állanak rendelkezésemre, általánosan tudott dolog, hogy a közigazgatás minden ágában, különösen azonban a belügyi közigazgatásban a múltban is egy párt javára fennállott feltűnő aránytalanság a legutóbbi időben a párt javára még sokkal jobban eltolódott. Ma már ágyszólván az összes kulcspozíciókban a kommunistapárt tagjai helyezkedtek el, és ha elvétve akadnak is más párthoz tartozó tisztviselők, (GUBA Mihály (kg): Még akadnak!) azok intézkedési hatáskörrel alig birnak, (Felkiáltások a néppárton: így van!) de steámuk egyébként is elenyészően csekély. Még mindnyájunk élénk emlékezetében van az a nagy zenebona', amely az országgyűlési választások után egyes koalíciós pártok berkeiben kitört az, őket ért sérelmek miatt. Miniszterválság, kormányválság, sőt koalícióválság rémhíreivel teltek meg az újságok. Ez a párt is, az a párt i& csak bizonyos szigorúan meghatározott feltételek mellett volt hajlandó a kormánykoalícióban továbbra is résztvenniEzek között a feltételek között igen előkelő szerepet játszott az arányosítás követelése, a párttagok erőszakos toborzásának a kommunistapárt részéről leendő megszüntetése, a; választási visszaélések megtorlása, az új választójogi névjegyzék összeállítása, a községi és törvényhatósági választások megejtése. (TJgy vam! Úgy van! a néppárton.) Azóta elmúlt néhány hónap, elhallgatott a zenebona, az arányosításról,, a választási viszszaélések megtorlásáról, a névjegyzékek kiigazításáról, a törvényhatósági és községi választásokról ma már senki sem beszél. Legfeljebb csak az ellenzék szaporítja ezekkel a szót A kulcspozíciókba szépen, fokozatosan beültek a párt exponensei. A más pártállásúakat az ismert, szokásos módon, szelíden rábeszélték, tisztán a meggyőzés fegyvereivel, hogy az ! egyedül üdvözítő párt tagságával cseréljék fel eddigi \ párttagságukat és aki nem tanúsított megértést a jóakaratú tanácsokkal és érveiéisekkel szemben, azt bizonyos idő múlva — egészen véletlenül, — rendelkezési állományba!, nyugdíjba küldték, de azért párat mégis hatáskör nélküli beosztásba helyeztek el. hogy úgymondjam: hirmondónaik meghagytak. T. Országyűlés! Azt lehetne erre mondani, hogy mindez nem tairtozik reánk, mert ez a koalíciós pártok belső ügye, azonban én mégis azt hiszem, hogy mindehhez az egész ország; nak is van valami köze. mert a közigazgatási tisztviselők nem egy pártnak, hanem etz egyetemes nemzetnék a tisztviselői, (ügy van! TJgy vam! Taps a néppárton. — Közbeszólás ugyanott: Kellene lenniök!) Nem lehet asz ilyen totális berendezkedéshez való jo^ot olyan párttól elvitatni, amely évi februcir hó 16-án, hétfőn. 10 a nép többségét tudhatja maga mögött. A legutóbbi választásokon azonban az ország népe minden mesterkedés ellenére (Zaj a kommunistapárton,) >a polgári gondolat híveinek juttatta a töbséget és ez olyan tény, latmélíyet tudomástil kell mindenkinek venni és belőle az okszerű következtetést levonni, {ügy van! TJgy wm.\ a, névpárion.) Mint igazi demokrata azonban abban a pillanatban elismerem a kommunistapárt jogát a százszázalékos berendezkedésre, mihelyt az országban törvényes, alkotmányos eszközökkel többséget szerez magának. A harmadik legfeltűnőbb jelenség, amely mind az általános kormányzati igazgatásra, mind a belügyi igazgatásra egyaránt jellemző: a rendeleti joggal A^aló túlzott élés, sőt mondhatnám: az azzal való visszaélés. T. Országgyűlés! A rendeletek olyan zavaros áradata zúdul nap mint nap a szerencsétlen állampolgárok fejére, hogy ember legyen a talpán, aki ezek között csak némikép is tájékozódni képes. A sokszor még képzett emberek számára is érthetetlen, kellő megfontoltság nélkül kiadott rendeleteket rövidesen követi a módosító rendeltet, majd a módosító rendeletet módosító újabb rendelet és a dolgok úgy összekuszálódnak, olyan áttekinthetetlenné válnak, hogy nem a nép egyszerű gyermeke, de a szakember sem ismeri ki magát ebben a zűrzavarban. (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) Meg kell állapítani azt is, — bár ez talán inkább az igazságügyi tárca keretébe tartozik, — hogy azáltal is teljes jogbizonytalanság keletkezik, hogy a legkülönbözőbb minisztériumok által kibocsátott, legkülönbözőbb tárgyú rendeletekben valósággal elrejtve vanna;k olyan rendelkezések, amelyek bizonyos cselekményeket nemcsak kihágásnak, hanem vétségnek, sőtt bűntettnek minősítenek. Ilyen körülmények között senki sem tudhatja, hogy mikor kerül akaratlanul is összeütközésbe valamely ismeretlen jogszabállyal és csak a szerencse, vagy a hatóságok jóakaratú elnézése menthet meg valakit a szigorú megtorlástól j amely lehetőség kétségkívül mindenkivel szemben fennforog. Es itt jutunk el oda, ahol a pártelfogultságnak tág tere nyílik, és a pártosított közigazgatással szemben a bizalmatlanság valóban indokolt. A belügyi kormányzatnak tehát egyik legsürgősebb feladata kell. hogy legyen a belügyi igazgatásra vonatkozó joghatályos rendeleteknek rendszerbe foglalt hivatalos összeállítása és kiadása, hogy ez^ a nagyközönség számára is érthető és hozzáférhető legyen. A közigazgatás rendkívül nagy hibája, a túlságos centralizáltság, amely lassanként odafaljul, — amint ezt már- előttem sokan mások is megállapították. — hogy a minisztériumok valóban mint alsófokú közigazgatási hatóságok működnek. A minisztériumokat át kell adni igazi rendeltetésüknek: a kormányzásnak, a legfelsőbb irányításnak, és ellenőrzésnek, magát a közigazgatást pedig az alsófokú hatóságokra, kell bízni és fellebbezési fórumként középfoikú közigazgatási bíróságokat kell felállítani- Jelenleg az alsó fórumokon úgyszólván senkinek sincs ügydöntő hatásköre. A közigazgatás legnagyobb rákfenéje a felelősségtől való beteges irtózás, holott jó közigazgatást nagyfokú képzettséggel rendelkező, egyéni felelőiseégtuda'ttal bíró. jól ' fizetett, pártatlan és a kormányzat kénye-kedvére