Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-46
11 As országgyűlés 46. ülése 1948. évi február hó 16-án, hétfőn. 12 ki nem szolg ált ártott tisztvise'ői kar nélkül elképzelni nem lébe*. (Um van! ügy van! a néppárton.) Az a tisztviselő azonban, aki szolgálati pragmatika nélkül ki van szolgáltatva nemcsak a kormányzatnak, hanem t egyes hatalmaskodó pártfunkcionáriusok kénye-kedvének is, aki tehát lelkiismeretével kénytelen állandóan kompromisszumokat kötni, .akit a különböző érdekek sokszor a lét vagy nem lét kérdése elé állítanak, természetesen nem láthatja ©1 feladatát kifogástalanul, igazságosan és a közjó érdekében. (Ugy van! Ugy\ van! a néppárton.) A kormányzat egyik legsürgősebb teendője tehát végrevalahára megalkotni a demokratikus köztisztviselő pragmatikát, (Helyes lés és taps a néppárton.) hogy a tisztviselő egyszer tmár biztonságban érezhesse ima gát, tudhassa:' ha dolgát esküjéhez híven, becsületesen, pártatlanul, minden befolyástól mentésien, a törvények és törvényerejű, rendeletek betartásával' végzi, bántódása nem. lehet Hogy a közigazgatás jól funkcionáljon. azt egyszerűsíteni, gyorsítani kell. Véget kell vetni az akitatologatásnak. az aktának és s jogkereső közönségnek egyik szobából a másikba, egyik íróasztaltól a másikhoz való kül : dözgetésének. Nézetem szerint a közigazgatási reformnak az egyéni felelősség alapjára kell helyezkednie. Az illetékes tisztviselő egyedül döntsön az eléje kerülő ügyben, de egyedül is viselje döntéséért a felelősséget. Mindezekhez természetesen kitűnően képzett tisztviselőkre van szükség, .és éppen ez jelenleg talán' egyik légink áJtob sebezhető pontja közigazgatásunknak. Tudatában vagyok annak, hogy a jelen körülmények között a tisztviselők egy részének pótlása, más részének kicserélése elengedhetetlenül szükséges volt. De nem tudom helyeselni azt. ha kitűnő szakmunkásokból meg nem felelő tisztviselőket, viszont jó tisztviselőkből rossz szakmunkásokat kreálnak. Nagyon helyes, kívánatos és szükséges, hagy a parasztságot ég munkásságot bevonjuk a közigazgatásba, azonban, ha nem akarjuk ezt az átalakulást a közigazgatás, úgyszintén a jogkereső közönség rovására véghezvinni, akkor igen gondos kiválasztás alapján ós csak bizonyos óvatos fokozatossággal lehet a legtehetségesebbeket megfelelő kiképzés után alkalmazni 1 . (Egy hang a parasztpárton — gúnyosan: Altisztnek!) A nagy tömegnek, a kevésbbé tehetségesnek előbb alkalmat kell adni arra, hogy a községi és a megyei auton.óimiákban bizonyos előkészültséget és rutint szerezzen magiának esetleges •.későbbi nagy feladatainak elvégzésére, mert a közigazgatást is minit minden egyebet néni felülről lefelé. hanem alulról felfelé, tehát a községeknél kezdve kell kiépíteni. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Itt már elérkeztem a közigazgatásnak egy másik 'nagy problómájáhaz, az állami és az autonóm közigazgatás kérdéséhez. Meg kell állapítani, hogy mi való az autonómia igazgatásának körébe és mi az állami igazgatáséba és a kettőt el kell határolni egymástól, mert sok mindenfélét végeztetünk az 'autonómiákkal, amit azok nem tudnak helyesen elvégezni, viszont sok mindent végez az állami igazgatás, amit egészen nyugodtan rá lehetne bízni az autonómiákra, amit azok közmegelégedésre el is tudnának végezni. Az autonóm közigazgatás a demokráciának egyik elsőrangú, elengedhetetlen követelménye, sőt feltétele, éneikül demokráciát elképzelni lehetetlen* Az autonómia kérdésével azonban időhiány miatt bővebben nem foglalkozom. -Legyen szabad- mégis röviden reflektálnom azokra a fejtegetésekre, amelyeket a miniszterelnökségi tárca költségvetési . vitája során Halász Aladár képviselőtársaimtól hal" lőttünk a bürokráciára, annak átállítására és refonnáláséra vonatkozólag. Halász képviselő xir a bürokráeiifí. túlméretezett voltát maga is észteli, azonban azt nem tartja olyan óriási hibának, mint én. mert az abból eredő károk, szerinte, nem valami túlságosan- súlyosak. Én tisztelt Ház. a túlméretezést nemcsak takarékossági okokból kárhoztatom, amelyek pedig szintén figyelemreméltók, hanem, főleg azért, inert á bürokrácia szokásszerű és mondhatnám, természetéé öncélúvá válása következtében, aniit egyébként Halász képviselőtársam is elismert, mindenképpen igyekszik igazolni önmagát, bizonyítani szükséges és nélkülözhetetlen voltát. Ezért tologatja az eléje kerülő ügyiratot egyik ügyosztáilyól a másikhoz, egyik hatóságtól a másikhoz és egyik referenstől a másikhoz. • Halász képviselő úr a bürokráciában a szakképzettséget sem tartja, okvetlenül nélkülözhetetlennek, mert hiszen szerinte a szakképzettség a régi összetételű bürokráciában is" teljessséggel hiányzott, és azt ia tisztviselők a hosszabb gyakorlat útján megszerzett rutinnal pótolták. Hát. t. Ház, ezt a megállapítást nem fogadhatom el- A szakképzettség! úgy a régi, mint a, mostani tisztviselői karban igenis feltalálható, de természetesen rossz tisztviselők: most is vannak, régen is voltak, amit semimi sem'bizonyít jobbam, mint az a sok-sok panasz, amely e tekintetben hosszú évtizedek óta állandóan, vissza-visszatér es •bizonyítja ezt a tisztviselők továbbképzésének és a bürokrácia megiref o rmálásémak s zün tel énül i síné ti ő d ő, megírj uló k övetel éseNyilván való tehát, hogy a régi, képesítéssel bíró tisztviselőket is tovább kellett képezni, szaktudásukat gyarapítani kellett, ebből azonban azt a következtetést levonni, hogy 'ennélfogva, most siamml' szaktudással sem rendelkező, sőt — mint Haliász képviselő úr mondotta — helyesen írni sem tudó tisztviselőket kreálni, sőt vezető poziciókba elhelyezni indokolt volna, marta szükséges rutint bizonyos idő multán ők is- megszerzik, szerény megítélésem szerint a liegmagyofeib mértékben helytelen, sőt egyenesen veszedelmes álláspont. Hiszen ezekre a veszélyekre maga Halász képviselő úr is ^rámutatott akkor, amikor a weimari dteimokrácia példáját idézte fel az országgyűlés elé és megállapította, hogy a vezető állásokban volt, derék, megbízható és jószándéku, de kellő # szaikértelemmel meni rendelkező demokrata tisztviselőket ott a i többiek, a régiek, a reakciósok "blöffölték, félrevezették, megtévesztették és bizonyára ez is egyik oka volt a többi között riz egész weimari demokrácia bukásának. T- Országgyűlés! Valahol, talán Szekfü Gyúlsa legutóbbi munkájában aizt olvastam, hogy a mjaigyar -polgár élete a, hatóságok elleni küzdelemben merül ki. Én ezt a megállapítást túlzottnak tartom, bár kétségtelenül sok igazság van benne. Valóban, a magyar polgárnak
