Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-47
141 Az országgyűlés 47. ülése 1948. már el a közlekedésügyi miniszter úrról; ón nem lalkarcwii haitmozni a dicséreteket, rövideax csak annyit mondok: ,a mi közlekedésügyi mtiniszterünk megtette a maga toöteJlességét! Csak elismerés illeti meg munkájáért, de ugyanakkor elismerés illeti meg mmisztériumánaík minden tagját, a mérnököket a - szakmunkásokat, akik a' hidak felépítésénél • dolgoztak," aztokat a hídmunkásokat, gerendacipelő munkásokat, akik sokszor hideg időben, rongyos ruhában, fáradságot nem ismerve dolgoztak közutainík, közúti hídjaink és vas-. útii hídja'nk építésénél. Elismerés illeti meg azokat a honvédeket, akiket télvíz idején lenge ruhákban odarendelnek a hidak építéséhez és akik különösen az első esztendőkben sovány koszton, fillérekért dolgoztak azért, hogy az újjáépítéshez a maguk munkajávall hozzájáruljanak. A -(közlekedésügyi minisztérium költség" vetéséből néhány olyan kérdéshez szeretnék hozzászólani, amelyekhez különösképpen van érzékem, amelyekhez magyarán mondva: értek. Nem sorolok fel számadatokat, az a statisztikusok dolga, különben is, ha számadatra van szükség, akkor a költségvetésben megtaláljuk- Én! a költségvetésben előirány zott összeget nemhogy sokalnám, hanem inkább keveslem, mert nagyon jól tudom, hogy egy ország életében, így a mi országunk életében 'is a vasutajk, a közutak az ország vérkeringését- jelentik. Nagyon jól felismerte ezt. Gerő miniszter úr és éppen azért adta ki annak idején a jelszót, hogy »Arecal a vasút felé!« Szinte csodálatos, hogy ez a> szegény, kifosztott ország ilyen, v aránylag rövid idő^ alatt mennyire meg tudta javítani közlekedésétA vasutak mellett a második sorban, de fontosságban nem sokkal elmaradva, köz~ utaink következnek. A miniszter úr az indokolásban a közutak átépítéséről, továibbépítéséről szólva, a gépjárműközlekedés további fejlődésére hivatkozik, amikor azt mondja, hogy a gépjárműköz]ekedés további fejlődése* csak úgy biztosítható ha« a korszerűen fenntartott úthálózatot is továbbfejlesztjük- Ez így van. ez igáz is. Én azonban a parasztság és általában mezőgazdaságunk érdekéhen még tovább megyek egy lépéssel és hozzáfűzöm azt, hogy az útépítés nemcsak a gépjármű forgalom fejlesztése érdekében fontos^ hanem mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében, ás. Nagyon sokat beszélünk mostanában arról, hogy a földreformmal kapcsolatban megváltozott termelési viszonyaink különösképpen követelik a termelés átállítását, termelésünknek aiz úgynevezett belterjes gazdálkodásra való átállítását. (13.30) ^ De, t- Országgyűlés, a múltban vájjon azért nem állt át parasztságunk a belterjes gazdálkodásra, mert maradi gondolkodású volt, mert nem értette meg az idők szavát 1 ? Én ezt 'kétségbevonom és tagadom. Nézzük csak xneg, hogy hol alakult ki már korábban is a belterjes gazdálkodás! Mindenütt a városok körül és mindenütt olyan helyeken, ahol a közlekedési viszonyok — ha nem j, s , volt közel a város — hozzásegítették a parasztságot ahhoz, hogy az általa termelt piaci termékeknek piacot találjon, vagyis gyorsan* piaer»a tudja szállítani áruját. Ném hiszem, hogy a mi alföldi parasztságunk, a békési vagy a bihari parasztság, máéin* február hó 17-én, kedden. 142 radibb gondolkodású lett volna és azért maradt meg következetesen a sízemtermelésnétl, mert nem'akart magának jobb életet, jobb sorsot. (Hiába termelt volna káposztát .vagy kalarábét azon a területen, amelyhez hetvennyolcvan-száz kilométerre van a város. Hiába termelte volna*, Oaa nem tudta -volna elszállítani. Ha azt akarjuk, hogy a most már s saját földjén dolgozó kis parasztságunk intenzíven áttérjen a belterjes gazdálkodásra^ ennek alapvető feltétele, hogy közelebb vigyük hozzá a várost azáltal, hogy jó utakat, vasutakat építünk, hogy az általa termelt termékeket gyorsan piacra^ tudj a szállítani. Közutaink korszerű átépítése nemcsak a gépjárművek érdekében szükséges tehát. Szükséges még egészségügyi szemuoiitból is. Ha a simább beton- vagy bitumen-úton könynyebben gördül az autó, könnyebben gördül azon a parasztszekér kereke is. (VÉRTES István, (md): Nem kopik a rádlija!) Ha; az autókat nem rázza majd annyira a kigödrösödött lyukas matkadám-út, nem rázza annyira a parasztszekeret sem. És hogy más példát hozzak fel, mindenki tudja, aki járt a falvakban, hogy a maka.dánrút nagyon jól bevált út kint az országúton. Főleg nagyon jól beváltak ezek az utak olyan vidéken, ahol az utat mellett is homok van, ahol a kerekek nem visznek rá sárt, mert a makadám-utaknak a -szurkos sár a leg; nagyobb ellensége. Azonban megfigyelheti bárki, hogy az országutaknak a falvakon átvezető réssé, amit úgy nevezünk, hogy átmeneti szakasz, rendszerint mindenütt! roszszabb, .mert a mellékutcákról a kerekek felhordják-rá a sarat és egy-két esztendő alatt tönkre megy. Gazdaságosság szempontjából nagyon fontos tehát, hogy legalább az átmeneti szakaszokat minél előbb pormentesített, tartósabb burkolattal lássuk el. De nagyon fontos ez, egészségügyi 'szempontból is. Sokszor halljuk városom, főleg itt Budapesten a«zt a megállapítást városi emberek szájából, hogy de jó a falusiaknak azon a jó falusi levegőn.- Erről a jó falusi levegőről aikarok én csak pár mondatot szólni. (PARRAGI György (md): Tbc!) Higyje meg bárki, hogy nyáridőben, mikor szárazság van* amikor &gy autó végigmegy egy falu utcáján és a három-négy centiméter vastagságú port a benne lévő millió és millió bacilluss aí l együtt felkavarja^ ott azután pár percig, de mondhatnám azt is, hogy tíz-tizenöt percig se köpni se nyelni nem lehet. Ilyen a jó falusi levegő. (VÉRTES István (md): Nem is közlekedésig hanem közegészségügyi kérdés!) Közegészségügyi szempontból is nagyon fontosnak tartom tehát, hogy útszakaszainknak, közutainknak azt aj részét, amely községen vezet keresztül, főleg azokat, amelyek országos viszonylatban is forgalmas „útszakaszok, ámeneken autók, járnak, minél előbb pormentesített burkolattal lássuk el. Nagyon fontosnak tartom ezenkívül azt is, hogy ,a, . ta»ny a világot amennyire az ország' gazdasági ereje engedi, miniéi sürgősebben ágy ekézzünk bekapcsolni az,; ország vérkeringésébe. Bekötő utakat kell csinálni. Nem, elég csak az, hogy főútvonalaink jók és pormentesek, amelyeken vigam futnak ;az autók.. JNe csak az autókra gondoljunk, hanem gomidbiljunk a tanvavilág Parasztjaira, ' gondoljunk laizokra, akiknek most már a maguk-kis földjén olyan
