Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-47
143 Az országgyűlés 4?\ ülése 1948.életet kell teremteni ök, amelyből hétnyolctaigú családjukat el -kell tartamok- Ezek az eddigi j termelési módszer mellett éheztek, át kell te- j hát a termelést állítani, ebihez azonban olyan utakra van szükség, amelyeken maid a k>2sobu j kialakuló szövetkezeteken keresztül a terményt és termést' az összegyűjtő teherautók | mindenüvé el tudják juttatni ós a parasztság i által termelt termékeket gyorsán piaiéra tud- j ják szállítani. Ez elősegíti mezőgazdaságunk* j fejlődését. Itt "is helytálló az a .'megállamitá^. j hogy közutaimk, éppen úgy mint vasutaink, iaiz | ország vérkeringásiét jelentik, tehát a legtávo- j labbi helyre is el kell azokat vezetni, hogy a__ j vért odaszállítsák és visszaszállítsák. ~ J T. Országgyűlés! Most egy olyan dolgozó j rétegről akarok néhány szót szólni, amelyről nem sok szó esett még'itt a magyar paMiamentiben- Az előttem szólott igen t. képviselőtársaim, beszéltek a vasutasiség erőfeszítéseiről, becsületes helytállásáról, beszéltek ;i nosiá.poV helytá Másáról. Én ehhez nem sokát - fűzök, j hozzá, mindössze annyit, magam is lattáíram, hogy jmegéndteinielinek minden elismerést-- Eigy j olyan dolgozó rétegről aíkarok szólni amely - i múltban a iegimjostoháhban kezelt rétégé volt a közalkalmazotti karmaik és sajnos, bizonyos í mérteikig még a demokráciában is kissé mos- | tohán kieaelt réteg. A közutak gondozóiról, az j útorökról akarok beszélniUgy érzem, joggal! állíthatom, hogy hivatott vagyok az érdekükben szólná. En ugy amis. i tizenöt éven keresztül mint útőr kerestem a 1 kenyereimet- Tizenöt éven keresztül saját bőj { römön tapasztaltam azt a kemény és keserű sorsot, a megaláztatáson és .mindem, fáradtságon, megfázáson keresztül, aimit az utak sr°p~ j dozói télen a hidegtől, esős időben az esőtől, j viharoktól, nyárom a forró nap-melegtől szén- j vednek. Saját bőrömön tapaszt alltam és éreztem, hogy milyen keserves kenyérkereset, milyen megalázó sors az útőr sorsa- Különösen az volt a mutban. Sóikat kilincseltünk a múltban is minisztériumoktól minisztériumokig és nagyon kevés eredményt tudtunk elérni az útőrök számára' Pedig nagy mértékben nemzeti vagyont jelent az is, amit azútőröl'^ ™-«d óznak. Nem volt gomd arra, hogy az útőrök szakképzettséget kapjanak- Az útőrök úgyszólván maguktól tanulták meg a gyakorlatban azt, hogy hogyan lehet, hogyan kell helyesen gondozni az útszakaszt. A múlt időkben például. még a föléjük rendelt útbiztosok is olyan emberekből állottak, akik maguk sem értettek hozzá, még annyit sem, mint maga az útőr. Ahhoz, hogy valaki útbiztos lehessen, az én gye rmekk oromba in még elég volt annyi, (Egy hang % parasztpárt oldaláról: Jó összeköttetés!) hogy bizonyos időt eltöltött valakli mint csendőrtiszthelyettes - és mikor megunta, elment útbiztosnak. Annyit értett csak az út gondozásához, hogy járőr korában végigsétált az úton és látta a köves utat- Nem is lehet cso r dálikozui azon v ha ilyenképpen azt látja az ember, hogy itfrott az utak el vannak hanyagolva. Ma azonban már változott a helyzet. Ma már egy kicsit megszigorították a dolgot, ma már az útbíztcsokuaík egyéves/tanfolyamot keli végezniök és ma már az útőrök is égy (kicsit nagyobb gondban részesüljek, szóval erősebb felügyelet alatt állanak. M'ée-W m-,r kell állapítanom azt, hogy óriási különbségek van-n akiegyik vármegye és a másik vármegye útjai között. Ezt, aki az országot járja, megállapptba-tja. Ha. például valaki behunyt szemmel é'vi február hó 17-én, kedden. 144 megy kocsin a megyében, ha átment a megye határán.^behunyt szeműiéi is megállapíthatja, hogy -már a; másik vármegye területén jár. Hát méigha nyitott szemmel nézi az ember az egyes vármegyék képét. Az utak külső képe, a fásítás, az utak rendben vagy rendetlenül tartása tekintetében, stb. óriási különbségek vannakMindezek okát abban látom, hogy egyes utakat a törvényhatóságok kezelnek, vagyis vannak kiilöii állami utalk és vaninafk külön törvényhatósági utak. Az egyik # vármegye éppen úgy beszedi, a közúti adót, minta, másik vármegye, csak éppen nem fordítja, a pénzt az utak gondozására. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az összes közutakat államosítsák- Lehet, hogy ez ma miéig- kivihetetlen, de arra gondolok, hogy az új közigazgatási beosztás után lehetséges lesz. Fontosnak tartom • ezt _ az út őrökkel való egyenlő elbánás érdekében is, ugyanis éhben a tekintetben is óriási különbségek vannak.. Az áílami útŐrt az állami fizeti, , a . törvényhatósági útőrt pedig a vármegye és érdekes, hogy ugyanabban az államépítészeti hivatalban /kulim kezelésben v/annak a törvény ható sági utak, külön kezelésben vannak a törvényhatósági iítőröik és egészen külön van atz állami útmester az, állami utak kezelésére és külön vannak törvényhatóságii útbliztosofc A. kettő* között semmi különbség nincs, csak az elnevezésben különböznék egymástól.: ugyanaz a munkaköre, ugyanaz a meghizatása, körülbelül ugyanaz a fizetése mind a kettőnek, csalk az elnevezésük más, továbbá más helyen kezelik ügyeiket. Ezt helytelennek tartom' azért is, mert így nem lehet egyséeesen. kezelni ezeket _ az embereiket, de nem lehet egységesen kezelni, a közutakat sem- Kérem a miniszter urat, vesrye fontolóra javaslatomat, (GEKŐ Ernő közlekedésügy miniszter: Elkésett!) és amikor elérkezettnek látja az időt annak megvalósítására, hozzon törvény javvaslatot az ország" gyűlés elé az összes közutak államosításáról. T- Országgyűlés! Az útőirö'kkel kapcsolatban még kell még- említenem néhány -sérelmes dolgot. Megemlékeztek itt arról, hogy • a vasutasok, a, postások a felszabadulás utáin az első időkben milyen erőfeszítéssel, milyen önfeláldozással igyekeztek munkájukat ellátni, és ezzel közlekedésünket aibba az állapotba juttatni, amelyben ma van. Az útőrök is éppen így kivették a maguk részét a munkából, sőt talán még korábban kellett (ehhez hozzákezdeniök, mint a vasutasoknak, mert amikor a. harctér elvonult egy falu felett, akkor az orosz katonák másnap vagy harmadnap már előkeresték az útőröket, ki kellett állniok az utakra, el kellett takarítan'uok a sarat a tankok- által hagy mértékben összesározott utakról, be kellett *tömniök a bombatölcséreket, az aknagödröket, 'hogy ía forgalom mehessen. Amikor még sem a vasút nem közlekedett, sem a posta nem működött, az^ ú tőröket, .futárszolgálatra osztották be, a még alig-alig meginduló közigazgatás leveleit, utasításait egyik faluból a másikba gyalog hordták az útőrök- (Ugy van! Ugy van!) Nem egy útőrről tudok, aki áldozatul esett kötelességteljesiítésének, mert az orosz katonák a német egyenruhához nagyon hasonlító egyenruhája miatt német katonának nézték; olyan eset is történt, hogy tévedésből, véletlenül agyonlőtték, olyanról is tudok, aki még ma is orosz fogságban szenved, mert az úti-