Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-47

13ö Az országgyűlés 47. üíése ÍÖ48, kifosztott és elpusztult gyárak, vízbesűlyedi, fettrobbant hidak, és aknákkal teletűzdelt földek maradtak nekünk. Itt nuawadtak a sok szenvedéstől testileg és lelkileg megtört szegény Lázárok, akik a bunkerekből lopva eJőBujva az országutakon és a város különböző helyein elhúzott lovakról faragcsálták le a megfagyott húst. Azután lassanként , megindult az élet.^ A sokiat szenvedett, sokat nélkülözött város népe megindult a falvak felé. hogy magának valami , kis élelmet szerezzen, megindult, hogy valamiféleképpen az életet biztosítsa magának. Lassanként megindult a víz- és gázszolgált'aitás, kezdett helyreállni a rend, iaz élet minden területén. A dicsőséges vörös hadsereg jóvoltából, amely rávette ezt a lelkileg, testileg elesett városi lakosságot a munkára, épült egy új hid. Ezt a hidat a vörös hadsereg megfelelő szakailaküMtai és ennek az országnak elgyötört^ lakossága, férfiak és nők együtt, építették fel. így lett ez a hid az orosz és a mai gyár élniakarás közös dokumentuma. Elkövetkezett az az idő is, mélyen t. Országgyűlés, amikor elindultak az első vona- . tok. Láttuk: az emberfürtöket, amelyek ezeken a vonatokon lógtak, és láttuk, .amikor az első ingó hidon keresztülmentek ezek a vonatok. Az embernek a hajaszála az égnek meredt, mert olyan lassan kellett menni, annyira gyenge volt a híd, hogy csak a legnagyobb elővigyázatossággal sikerült rajta keresztül a forgalmat a Duna túlsó partjával felvenni. De láttunk még valamit ezekről a hidakról, amikor a víz egy kicsit lement. Láttuk a legyilkolt, ártatlanul elpusztított emberek százait lógni a bevert oszlopokon, « a hidak roncsain és amikor égő szégyenpirral az arcunkon az igaz, tisztességes ember felháborodásával néztük ezeket a dolgokat, amiket a minden civilizációból és kultúrából kivetkőzött vad bestialitás produkált, akkor azt moűdtuk, hogy ezeket a megrendítő élményeket soha nem fogjuk elfelejteni és építünk egy olyan országot, amelyben többé ezek a gazságok, ezek a bestialitások nem fordulhatnak elő. Ez volt a fizikai és gazdasági állapot, ' És most vizsgáljuk meg, milyen volt a lelkiállapot. Ahhoz, hogy a magyar népnek az akkori lelkiállapotát elbírálhassuk, szükséges tudnunk azt, hogy mi volt annak társadalmi rétegeződóse. mi*volt a struktúrája. Ez az ország a paradoxonok országa volt Volt itt. kormányzati rendszer, amely eltiporta a szabadságot és gúzsbakötöitte a gondolatot és ennek a kormánynak a vezetője nem átallotta kimenni Kossuth Lajos mauzóleumához és nem pirult az arca, amikor a március 15-ifei ünnepségen beszédet _ tartott és azt mondotta: »Győztél Kossuth Lajos«. Ez az ország királyság volt király nélkül. Ez az ország rendelkezett egy loyasított tengerész államfővel, amely löyasított tengerész a maga különítményes bandájával és böllérbicskájával alapította meg a hatalmát, vérbetiporva a magyar szabadságnak még csak a gondolatát is. • Volt egy arisztokráciánk, mélyen t. Országgyűlés, amely nagy százalékában romlott voli és 'volt egy íaéTryiarisiztokráciánk. amely nagyszerűen simult a történelmi arisztokrácia" hoz és majmolta azt- (13-00) AmiikoT nyomorgott a nép és a szenvedés morajlásának fel kelleti évi február hó 17-én, kedden: 136 volna érnie az uralkodó osztályokig,- akkor

1 volt egy méltóságos és kegyelmes invázió, úgyhogy az ember mái inem tudott emberhez =zólni> aki kegyelmes, vagy legalábbis méltóságos ne lett volna, "

; . I ' Volt egy értelmiségi középosztályunk a maga hétszilvafás gondolkozásával és politikai rövidlátásával. Volt egy becsületes parasztságunk,, meigszédíve a keresztény, nemzeti és hazafias frázisoktól, s volt egy szerencsétlen nincstelen zsellérség, a maga szörnyű elesettségével, nyomorával és tudatlanságával. És itt volt a szervezett ipari proletariátus, az egyetlen réteg ebben az országban, amely politikailag tisztán látta feladatát és tisztán látta céljait. Volt egy bíróságunk, Surgothokkai, Stoekerekkel, Törekyekkel és Szemákokkal. akik osztálygyűlölettől elfogult ítéletekkel tiporták el a gondolatot ebben az országiban és bitófára juttattak embereket, lakik a niemze'tközi jogászok véleménye szerint a fennálló törvények értelmében maximálisain két-három évi bün tejest kaphattak volna, mégis felakasztottálk ezeket az embereket, akik álmodná meirtek arról, hegy szabadságban, jólétben, tisztességes emberi feltételek mellett íakarnak élni. Volt egy bíróságunk, amely Francia Kiss Mihályt, ezt a többszázszoros gyilkost amikor eléje került, felmentette és az elnök nagyoiri barátságosan kezeit fogott vele' és — pontosan már nem emlékszem rá — »Isten vele, Mihály«-lyal búcsúzott tőle. " I! i1' {

'l Volt egy Szabadságot eltipró rendőrségünk és esemdőrségünk amely vafc dühhel szolgálta k] az uralkodóosztályt. Volt egy katonatiszti karunk, nagyrészben svábokból asszimilált magyarokból. Ausztria többszörös gyilkosságért körözte, ha jól emlékszem, Wild Józsefet, aki átjött ide Magyarországra, itt rögtön polgárajogot, nyert és rögtön a nemzetgyűlés tagja lett ugyaniakkor, amikor itt született magyarokat molesztáltak az idegeneket ellenőrző hatóságok azért, mert nem tudták magyar állampolgárságukat _ igazolni. Voltak nekünk Beregífy-Bergerjeink, Szálasi-Szalosjánjamk. Természetes, hogy ilyen tisztikar mellett, ilyen svábfertőzés mellett ami ebben a szerencsétlen, boldogtalan országban volt, egy puskalövés nélkül adták át a hatalmat" akkor, amikor hitet kellett volna tenniük a magyarságuk mel' lett, hitet kellett volna, tenniök a. magyarsághoz való hűségük mellett. Tény, hogy az uralkodóosztályok kéjesen és szenvedélyesen adták át magukat a germán erőszaknak. Voltak zsidótörvények. Ezek, amennyiben volt valami etredményük, egyet mindenesetre eredményeztek: azt, hogy statisztikák- láttak napvilágot, amelyek élesen rávilágitottak a magyar élet betegségére. E statiszí tikák •szerint a főiskolák hallgatósága , közül 48% sváb, 15% szlovák, 15% zsidó és csak 5% volt a nemzetfenntairtó magyar parasztság soI raiból. Ez a fiatalság nem a tanulással foglaiI között, hanem azzal, hogy vezetőitől felbujtva, gyáván és nyomorultan nekiugrott kisebbség-' x

ben lévő zsidó társainaik és a zsidóverésbein gyakorolta magát, ahelyett* hogy tanult volnaJöttek a zsidótörvények. Láttuk a csúnya és alávaló rohamot a zsidóbirtokok után. Ha lett volna valami erkölcsi alapja annak a zsidótörvénynek, amely a zsidóktól elvette a földet, akkor esetleg az lett volna, hogy odaadták volna a nincstelen parasztságnak. De I nem ez történt. Ezekből a birtokokból nem