Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-47
137 Az országgyűlés i7. ülése 1948. évi február hó 17-én, kedden. 138 kapott a ' szegény, nyomorult zsellér, magyar parasztság. Ezeket a birtokokat megkapták a Szulosján , Kajetánok utódai, megkapták inagasrangú katonatisztek, magasrangú miniszteriális tisztviselők, de nem kapott ebből a szegény nyomorult paraszt semmit sem. Láttuk >a csúnya rohamot a zsidóüzletek után és — sajnálattal kell megállapítanunk. ~ láttuk az egyházaiknaík; azokat a szemforgató, kegye? mellébeszéléseit, amelyeket ebben a kérdésben folytattak. Ha az egyházak a maguk erkölcsi hatalmával, azzal a mérhetetlen erővel, amelyet a lelkekre gyafkörolnak, akkor keményebben vagy tizedrészt annyi bátorsággal léptek volna közbe- mint ahogyan ma a demokráciát kritizálják, akikör megszabadultunk volna attól a halálos és világraszóló szégyentől, amelybe bennünket ezek az esemény ek vittek. ;• Itt volt egy szegény, elárvult és vezetőitől cserben hagyott nép, a rabszolgák tudatlanságával és rövidlátásával. Nekünk nem akadt Tito marsallunk. aki megtanított volna bennünket tarra, hogy a szabadságért némelykor -meg is kell halni, hanem itt yoltunk, lapítottunk és itt kínlódtuk keresztül ezeket a rettenetes időiket. -Volt egy sajtónk, amely képtelen és ostoba •rágalmakkal illette a hatalmas Szovjet-' uniót, mesélt nekünk a köztulajdonba vett Zsófikról, a mozivá és kocsmává alakított templomokról és a csodafegyverek bárgyú meséjét zengte fülünkbe. . Ennek a következménye volt, hogy amikor már minden elbukott, -Nürnbergnél az amerifeai jelentés szerint . kétezer magyart még kétségbeesett ellenállás után fogtak el: Mi lehetett az, ami Nürnbergnél kétezer magyart még' kétségbeesett ellenállásba kényszerítettf Ennek iá romlottságnak csimborasiszója az •volt- hogy amikor már a Népligetnél voltaik az orosz felszabadító, csapatok, a bunkerekben még azon sápítoztak egyes megszédített és megkergült némberek, hogy a bunkerekben zsidók vannak. Nem jutott eszükbe, hogy az istenítélet ott dübörög felettük, hogy elpusztulhatnak őíi maguk is- még akkor is mindig a megvadított ösztön, a romlottsá 0, élt bennük. Ezután jött a demokratává váló átalakulás. korszaka. A pestr nyilasok elmentek Veszprémbe demokratának, a veszprémi nyilasok r-adiV pfiötiek Budapestire demokratának(VÉ'SZY Mátyás (pk): Igaza van!) Jöttazigar zolások csődje. Az igazolási eljárást arra az elgondolásra építették fel, hogy ia tisztességes emberek! elemi felhábofodásukban elő fogják ventná azokat, akik bűnösök voltaik. ELNÖK: Kérem a képviselő urat. hogy a közlekedésügyi tárcához méltóztassék hozzá-. szólni. ';•'-, GYURKOVITS KÁROLY (szd): Rátérek a tárcára. Ez csak lelki előkészítés volt, hogy ' lássuk,' mi történt. Ilyen leükiáRapofibain élt a magyar nép. Engedje meg a t. Országgyűlés, hogy ennek konklúzióját majd beszédem végén vonjam le. Amikor a közlekedésügyi tárca költségvetésének taglalására áttérek, meg kell éllapítvMom a következőket. Látjuk a történelemből,, hogy a közlekedésinek és a hírközlésnek, valamint az utaknak már az ókorban, is milyen hallatlan jelentőségük volt, Láttuk a római birodalmat, amely provinciáit nagyszerű közutakkal kötötte öszsze és láttuk, hogy már az ókori primitív népek is ismerték a hírközlés bizonyos módjait, például azt hogy a szomszédos dombokra füstölőket' állítottak. feiI, vagy kiabálással juttatták tovább a híreket. Minthogy az egész költségvetéssel, annak 'részleteivel már igen behatóan foglalkoztak előttem felszólalt képviselőtársaim, én csak nagy általánosságban akarom érinteni a«költ- < ségvétés főbb szempontjait. Ha mondhatjuk azt, hogy a vasút az ország testének ütőérhálózata, akkor azt is meg kell állapítanunk., hogy a postai- a telefon és a távírda viszont az ország testének idegrendszere. A gazdasági fejlődés szempontjából és minden egyéb szempontból is igen sok függ attól, vájjon hogyan funkcionálnak ezek az üzemek, hogyan látják el a szállítás és hírközlés feladatát. Mivel a vasúttal, a hajózással és a repüléssel már előttem felszólalt képviselőtársaim is foglalkoztak, és nagyon valószínűnek tartom, hogy a vasutasság képviselője külön is fog a vasút problémáival foglalkozni, főleg csak a postával kapcsolatos kérdéseket szeretném taglalni, mégpedig három fő szempontból. Először is az előttünk fekvő költségvetés szempontjából, másodszor a nagyközönség, harmadszor pedig a posta személyzetének -szociális helyzete szempont• jából. Meg kell állapítanom, mélyen t. Ország• gyűlés, hogy a posta mindig a "megbízhatóság.. a hűség és a becsületesség példaképe' volt. Talán ez az egyetlen állami üzem, amely deficitmentes (GERŐ Ernő közlekedésügyi minise ter: Dehogy az egyetlen!) és a posta gazdálkodása válasz azokra a támadásokra, amelyeket általában az államosított üzemekkel szemben szoktak hangoztatni, mondván, hogy ha egy vállalat vezetéséből kikapcsolják az egyéni kezdeményezés, az egyéni haszonszerzés lehetőségét, akkor az a vállalat már nem lehet defieitmentes. nem lehet gazdaságos, ott feltétlenül jelentkezik a deficit. A posta helyzete bizonyítjamennyire lehet defieitmentes és tökéletes egy államosított üzem. A költségvetésből megállapíthatjuk, mi történt eddig. Folyt a roncsok eltakarítása, az építés, az alkotás. Hőskölteménybe illő az, ami ezen a téren történt, amikor a posta és a vasút, de a hajózás és a közlekedésügyi minisztérium összes dolgozói is megértve vezetőjük. Gerő elvtárs intencióit, korgó gyomorral, de lelkesedéstől fűtve, egy emberként pártkülönbség nélkül álltak oda miniszterük mögé azért, hogy az elpusztított vasutat, és postát újra európai színvonalra emeljék. Erről a , tényről nem is kívánok hosszasabban beszélni, beszólnék róla a költségvetés adatai és beszéltek a szónokok. Én most a közönség szempontjából kívánok foglalkozni a posta, a távírda és a telefon problémáival. Meg kell állapítanom, hogy teljesen jogosak azok a kifogások, amelyek a kö- zöm-ég részéről a telefonnal kapcsolatban felmerülnek. Vannak bizonyos órái a napnak, amikor alig lehet telefonkapcsolást kapni. Itt is az a helyzet azonban, hogy a gaadasásri élet fejlődése megelőzte a lehetőségeket. Gyáraink nera tudják olyan gyorsan termelni az elpusztított, telefonközpontokat, mint amilyen gyorsan rohan előre a gazdasági élet fejlődése. Innen erednek a közönség részéről.méltán jogosultnak mondott panaszok, amelyek szerint telefon szolgálatunk bizonyos mértékben nem a leg'ökélesebb.
