Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-47
133 Az országgyűlés 47. ülése 1948. évi február hó lv-én, kedden 134 módon kiépült a vasúti áruforgalom a Középés Kelet-Európában, valamint a balkáni államok felé. Egyetlenegy szomszéd állam, a baráti Jugoszlávia és Magyarország között lebonyolított^ részben átmenő vasúti áruforgalom adataiból .soroltam fel néhányat. Magukban véve l ezek az adatok szerények ugyan, de ha tekintetbe vesszük, hogy ma még az áruforgalom: kiépítését szolgáló nagy munka, kezdetén vagyunk, toVábbá, hogy a többi szomszédos állam és még inkább a távolabb fekvő or" szagok csak majd ezu án kapcsolódnak be hatékonyabban áruforgalmunkba, akkor bizalommal tekinthetünk a jövőbe, mert Magyarország számára ez a perspektíva igen komoly bevételt, értékes valutagyarjipodást jelent. A közelmúlt háború rombolása következtében körülbelül 350 milliárd forint kárt szenvedett az ország. Hogy ebből a vasútra menynyi esik azt már előbb említettem. » ' T. Országgyűlés! A harci zaj még jóformán teljesen el sem ült, amikor a magyar pa~ rasztiság igavonó állatok és mezőgazdasági eszközök hiányában nekilátott az életszükséglet első feltételének, a kenyérmagvaknak termeléséhez, amivel lehetővé tette, hogy a háborús pusztítások* következtében ipari szerszávmaitól, gépeitől megfosztott ipari munkásság is megkezdhesse az újjáépítés munkáját. Ugy érzem azonban, hogy az imént említett háborús kárt és a reánk kényszerített háború következményeként reánk hárult, jóvátételi kötelezettséget egy nemzedék nem bírja elviselni. "Ez nem is lenne igazságos! Hogy pedig ebből a tehertételből a jövő nemzedékre is átháríthassunk valamit, ahhoz a nemzeti vagyon gyarapodását jelentő minden lehetőség kihasználása szükségesSokat beszélnek arról, hogy azt óriási veszteséget külföldi kölcsön nélkül lehetetlen pótolni. Bizony, ez nehéz dolog; minthogy azonban ez a kölcsön nemzeti függetlenségünket, önállóságunkat veszélyeztetné, olyan megoldást kell keresni, amely a nemzeti vagyon növelését jelenti, anélkül, hogy szuverenitásunkon csorba esnék. Itt kell megemlítenem, hogy saját belső erőnkből kívánjuk felépíteni a független,^ új, demokratikus Magyarországot. Erre módot nyújt részben a magyar közlekedés és a magyar posta teljesítőképességének ad maximum fokozása, de különösképpen a. magyar vasútnak különleges nemzetközi vasúti -politikája, amely talán első helyen ; juttatja országunkat átmenő áruforgalom révén jelentős értékgyarapodásihoz és így valutához. T. Országgyűlés! A vasutas emberfeletti munkáját azonban nem csupán dicséretben kell részesíteni, hanem honorálni is kell, mert aa átlagos havi 350 forintból igen súlyos gom dok közepette él. A testet-lelket igénybe vevő szolgálatot kifogástalanul ellátni csak akkor tudja, ha munkája közben nyomasztó gondok nem terhelik. Nemzeti vagyonúnknak jelentékeny részét a yasutasság kezeli, tehát közérdek ás, hc^gy a magyar vasutas^ súlyosi terhein könnyítsen a kormányzat és így a szolgálat pontos, hibátlan ellátása révén a kár, a veszteség mind emberben, mind anyagban minimumra csökkenjen. A segítés azonban ne olyan legyen, mint volt az újjáépítés terén szerzett érdemek elismerése: tudniillik 1946 december elsején a kimagasló teljesítményi . elért alkalmazottakat előléptették, de a későbbi státusrendezés során mindenkit a szolgálati idejének megfelelően soroltak be és így az érdem jutalmazásaként adott előléptetés elveszett. T. Országgyűlés! A vasutakhoz hasonlóan súlyos veszteségek érték a magyar hajózást ás! Vízi közlekedési eszközeink, hajóink a háború alatt részben elpusztultak, részben megrongár lódtak. Vasúti közlekedési hálózatunknak ez a kiegészítő része pedig fontos kereskedelmi és idegenforgalmi feladató: tölt be. A szomszédos dunai államokkal való forgalmunk szempontjából ennek a közlekedési ágnak .kiépítése tehát elsőrendű nemzetgazdasági feladat. A magyar posta is derekas munkát végzett, távíró és távbeszélő vonalaink újjáépítése terén. A javulás oly nagymértékű, hogyha továbbra is így tart, akkor a magyar posta nemsokára visszanyeri világhírnevét, amelyet iá múltban pontossága ós megbízhatósága által érdemelt ki. Nehezek azonban a postások megélhetési viszonyai is. Hiszem, hogy a kormány itt is megtalálja az orvoslás módját. T. Országgyűlés! Ugy vélem, hogy a fiókát emlegetett hároméves terv végrehajtása Hesz G(Z a csodabalzsam, amely meghozza a gyógyulásit az előbb említett sebekre, amely emeli majd mind a vasúti és hajózási, mind pedig a postai alkalmazottak életszínvonalát ós őket emberibb megélhetéshez juttatja. Itt kell megemíliítenem még, hogy azi előbb említett intézmények szolgáüktában rokkanttá vált, nyugdíjasok intézményének rendezése is a legsürgősebb megoldást várja. Megelégedésük megmutatkozik majd mindazoknál az intézményeknél, amelyeknek szölgáliaitábajii állnak, azok nívójának, pontosságának, és megbízhatóságának emelkedésében. Ez a befektetés tehát jól kamatozik, így reméljük, hogy a, hároméves terv megvalósításával demokráciánk arra a piedesztálra emelkedik, ahová valiamennyien 'egy emberként emelni óhajtjuk. A költségvetést pártom és magáim nevében elfogadom. (Taps a korménypártokan.) ELNÖK: Szóláára következik a kijelölt szónokok közül? POLÁNYi ISTVÁN jegyző: Gyurkovits Károly! GYURKOVITS KAROLY (szd): , Mélyen t. Országgyűlés! A közlekedésügyi tárca költség-vetési vitájához szólva, meg kell állapíta" nom, hogy ennek a tárcának a vitájánál olyan általános elismerő kritikát hallottunk enneü a minisztériumnak a vezetőjéről, hogy ebből csak arra az egy tényre következtethetünk, hogy a közlekedésügyi minisztérium vezetője, — Gérő Eimő, — dicséretre méltó példáját mutatta annLk. hogy hogyan lehet pártkeretek fölé emelkedve egyetemes, országos érdeket szolgálni. Rátérve a tárca költs ég vetése re, ennek költségvetését abból a szempontból is-vizsgá> nunk kelH, hogy a, háború következtében milyen gazdasági és fizikai állapotban volt.' milyen rettenetes eleisettségbe került ez az ország és ebből a rettenetes mélységből felfelé haladva, milyen utut tett meg a fejlődés, az újjáépítés vonalán. És ehhez a. vizsgálathoz hozzá akarom meg venni az ország népének lelki fejlődését is, hogy milyen Öel'ki áJlliapotbEtn volt az ország népe az összeomlás pillanatában és hova- fejlődött ez a lelkierő. Tudjuk, hogy amikor a háború elviharzott felettünk, égnek meredő, üszkös romok, feltépett víz- és gázvezetékek9* ' \