Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-57

1083 Az országgyűlés 57. ülése 194< ügye: ez az egész, dolgozó nép ügye, s atka komolyam veszi a demokráciát, az ha nem. is szocialista, nem juthat más következtetésekreVan ennek a nagy átalakulásnak természetesen egy politikai oldala is. Nekünk az a szándékunk, az az elhatározásunk, hogy a legfontosabb termelő eszközöket az állaim kezébe kell adni, az államot pedig a dolgozó nép kezébe keli adni egyre növekvő mórttékbem és számunkra a demokrácia nem is jelent mást, — s ebben különbözik meggyőződésünk szerint a népi demokrácia a formális, az úgynevezett polgári demokráciától, amely csak úgynevezett demokrácia — mint a, dolgozó nép gazdasági és politikai hatalmánajk állandó szüntelen növelését. 1 Ennek a megálllapít ásnak természetesen még más politikai konzekvenciája is van. Ha mi a, gazdasági szerkezetnek ezt a valóban nagyszabású, mélyreható, történelmi jelentőségű átalakítását úgy képzeljük, hogy a kapitalizmusból a szocializmus fellé a vegyes gazdálkodáson keresztül s politikailag a népi demokráciám át vezet az út, akkor ebből érthető, hogy miért tartjuk szükségesnek és helyesnek a koalíciós kormányzást, ha tetszik, a vegyes gazdálkodás mintájára, azzal párhuzamosan, a polgári pártok és a szocialista pártok között: így akarjuk az átmenetet minél zökkenőmentesebbé, minél simábbá tenni. Koalíciós kormányzást akarunk vaiainenynyien,, az összes haladó magyar pártok, a munkáspártok külön ősiképpen, mert az a meggyőződésünk, hogy ilyen módon Miéit a magyar nép összes erőit a még előtte álló nagy felad átokra összefogni és biztosítani- De amiképpen a vegyes gazdálkodásiban szükségtszerűeii az áíllamá szektorba esik mindéin döntő jellegű gaizdasági pozíció, minden olyan gazdiasági kuilcisipozició, amelyből az egész gazdasági életeit irányítaruii tervszerűbbé tenni, ellenőrizni lehet, azonképpen — megmondjuk őszintém — a mi meggyőződésünk szerint a kezdeményezésnek, a vezetésnek jelentős része a koalíciós kormányzáson belül a munkásosztálynak, a szocialistáknak jár. (Mozgás a kisgazdapárton és a demokratanéppárton.) A »nmnkásosztály« kifejezésseil kapcsolatban mindem alkalommal megkérdezik tőlem közbeszólás formájában, hogy kik vámnak ebben." (FILŐ Sámuel (kg): Szó vall a. parasztság csak másodrendű!) Filó képviselőtársam, megint elmondom, amit minden iilyen alkalommal elmondok, amikor közbeszólás formájában megkérdeznek, hogy munkásosztályom mi — és nem tegnap óta — nemcsak az ipari munkást- értjük, hanem az ipari, mezőgazdasági, szellemi dolgozót egyformáin, mi'mdenkit, aki a munkájából él rosszul és senkit sem, aki a más munkájából él jól- (Tap

s a kommunista-, szociáldemokrataés a parasztpárton. — MÉSZÁROS Ödön (dn): Kizárólag marxistákat érit alatta a szónok úri) Azt hiszarn, elég világosan válaszoltam az előző kérdésre. Ha a világban ma szerteuézünk, akkor megállapíthatjuk, hogy lényegileg ugyanez a folyamat, amely nálunk Magyarországion lejátszóflott és feltartóztathatatlanul halad eílőre, ugyanezeknek az erőknek a küzdelme mutatkozik nemzetközi méretekben a világpolitikában is. A mii meggyőződésünk az, hogy a világpolitikában ma elsősorban nem hatalmi differenciák mozgatják és alakítják a törltlémelmet, hanem egy nagy világtörténelmi ellentét mér^ '. évi március hó 2-án, kedden. ; 1084 kőzik egymással: a 'hanyatló, életképtelen kapitalizmus és a feltörő, egyre diadalmasabban kibontakozó szocializmus gondolata. A mi meggyőződésünk az, nem véletlen, hogy a világpolitikai ellentétek két pólus körül csoportosulnak- Az egyik oldalion a világ leghatalmasabb ós ma már egyetlen töretlen erejű kapitalista nagyhatalma, az Egyesült Államok körül sűrűsödik össze mindem, ami ebben a világban reakció és elleinforradaliom, amely visszafelé szeretné forgatni a történelem kerekét s a Szovjetunió felé tekint minden és mindenki, nemcsak a. kommunisták és a szocialisták, nem csali a marxisták, hanem minden és mindenki, aki valóban akarja a demokráciát, a haladást és békét. Ha ebben akárki kételkedik, akkor nézze meg sorban azokat a területeket, ahol a világpolitikai ellem tétek a legélesebbek és meg fogja állapítani, így van ez Spanyolországban és Görögországban, így van ez Kinában és ElőÁzsiában, így van ez Franciaországban és Olaszorszáígban, így van ez Palesztinában, így van ez Magyarországon. Mindenütt minden reakciós) erő- minden ellenforradalmi erő, minden maradiság, mindem ellensége a demokráciának aiz Egyesült Államok támogatására vár, abban reménykedik, és nem hiába reménykedik az esetek legtöbbjében. Minden haladó erő, a demokrácia minden hive a Szovjetunió felé tekint és megint csak nem hiába tekint, mert tőle és egyedül tőle kaphat segítséget. A mi feladatunk, a magyar demokrácia feladata ebben a világpolitikai helyzetben adva vam. A mi kötelességünk, Iha valóban teljesíteni akarjuk köteLességünket a nép és az emberiség iránt, az, hogv a béke, a haladás, a demokrácia szolgálatában minél több erőt összpontosítsunk, minél szélesebb frontot alakíthassunk ki befelé és kifelé egyaránt. Annak a sok ember szalmára meglepő, a mi számunkra természetszerű, szükségszerű folyamatnak vagyunk tanúi, hogy azonosul a világban az egyik oldalon a monopolkapitalizmus és az ellenforradalmi reakció, a másik oldalon egyre inkább, egyre szorosabban összefűződik a demokrácia és a szocializmus. Azt mondhatjuk, hogy ma már nincs kapitalizmus reakció nélkül és nincs; demokrácia -szocializmus nélkül* nincs olyan demokrácia, amelyiknek legnagyobb biztosítékát, a legnagyobb erejét a szocialista mozgalom, az igazi szocialista és kommunista mozgalom, a munkáísmoizgalom adná meg. Természetesen az igen t túloldal hosszú esztendőkön keresztül gúnyolódott és még a legutóbbi napokban is tette ezt, a mi pártunknak ázom jelsízaván, amelyet a felszabadulás után nyomban kiadott: »Ma a demokráciáért, holnap a szociálizmusérítk Ellentétet akartak konstruálni a kettő között, ami természetesen hiábavaló fáradságnak bizonyult, a tények' erején csakhamar megtört. (11.00.) A rosszakaratú gúnyolódóknak, ha komolyan megnézik, mii történik a világban, arcukra fagy a mosoly. És én pártom nevében figyelmeztetem ezeket a - rosszakaratú gúnyolódókat, hogy általában nem szokott tanácsos lenni nagy történelmi erőkkel szembefordulni. A jóakaratú kételkedőknek viszont azt üzenem, hogy.ma már a szocializmus felé való" haladás nemcsak a szocialista világsizeimléletüeknek, nemcsak a szorosanvett proletariátusnak az ügye, hanem az egész dolgozó és szenvedő emberiségnek nagy reménysége, amint ez éppen