Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-57

1081 . Az országgyűlés 57. ülése 1948. évi március hó 2-án, kedden. 1082 jobban szeretném most az ellenkeződót mBgáliapítani "— (szentesítették az egyházak Magyarországon- (Ügy van! Úgy van! a konv muwistwpárt soraiban. — GERENCSÉR György (kp): Keresztény jelszavakkal indult az egész magyar ellenforradalom!) Ebből következett, hogy a mi fő céljaink adva voltak. A földreform, az államosítás, az állami apparátus megtisztítása, a nagy és ellenforradalomtól fertőzött magyar tömegek átnevelése, öntudatosítása, olyan feladatok voltak, amelyek az előző tételből magától értető- „ dően következtek. Es ha a magyar demokrácia rövid történetének egy fordulópontját még külön ki akarjuk emelni, akkor térjünk vissza egy pillanatra a stabilizációhoz az értékálló pénz megteremtésének a pillanatához. amikor megint kitűnt azi, hogy kik nem akarták ezt a stabilizációt és miért nem akarták. Akik nem akarták, azokról azóta személy szerint is megállapítást nyert, hogy ellenségei a magyar demokráciának és az egész magyar népnek é&< az is, hogy milyen külföldi érdekeket szolgáltakHogy mtjértt nem akSarták? Két _ okbóL Részben azért, r mert hiszen az inflációban! a magyar niéip vérén ós verejtékén egészen tisztességes jövedelmekre és vagyonra lehetett szert 'tenni, másrészt azért nem akarták, mert (azt remélték, hogy az infláció gazdasági zűrzavarába lehet majd 'belefojtani az egész magyar demokráciát. Es akkor, amikor erről beszélünk, eimfléíkezzütok azokria is, akik nyíltan nem ellenezték, csak éppen lehetetlennek, vaigy valószínűtlennek! tartották. Ebben a nemzetgyűlésben hangzott el, hogy boloir ditjuk a népet a stabilizációval. A stabil pénz megvan, azokat pedig, alkíilk ezt a vakmerő rágalmat iákkor el merték mondani, elsöpörte a magyar demokrácia ebből az országgyűlésből. (KOZMA József (kp): Még maradt belőlük!) S ha most például egy kínálkozó összehasonlítást teszünk, ha párhuzamot vonunk, mondjuk Magyarország helyzete é

s Franciaország gazdasági helyzete között, ha Franciaországgal hasonlítjuk össze saját magunkat, tehát egy nagyhatalommal. aimeiVnek óriási, a miénknél sokszorosan nagyobb nemzeti vagyona, termelési apparátusa, gyarmatbirodalma van. amely győztes nagyhatalom, amelynek pusztulása meg sem közelíti a miémket és amely százuiilláíószámra kapta az amerikai doillárotkíat, akkor azt látjuk, hogy mindezzel a segítséggel, mindezzel a nagyobb gazdasági és politikai erővel nem tudott odáig eljutni, ahová mi legyőzött, tönkretett, kirabolt ország kizárólag a saját erőnkből eljutó ttunk. Érdeimes ezen a tényen elgondolkozni még azoknak is, alkuk mindmáig, kétkedéssé^ szkepszissel szemlélik — már nem a stabilizációt, mert azt nehéz tagadni — a magyar demcr kráeiia holnapi ós holnaputáni terveit, és ami még rosszabb, kételkedést laikarniaik kelteni ezekkel szemben. Mi a magyarázata ennek a valóban szembeötlő különbségnek? Egyszerű a magyarázat, elsősorban a tervgazdálkodásban a profitelv részlbgeis kikapcsolásában van, ós uizt mutatja, hogy a szocialista módszerek már kisebb adagokban öls kimutatják fölényüket a kapitalista elvvel, a profit-eilwell szemben. A következő fázis, amelynek még az elejón tartunk, a tervgazdálkodás- volt. Azok. akik egykor a stabilizációt elleneztek, vagy bagatellizálni próbálták, körömszakadtáig ellenezték és nevetségessé próbálták tenni" a tervgazdálkodást is. Sokan ezek közül még ma ás ott ülnek az ellenzéki padsorokban. Gondoljunk arra. hogy a tervgazdálkodás bevezetésének idején megszólalt üt a Jepiezetlen reakció is, az elmu'it ósdi, molyette kapitalista liberalizmus szemlélete is, és nagyon nagy tapsokat lehetett aratni olyan megjegyzésckKel, amelyeknek alaptalanságát, felületességét mii aikkor kimutattuk, de amelyek piilkuiaínyriag látszólag tetszetősek voltak s amelyek ma egy íeleszendő r távlatából csakugyan a valódi értékükre szállíthatók ile. Amijkor ugyancsak pártom megbízásából a terygazdáj kódossal kapcsolatban lelsz ólai tani. akkor el mondó ttom a nemzetgyűlésben, hogy a tervgazdálkodás célja a termelés gépezetének gyors konstruálása a békeszintre, vagy annál magasabbra, a nemzeti jövedetaui gyors íelfokozása és ettől elválaszthatatlanul a nemzeti jövedelminek az eddigitől! gyökeresen különböző elosztása!. Most az első hét hónap mérlegének birtokában megállapíthatjuk, hogy meg ennél is többet jelent a tervgazdálkodás a magyar demokrácia számára. Igenis, egy új termelésiii rend alapjainak lerakásáról van szó. Ezzel kapcsolatban hadd beszéljek, csak néhány mondat erejéig, arról ,

a vádról, ame- . lyet az elmúlt 25 esztendőben is, de a felszabaduj'lás óta is állandóan ismételnek ellenünk, a magántulajdon problémáiról, amelynek állítólag mi, szocialisták volnánk az ellenségei. Hadd mondjuk el még egyszer, hogy mi kétféle magán tulaj dönt ismerünk: olyant, amely a dolgozók saját munkájából keletkezik és olyant, amely másoknak a munkájából származik. (GERENCSÉR György (kp): Lényeges differencia!) Mi azt állítjuk, hogy a kisemberek magántulajdonát, a sokak magántulajdonát nem a szocialista törekvések veszélyeztetik, hanem a kapitalizmus az, amely elvileg is arra épül fel, hogy bár szentségnek hirdeti a magántulajdont, mégis az emberiség túlnyomó többségét intézményesen kizárja a .magántulajdonból. Ne rajtunk reklamálja tehát' aki legalább is jóhiszeműségre számot tart, a magántulajdon védelmét. Akt

1 a kisemberek" nek, a dolgozóknak a magántulajdonát komolyan vódellmeziii akarja, az vegye )M velünk együtt a harcot a feapitallizmus ellen, a.tőke uralma ellem. Nemcsak azért cselekszik hélye

T isen minden jóakaratú és magát a néphez számító dolgozó és politikus, ha ezt teszá, mert ez az igazság, hanem azért is, mert ez a történelem útja. Nem vitás, hogy a társadalom fejlődése egy vegyes gazdálkodás felé mutat nálunk is és másutt is, hol egyenes úton, hol kerülőkkel, hol gyorsabban,^ hol lassabban, hol töbibé-kevésbbé sima fejlődéssel, hol nagyon nagy küzdelmeken keresztül, ,

a vegyes gazdálkodás felé, amelyben van egy állami szektor és van egy mag'ánszektor és e kettő harmonikus együttműködése biztosítja a gazdaságii' életnek az előző gazdasági rendnél nnaigasabb rendű, értékesebb, jobb funkcionálását. Az állami szektorba kell, hogy tartozzanak a fontos nyersanyagok termelése, az energiafoirráisok, a legfontosabb termelőeszközök előállítása, a, szállítás, a külkereskedelem^ a tőkeforgalom. Talán nem nagyon újszerű, ' amit mondok, ha megállapítom,, hogy meggyőződésünk szerint ezek termelése és irányítása nem magánügy és nem lehet egyes emberek magám*,