Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-56

1041 Át országgyűlés 56. ülése 1948. évi március hó 1-én, hétfőn. 1042 vezet és a 'kultusz szabadságán őrködni is az álltaimnak a kötelessége. A vallás viszont általában — pszichológiai fogalmáinak értelmében is —- nem merül ki a belső életben és a kultuszban, hanem- mint mindén világnézet, lévén az egész emberi személyiség és az abszolútum, keresztény értelemben az Isten viszonya és kapcsolata. — a vallás az ember egész gondolati akarati és érzelmi tevékenyságére központilag kiárad. Mindig minden igazi vallás azért volt központi jelenitőségtí kulturális tényező, mégpedig a kultúrának legtágabb, tehát az egész emlberi tevékenység'körét felölelő értelmében. Az igazi vallás mindig kultúrvaliás: lényege szerint nem kuitúrtagadó, hanem teljes mértékben pozátíye igényli a kultúrán, amelynek sugallója és fejlesztője kíván lenni. Az igaza válás nem menekül ki; a világból, banem a világot az isteni céloknak megfelelően akarja íorxnálnii. Az igazi vallás a haladásinak központi motorja, valóságos perpetuum mqbile-jia> mert azt, ami »van«. valaminő »kell«mek a mintájára akarja formáíni- A vallásnak

; belső természeténél fogva elő kell segítenie a haladást, mert azáltal,hogy a »van«-t ai »kell« mintajára akar ja f ormáaní — katolikus nomenklatúrával szólva — mintegy sietteti Isten akaratának megvalósítását a világban és egyenesen árulója volna a maga feladat árnak, ha a haJajdással szembehelyezkednék. •* Már ezekből is következik, t. Országgyűlés, hogy a" kul túregyház nem hagy haltja magukra híveit.ja tenmésízetjog, a hit és az erkölcs főelveinek^ kinyilvánítása, azok értelmezése, és applikálájsa 'tekintetében sem. Az erkölcs magában foglalja a természetjogot is. A katolikus egyház ezért nem mondott le soha- a keresztény világnézetinek arról a jogáról, hogy például őrködjék az ember természetes szabadságjogain, általában az erkölcsön; hogy a. keresztény világnézet is egyenlően részesedjék a közszabadságokban; és hoigy általános iskolajogának elismertetésére törekedjékEz az igény azonban — itlt. finom distinkciókról van szó — nem foglalja magában azt, hogy az egyház • beleavatkozhatok a napi politikába, vagy kisajátíthatja, az állam jogkörét. Éppen ellenkezőleg'': a keresztény társadalomtudomány szerint az egyház és az állani az emberi társulások jógii rendiében . nem egymás főié vagy alá, hanem egymás mellé rendelt úgynevezett tökéletes társaságok, amelyeik ' egymás ügyeibe nem avatkoznak. A jogi rendben az egyház és az állam tökéletes társaságok, mert saját feladaftaik ellátására önmagukban hivatottak, erre való jógiikat mástól eredeztetniök nem kell, nem függenek egymástól, bár gyakorlatilag tekintettel kell lenniük arra, hogy tagjaik ugyanazok a természetes.személyek. Ahogyan az államnak : joga és kötelessége állampolgárai jólétéről a legszélesebb érteleimben gondoskodni és az álítemnpolgárokait a közjó szolgálatára irányítani és kötelezni, éppen úgy elvitajtíhaitaftltan joga az egyháznak az erkölcsi' és hitelveket kijelenteni, az emberi személyiség teOTiészéítjogai felett őrködni és mindezeket applikálni. Még, neim volt a világon igazi vallás vagy- Világnézet, amely lemondott! volna erről a jogáról, arai természetes is. hiszen az em*berek,min<pg. ezt az igényt támaisztpljták mjir den valláslaf* szemben. És e JQjgéfc a katolikus egyház mindig igyekezett is gyakorolni Megállaipítotit'a például, hogy az államnajk az, emberek földi! boldogulását kell szolgálnia a közjó megvalósítása által, de^ a közjó konkrét tartalmániaik megállapítása már nem az egyház, hanem az állam szoros feladata- Az emberi személyiség alapveliő természetjogait, aminők az élethez, a megélhetéshez,, a tökéletesedéshez való jogok, az egyház mindig olyan jogoknak tekintette, amelyeket nem az állaim ad, de e jogokat az állani kötelessége biztosítani. E természetjogok pozitív, tételesjogi, szabályozását, vagyis biztosításuk mikéntjét az egyház az állam jogának tekinti. Az egyház nem igényli és nem is igényelheti magának azt a jogot,, hogy közvetlenül beleszóljon a napi politikába; és még az említett nagy elveknek a képviseletében is rendszerint csak akkor szokott felszólalni, ha az erkölcsi alap elveket, vagy az alapvető természetjogokat az állani nyilvánvalóan és súlyosan megsérti, vagy pedig sérelmüket tartósan eltűri. Ezért ítélte el az egyház az imperializmust, amely az állam célját a hatalom fokozásaiban látván, a többi állam jogát

1 nem tisztelte. Ezért bélyegezte meg a liberalizmus elfajzásait, amelyeknek 'következtéiben a szabadság az enősebbek jogcímévé torzult, a gyengébbek elnyomására- Ezért ítélte el ai kapitalizmust, amely a gazdásági élet központjába az ember helyére a profitot tette. Ezért ütötte az elítélés bélyegét a hitlerizmusra, amely a faji mítosz által megtagadta az emlberá méltóságot, egyenlőséget és szabadságot, Ezért ítélte el még a fasizmus megszületése ellőtt a fasizmus lényeges életelveit, majd később magát, a fasizmust, amely az állami mindenhatóság és az állami omnilicenittfa nevében megtagadta az emberi személyiség alapjogait és ezért emelte fel szavát minden niacchiavellizmus ellen, amely az állaim éüetét az erkölcsi törvények uralnia alól kivette. Az éppen hatalmon lévők, persze mindig azt követelték az egyháztól, hogy ne az uralkodó tévtanokat, hanem versenytársaikat ítélje el. De nyilván legkevésbhé mi. egy szociálisabb állam ki építői vethetnők aB egyház szemére, hogy elítélte a liberalizmust, az imperializmust, a kapitalizmust a hitílerizmust és a fasizmust s még jóval mindezek megszületése előtt elítélte azokat az* elveket, amelyekre mindezek épültek. S nem esnénk-e a következetlenség hibájába, ha a jövőben illetéktelen politizálásnak minősítenők' a római egyháznak azt a jogát, (15.00) amelynek gyakorlását ellenfeleinkkel szemben tegnap elvártunk tőle?! Ha a jogtiszteletnek és a jóindulatnak az a szelleme fog • áthatni bennünket, amely az egyházat nem az álam sziolgájának, ellenségének vagy tetélytársának. hanem szabad munkatársának tekinti, akkor az állam és egyház viszonyának e kétségkívül legnehezebb és legkényesebb részét is megnyugtató módon fogjuk tudni szabályozniAz egyháznak kultúregyház mivoltából következő követelményei közül egyik legszembetűnőbb az egyház általános iskolajoga, amely ma is az érdeklődés előterében áll. Ez is központi jelentőségű. Ezért, jóllehet Kónay barátom a kultusztárca általános vitájában már szólt róla, én is szeretnék rámutatni a legfőbb elvi eligazító szempontokra, amelyek a .következők: 1. & szülők elvitathatatlan természeti ogti gyermekeinek vallásos szellemben való iskoláztatásáról gondoskodni; 2. az államnak jogában áll megkövetelni wn egyházi iskolákban a > demokratikus szeüemfi nevelést és tanítást és m