Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-56
1001 Az országgyűlés 56. ülése 1948 tában tovább (kell fejleszteni a magyar dohánytermesztést és ezért kéreim a pénzügyminiszter urat, hogy a dohányjövedék hasznaiból többet juttasson vissza a dohánytermelő kisparaszk)knak és a falunak. Meg vagyok győződve róla, hogy a pénzügyminsztérium az ország gazdasági talioraállításában komoly szerepet visz és a pénzügyminiszter úr munkatársaival együtt rendkívül jó munkát végez, amit leigjoíbban a defiioitanentes költségvetés és a staJbil forint bizonyít. Bizalomanal is vagyok a pénzügymiinisziter úr ós munkatársai iránit, s arra kéreim Nyárádi , miniszter urat, viselje szivén a dohánytermelő kisparasztság ügyét, mert ők is munkatársai, s nekik is szerepük van az t ország gazdasági újjáépítéséiben és talpraállításában. (IJgy van! Úgy van! a kisgazdapárton és az ellenzéken.) A költségvetést a m/agam és pártom nevében elfogadom. (Taps a kisgazdar és a magyar demokratapár^on-) ELNÖK: Szólásra következik a 11. címhez feliratkozott szónokok közül? CZÖVEJK, JENŐ jegyző: Kováts Láiszló! KOVÁTS LÁSZLÓ (dn): T. Országgyűlés! Az előtíünk fekvő költségvetés a dohányjövedékkel foglalkozik, ós kapcsolódom Danes József t. barátom és képviselőtársam megállapításához, hogy a múlt évről az idei évre ez az állami monopólium mutatja a legnagyobb bevételi többletet. Ha ennek okát keressük, akkor megállapíthatjuk, hogy a dohánytermelő gazdaközönség azért karolta fel a dohánytermelést, főleg mennyiségileg, utóbb már lassan minőségileg is. mert azt hitte, hogy ebben a termelési ágban fogja megtalálni számításait. Én sajnos, nem vagyok olyan optimista, mint előtteim szólott t. képviselőtársani, mert nincsenek meg azok az okaim az optimizmusra, mint neki. (Közbeszólás a kisgazdapárton: A bizalomra!) A bizalomra megvannak, az optimizmusra nincsenek meg bzok az okaim, mint Danes képviselőtársamnak. Hogy mégis felhozom itt ezt a kérdésit ós kérő szóval fordulóik a pénzügyminiszter úrhoz, akinek személye ós képességei iránt a legnagyohb tisztelettel viseltetem. (Egy hang a kommuni s tapárton: V égül bizalmatlanságot szavaz!) igyekezzék a bajok mielőhbi orvoslását megtalálni és a dohánytermelő gazdatársadalomnak a hóna alá nyúlni. T. Országgyűlés! 1946/47-ben Magyarországon a dohánnyal bevetett terület 26.124 katasztrális haldiát tett ki. Ha ezt a számot összehasonlítjuk az utolsó békeesztendővek még a régi, a Csonka-Magyarország 1937/38. évi adataival, amikor a dohányterület 25.399 katasztrális holdat tett !ki, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1946/47-es esztendőben 725 katasztrális holddal nagyobb területet ültettek be dohánnyal, mint 1937/38-ban. Ezeket az adatokat a Gazdaságstaltisztikai Tájékoztatóból vettem, mégpedig a második évfolyam első számából. Ennek lapnak a főszerkesztőjeként Vas Zoltán miniszter úr van megnevezve, tehát egészen bizonyos, hogy ezek az adatofk a valóságnak megfelelnek. Ha a dohánnyal tényleg beültetett területeket és a pénzügyminisztérium, r illetőleg a dohányjövedéki központi igazgatóság által a beváltásokra fordítóit összeget vesszük alapul, akkor megállapíthatjuk, hogy 1946/47-ben bei váltottak Magyarországon 129.703 métermázsa évi március hó 1-én, hétfőn. 1002 dohányt és ezért a pénzügyminisztérium 29,512.966 forintot fizetett ki. Ha most ezt a két adatot összevetjük, akkor megállapíthatjuk, hogy 1946/47. 'termelési évben egy métermázsa dohány átlagos beváltási ára 227 forint 54 fillér volt. A Gazdaságstatisztikai Tájékozr tató kimutatása szerint 1946/47. termelési évben egy katasztrális hold dohány föld hozama 496 kiló, értékben pedig 1130 forint volt. A termelők száma 1946/47-ben 38.370, míg 1937/38-ban 3092 volt. 1946/47-ben tehát 35.378 személlyel több termelt dohányt, mint 1937/38-ban. Természetes, hogy ezeket a változásokat a földreformmal kapcsolatos birtokpolitikai viszonyok idézték elő. Ha a dohányjövedék nyersmérlegét, egy pillanatra fellapozzuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a bevételi előirányzat 1947/48-ban 307,793.000 forint, szemben a multévi 198,663.000 forinttal, tehát az ezévi költségvetésben több" letbevételként 109,130.000 forint mutatkozifk. Az idei viszonyokat véve alapul, az 1947/48as esztendőre bevételként előirányzott a dnhányjövedék 517 milliót, kiadásként 309,207.000 forintot, többletként pedig 307,793.000 forimot. Ha ^ most visszamegyünk a Gazdaságstatisztikai Tájékoztató kimutatásához, amelynek 72. oldala azt mutatja meg, hogy az 1946/47. gazdasági évben az előirányzat és a tényleges eredmény milyen viszonyban volt egymással, akkor azt látjuk, hogy a tényleges eredmény 121.4% vot't, tehát 21.4%-kal több folyt^ be. mint amennyire a Dohányjöved^k számított. Ha ezt- a remek gyártási és fő ég eladási politikát folytatja a Dohányjövedek, amelyet napjainkban is folytat, akkor meg" állapíthatjuk, hogy az 1947/48. termelés, esztendőben is az előirányzott 307,793 000 forint bevétel sokkal magasabb lesz, mert minden előjel, minden szimptóma arra mutat, hogv a jelenlegi árpolitika 'továbbra is érvénvb^n marad, és akkor az eredmények túl fosnák szárnyain/' més: ezeket az igazán kedvezően alakult lehetőségeket is. T. Országgyűlés! A dohánytermelők egy : k sérelme, amelynek orvos ásat a dern >krác ában mindezideig nem sikerült elélni, az, hosry amíg a régebbi időiben a miniszi'.érium úgyszólván a dohánytermelési -engedélyek leadásával egyidőben közölte a beváltási árakat, addig ez most nem történik meg. Régebben, ha nem is pontosan az engedélyek kiiadiásával egyidőben, de néhány héttel az engedélyek kiadása után. — aotni mindig kora tavasszal történt, februárban, márciusban, — a dohánytermelők legkésőbb májusra már tudták, hogy termelendő dohányukat milyen áron és milyen feltételekkel fogja a minisztérium, illetőleg a dohányjövedéki központi igazgatóság beváltani. A dohánytermelők ezt most nem tudják. Nem akarok visszanyúlni az 1946/47-es gazdasági esztendőre, mert hiszen senki sem tudhatta előre 1946 tavaszán, hogy a stabilizációval kapcsolatban a dohány ára miként ^ fog viszonylani az egyes mezőgazdasági termékek árához, de az 1947/48-as gazdasági évben már meg lehetett volna állapítani, hogy milyen árviszony lesz a dohány és az egyéb mezőgazdasági termékek között. Azonban még itt is találok mentséget a minisztérium számára abban, hogy 1947 augusztus elején szabályozták újra a mezőgazdasági árakat; a búza árát a mull évi 40 forint helyett 80 forintban álla-
