Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

935 Az országgyűlés 55. ülése 1948. nem lehet a formális demokrácia élaeéleti javaival kielégíteni, ajnely formális demokrácia színfalai mögött a legkérlelhetetlesiebb finánctőkés kizsákmányolás hajtja egy új rabszolga" ságba a memzet dolgozó tömegeit. A magyarság dolgozó tömegei boldog érzéssel vették az összeesküvés iskolájának tanítását, g azóta felszabadult örömmel mennek új létformánk, a népi demokrácia létformája felé, munka" jukkái építve ensnek alapjait. Meg kell állapítanunk, hogy amíg belül nem tudjuk a demokrácfiának egyféle értelmét, a népi demokrácia érteimét adni, addig külügyi kormányzásunk végzetesen lemaradt demokráciánk általános fejlődési üteme _ mögött. Amint azonban & népi demokrácia jelentése szerint egyértelművé tettük belső helyzetünket, új lehetőségek nyíltak meg számunkra. Megnyiltak a lehetőségek, végzetes elszigeteltségünkből vailó felemelkedésünkre. Belső vi" szonyaánk rendezésével szereztük meg az alapot arra, hogy Jugoszláviával, mely ország ellen pedig a legnagyobbat vétkezett a magyar reakció, barátsági és segélynyújtási egyez" ményt köthettünk. Ennek az egyezménynek megkötésével hozta be a magyar külügyi kormányzat azt a fázisbeli különbséget, amely belső helyzetünk és külső lehetőségeink alakú" lásában és alakításában mutatkozott. Azt lehetnie mondani, ihogy a külügyi vezetés itt fej" lődött fel a népi demokrácia élvonalára. A magyar-román viszony rendezése folytatása volt ennek a munkának. Hogy ez a, külügyi vonalvezetés helyes volt, azt az is bizonyítja, hogy Kossuth magyar szabadságharca" na,k legfonitosabb külpolitikai hagyománya!" hoz. találtunk vissza. Mai külpolitikánknak tehát százesztendős hagyománya van. Külpolitikánkban megtalál" tűk a szabadságharc hagyományozott örökségét,, amelyet egy teljes évszázadig tékozlóan semmibevettek, jelentőségét kisebbítették és kiforgatták. Hazai útra tértünk' tehát akkor, amikor irányt vettünk arra, hogy végzetes elszigeteltségünkből kikerüljünk és rendezzük viszoinyainkat szomszédainkkal. De ennek a külpolitikai vonalvezetésnek talán nem is a legnagyobb hitele, hogy 'hagyományokra támaszkodik. Legnagyobb hiteles" ségét én abban látom, hogy immár szinte- a külpolitikai vezetés fut legelői a magyar demokrácia fejlődésében. Fázisaiban már szint? legelői jár az összes- kormányzati szektorok között. Ki merte volna ugyanis legmerészebb álmaiban elképzelni, hogy a háború befejezésének harmadik esztendejében vagy a béketárgyalások' utáni harmadfélesztendőben annak áz országnak szövetségese lelhetünk, amelyet még a reakcióbaaií is szokásos és kötelező alkotmányos formák félredobásával rútul megtámadott -a magyar reakció és amely állam hatalomnak akkora, hogy a világ egyhatqdát alkotja s gazdasági és társadalmi erejével ezándéktalaaml is ránk kényszeríti a kötelező tiszteletet. Ennek következtében egészen más értelmet kap a szovjet-magyar szerződés minden más szerződésnél. Ez a szerződós bennünket úgy felemel, hogs^ ezután komolyan rá kell készülnünk arra, hogy méltók legyünk erre a felemelésre. Ez a szerződés már nem el" szigeteltségünknek megoldása vagy vége, hanem az egyenlő ramg megadása. S ez a legnagyobb bizonyíték a külügyi vonalvezetés helyessége mellett. T. Országgyűlés! A napokban egy alkalom évi február hó 27-én, pénteken. 936 mai résztvettem egy gyűlésen, ahol elénekelték a magyar Szózatot ós" ezerszeri hallás után, mintha először hallottam volna, úgy megütötte fülemet a rettenetes nemzeti ós népi magánosság, amely ebből az imádságunkból kicsengett ezeknél a soroknál: »A nagyvilágon e kívül nincsen számodba hely!« Eszembejutott egy ma élő költőnk, aki a két világháború közt ígv fogalmazta újra Vörösmarty népi és nemzeti magánosságámaik gondolatát a Duna partján élő magyar para/szt-Roibinson iszáimára. (Olvassa): »Állunk. ón is, népem is, a parton, egy nagy néptenger csapzott szigetlén, eíbgondként magányban. Körben gyűlölet zúg. Paraszt-Robimson, kedv vagyok ón; megvetni lábunk s példákkal legyőzvén minden halált és vészt, mely fenyeget, népeket összeédesíteni s Európát arra kényszeríteni, hogy "adjon bókét, kemyeret, hélyet.« A magyar magánossági érzés és helynélküliség érzése tehát vissza-visszatér századok távlataibain. Világos, hogy így élni nem lehet. Ig-y nem alakulhat ki egy nép létformája, ha éppen a leglényegesebb hiányzik belőle,.a biztonságérzés azon iái helyen.' ahol van és a népi ós nemzeti léthez szükséges életöröm. De meg kell állapítanom, mi magunk is hozzájárultunk ahhoz, hogy életérzésünkbe ezek a tragikus! hiányok- a hely nélküliség érzései felszívódjanak, i Először és utoljára a magyar szabadságharcban lobbant biztonságosan a magyar tudat és ennek &z a magyarázata, hoíry akkor a haladást szolgáló népeik családjába tudtunk felemelkedni. Mai külpolitikánk legnagyobb érdeme, hogy visszavezetett bennünket a béke és a haladás népeinek családjába s egyenrau" . gúvá tett bennünket azzal a világhatalommal, amely a világbékét, az

v előrehaladást vezényli roppant erejével. Különben pedig népi életünkkel lényegszerint szinte a történelmi idők kezdete óta beletartoztunk a keleteurópai parasztnépek családjába ós szolidaritásába. Ebből a szolidaritásból csafk az úri politika és maffia tudta egy-egy pillanatra egymásnak ugratni a dunai és keieteurópai parasztnépeket. Ennek a korszaknak immár visszavonhatatlanul vége. Kulturálist, gazdasági, szellemi, politikai kapcsolataink vannak immár szomszédainkkal és közös életformánkat, létformánkat, közös, [ illetőleg egyforma érdekeinket közösen fogjuk | a jövőben védelmezni. Azt hiszem, hogy ennek I egyenes hatásaként kioldódik a magyar tudatból a helynólküli hányatottság érzése és helyot ad a hazaérzós, a hazátalláilás és önmagunkralelés boldog életérzésének és -örömének. A magyar külügyi vezetés munkáját szolgálja egy költségvetési keret. Ennek a keretnek a rendeltetése szeirint az eszközök lehetővé teszik egy olyan kütüp-vi apparátus kialakítását, amely személyeiben a, legalsóbb poszton is tudatosan kell, hogy szolgália le maróbb külpolitikai nemzeti érdekeinket. Meg vagyok győződve arról, hogy a külügyminiszter ár, költségvetése, birtokában, a legrövidebb időn belül végre fogja hajtani a külügyi ar>r»iarátus - kicserélését, hiszen már láttuk a közelmúltban a jeleit annak, hogy a, régi formális diplomata képességekkel rendelkeziő garnitúrát hitelese.! demokrata és lényeges szaktudással rendelkező garnitúrával cserélte fel. Nagy külpolitikai érdekeink szolgálatához nem elég a külügyéri