Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

933 Az országgyűlés 55. illése 19Í8. úgy dolgozzunk világszerte, hogy eszeket az igeneitekéit kénytelenek legyenek beváltani azok, akik megtették. A külügyi tárca költségvetéséről lévén szó*, örömmel és megnyugvással állapítom meg, hogy ez a költségvetés azt mutatja, hogy a magyar kormány a magyar nép külpolitikáját a magyar nép erőire építi és ezzel <az erővel akarja biztosítani. Ez a mi jövőbeni létünk biztosít ásánk helyes módja. A költségvetés_— nagyón helyesen állapította meg az előadó úr — számol azzal és kifejezésre juttatja, hogy fi külügyminisztérium óriási feladatokat végzett a legutóbbi esztendő alatt is. nagy fordulatról tessz, tanúságot helyzetünk, nagy fordulatáról, amelyet ennek az országnak pillanatnyi állapota mutat és leginkább ezen a kormányza ti ágon mérhető meg az a fordulat, amely bekövetkezett. Ez a mi új Magyarországunk, új demokráciánk munkálkodásának és politizálásának helyes módja. Éppen ezért a költségvetést magam és pártom nevében elfogadom. (Lelkes taps a\ kormánypártokon ) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli (13.00) HAJDU ERNÖNÉ jegyző: Jócsik Lajos! JÓCSIK LAJOS (pp) államtitkár: T. Országgyűlés! Az egyas kormání^zati szektorok irányítóinak az a kötelességük, hogy a rájuk bízott területen a kormányzásban lépést tartsanak ,a magyar demokrácia fejlődésének ütemével s a fejlődés során felmerült általános nemzeti kívánalmakkal. Világos ugyanis, hogy ha demokráciánkban maradnak területek, ahol valamiféle megkésettség vagy fáziskülönbség mutatkozik, akkor ebből döcögés, a fejlődés és előrejutás egyenetlensége származik. Ennek közetkeztében úgy gondolom, az a leghelyesebb, ha a külügyi tárca költségvetésének vitájában feltesszük a kérdést: a külügyi kormányzásban tapasztalható ütemesség megfeleltre demokráciánk igényeinek, s a kormányzás fázisai ugyanazok voltak-e, mint demokráciánk fejlődésének általános fázisai. Ha a béketárgyalások idejére gondolunk, akkor azt hiszem, mindenkinek szívét szomorúság önti el. Mi egy belső magyar demokrata szemlélettel ós főleg várakozással indultunk neki a béketárgyalásoknak is talán naivan azt hittük, hogy úgy fognak bennüket értékelni, mint ahogyan mi értékeljük önmagunkat a magyar fasiszta rendszerrel szemben, amelynek ellentétei voltunk, vagy legalábbis úgy hittük, hogy ellentétei vagyunk teljességgel, száz százalékig. Nem így történt és szomorúságunkba egyszerre esak Gorkij mondása hasított bele és feloldotta érzelmeinket: akiknek évszázadokig hazudtak vagy hazudnak, azok nem tudnak máról holnapra hivőkké lenni. • A magyarság itt a Közép-Dunamedeneében egy évszázadon át reakciós rendszerekbe szorultan kapcsolódott bele a népek társaságába. Igaz, Kossuth demokrata presztízséből még eléldegéltünk néhány évtizedig a; szabadságharc lieveiréise után, de azután hogyan elherdáltuk ezt az erkölcsi tartalékot! A második világháború éveiben & magyarság és a szomszéd népek viszonylatában olyan dolgok estek, amelyeket évtizedek szívós munkájával alig lelhetett volna semlegesíteni. - Ez volt a helyzet a béketárgyalások idején, ÍS meg kell állapítanunk, hogy ennek következtében a külügyi kormányzásban egy-két fázissal lemaradtunk a magyar demokrácia álévi február hó 2?-én, pénteken. 934 talános üteme mögött. Demokráciánk fejlődése belül nagyobb lendülettel indult, mint amelyet külpolitikánk felmutatott vagy felmutathat. Valaki ellene A^ethetné ennek, hogy könnyű dolog ezt megállapítani,' mert amíg belső dolgainkban teljesen a magunk kezeügyében van fejlődésünk, teljességgel magunk igazgathatjuk, addig a külpolitikai kormányzat olyan tényekkel számol, amelyek tőlünk független valóságok, amelyekre tehát befolyásunk alig van. Azonnal meg kell állapítanom, hogy ez volt viszonylag elég hosszú ideig, a magyar demokrácia három esztendeje alatt, bizonyos rétegek legnagyobb tévedése. Szerencsére azonban elég határozott képviseletet kapott a magyar demokrácia haladó oldalán az az álláspont, hogy belső helyzetünk és külpolitikai le" hetőségeink nem függetlenek egymástól, mert külpolitikai pozieióink úgy alakulnak, ahogyan hitelünk alakul. Demokrata hitelünket pedig magunk alakíthatjuk ki a külföld előtt, s figyeljük csak meg, külpolitikai lehetőségeink pontosan úgy nőttek, ahogyan rendet teremtettünk a magunk portáján. Kezdetben a magyarság belső struktúrája belül is ellentétes volt. Kezdetben nálunk szót és szerepet kaptak és vihettek azok, akik például a német megszállás és elnyomás idején a liberál- vagy monopolkapitalizmus állásaiból voltak ellenségei a hitleri fasizmusnak. A magyar demokrácia azonban nem polgári, nem burzsoá, hanem népi érdekek szolgálatát tűzte ki céljául. Nem burzsoá rend kialakítására törekedett, hanem a dolgozó néprétegek szolgálatára. A belső burzsoá elemek reakciója egy ideig kétértelművé tette a magyar demokráciát a külföld szemléletében, a külügyi kor mányzás nem bírt iij és segítő helyzeteket "teremteni fiatal demokráciánk számára. Ebben az állapotban szinte csaknem teljesen elveszett a vonalvezetés biztonsága, Csaknem teljesen elvesztünk a. részletkérdésekben. Túlságosan nagy gondot fordítottunk akkor például a magyar-csehszlovák helyzetre, ahelyett, hogy pontosan felállítottuk volna a külügyi vezetésben a tennivalók tekintetéiben a belső és külső sorrendet, amely a magyarcsehszlovák viszony rendezésére is alkalmas pozíciókat szerezhetett volna számunkra. A magyar baloldal tudta, hogy demokráciánkat belül egyértelművé kell tenni, hogy külpolitikai' lehetőségeinket kialakíthassuk. Ezt diktálta egyébként az a belső szükséglet is, amelyet a jobboldal szervezkedése védelmül állított demokráciánk elé. Abban a helyzetben, amelyben a munkásság a lerombolt gyárak újjáépítésével, a parasztság a szétdúlt mezőgazdasági termelés felemelésével volt elfoglalva a földosztás feudális kárvallottai az államosításban károsodott feudálkap italist a eleinek, a középosztály habókos tényezői, v a Horthy-hadsereg ruhatári tisztikarainak példányai, a gőzzel bélelt emecrikánás ós turulisita. fiatalok azt hitték, hogy gyöngeség és bárgyúság a parasztság és a munkásság elfoglaltsága és türelme, és visszaállíthatnak valamit, aminek ideje véglegesen és végzetesen lejárt, még akkor is, ha az a valami a polgári demokrácia. A.z összeesküvés jelentősége nem abban van, hogy a magyar demotkráeia likvidálta a maffiát, hanem abban, hogy végérvényesen tisztázta a következőket. Aki itt polgári demokráciát akarna, az reakciót akar, mert sem a parasztságot, sem a munkásságot, sem a dolgozó és munkája után élő értelmiséget többé 59*