Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

9 31 Az országgyűlés 55. ülése 1948. évi február hó 27-én, pénteken. 932 toznd, mert a történelmi és társadalmi fejlődésnek megvannak a maga kérlelhetetlen^ de biztos törvényed. A munkásosztálynak osztálytudatából, politikai érettségéből fo%ó ezt a helyzetét érdemes voliiu

a egyszer részletesebben megvilágítani. Itt most meglégszem azzal, hogy utalok egy-két ismert és mindenki számára látható és világos fejlődési tényre. Utalok például arra, hogy elsősorban a világ reakciósai számára milyen tanulságos az a fejlődés, amelyen a mii óriási szomszédunknak. SzovjetÓroszországak a népe, munkásosztálya és forradalmi ímozjgalnia keresztüknant. Ez a fel-, fogás, lameíly & dicső orosz forradalmárokat jellemzi, nemcsak politikai beállítottság, hanem ez akkor válik világviszonyílatban is radikálisabbá, amikor ez az orosz nép látja a veres cárok gyalázatos működését és tevékenységét. Amikor o% a cárok akasztattak ós Szibériába küldték az orosz nép legjobbjait, amikor a francia kapitalisták r általi -vezetett köztársaság ezeknek a véres cároknak nemzetközi kölcsönöket szerzett, amikor a nyugati országokban akadtak Miller andok ée Briandok, akik magukat sajnos, szocialistáiknak nevezték,amikor az orosz munkások azt láttáik, hogy ezek az úgynevezett szocialisták lövetnek a sztrájkolókra, amikor Oroszországban azt látták a munkások, hogy ott akadtak Nagy Ferenc-féle szabású parasztok, vagy pffeiíferista lelkületű polgárok, akik az első orosz forradalmat gyalázatosan elárulták és a dolgozók követelései elől kegyetlenül, szívtelenül elzárkóztak, és végül, lantikor akadtak nyugaton iszociaüisták, akik ahelyett, hogy az imperialista kapiitalizraUiS ellen harcoltak volna* osztályharcot hirdettek volna, lábban a tévhitben ríingatóztakhogy a kapitalizmussal és az imperializmussal szemben erre nincs szükség, anert az úgy' nevezett belenövés folyamán úgyíiis elérjük a szocializmust, akkor radikalzálódott az orosz munkásság olyan mértékben, hogy a nyugati szocialisták vele az Összeköttetést szinte elvesztették. T. Ház! Lehetne beszélni arról, hogy minden országban, ahol hasonló körülmények és hasonló állapotok vannak, az eredmények is hasonlók. Utalhatnék elsősorban a mi országunkra. A mi kommunista testvéreink ós elvtársaink legtöbbje valamikor iszociáldeuiokrata volt, de mit láttak ebben az országiban?_ Látták azt, hogy évtizedeken keresztül a Tiszák, Rubinekek, Lánczyak nem voltaik hajlandók engedni a hatosos napszámokból, nem takartak hallani semmit sem a földreformról, látták amikor évtizedeken keresztül eredménytelen harcot voltunk kénytelenek folytatni a választó jogért, >a demokráciáért, látták, hogy évtizedek kemény harcai után, még két esztendővel az első világháború előtt, 1902-ben a magyar uralkodó osztály szivtelenül, hidegvérrel belelövetett a népbe, amely jogát ési kenyerét akarta és követelte. Végül sajnos látták, hogy 1914-ben Jean Jaurés, Beibe! Ágost, Kair Hardy ós a többi nagy szocialista tanításait megcsúfolva, a nyugaton megszavazták a szocialisták a hadi hiteleket abban a könynyelmű felfogásban, hogy az imperialista hódítások révén >a megszerzendő extraprofitokból magának a imunkásosztáljynak is kijut valami. T. Ház! A fiatalabb kommunista elvtársaink sem láthattak Magyarországon sokkalta más példát. Látták, hogy 1919-ben és 1919 után, 1920-ban szocialistákat ós kommunistákat lafcasztanak és látták, hogy amikor Bacsót, Somogyit a Dunába gyilkolták, amikor szpeiáldeimokratákat ós kommunistákat Zalaegerszegen meggyilkolnak, kínoznak, akkor Angliában úgy tettek, mintha hinnének a hirhedt Trouibmdge admirális ama jelentésének, hogy Budapest utcáin olyan rend van, akárcsak Londonban. És látták, hogy Horthy és Bethlen milyen könnyen jutnak népiszövetségi kölcsönökhöz és olyan eszközökhöz, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a magyar népet továbbra is elnyomják és igába hajtsák. Láttak a második világháború előtt ós alatt, hogy a. szociáldemokraták és kommunisták »kezeilését« Schweinitzerekre, Ujszászyakra. Muraiakra és hasonló politikai és közönséges ffazemiberekre bízzák. Ki osodálkozhatik ezek után a munkásosztály radikalizálódásán, ki csodálkozhatük azon, ha a munkásosztály, különösen azokban aiz országokban, ahol elnyomatása a legkegyetlenebb volt, forradalmibb tempót követelt. Ezek kérlelhetetlen törvényei a társadalmi ós politikai fejlődésnek. T. Ház! Nincs reményem aziránt, hogy a Churchiillek vagy Amerikában a Szovjet ellen harcot hirdető Mr. X-ek Y&gy a De Gaulle-ok jobban meg fogják tanulni a leckét. De igenis rendületlenül hiszem azt, hogy jól meg fogják tanulni ezt a leckét előbb-utóbb a Labourhoz tartozó tömegek, amelyek bár nem marxisták, és nem forradalmárok, de miátr nem is az úgynevezett szakszervezetd semlegesség mocsarában élnek, mint ahogyan éltek még évtizedeikkel ezelőtt ós histzeim azt, hogy mindez a reménység alapos Amerika munkásságával szemben is. • ' • ' ' Hiszek ebben, t. Ház, ós hiszek abban, hogT a munkásosztály — a szocialisták és kommunisták — világszerte egymásra fog találni. Én még olyan Internacionálón voltam, ahol abban a rendkívüli szerencsében volt részem, hogy Lenin mellett ülhettem a konferencia asztalánál. Ezért is hiszek egy olyan új Internacionáléban, ahol együtt lesznek Anglia, Amerika és a Szovjet munkásai, hiszen érdekeik is egymásra utalják őket, nincs ma kis ország, nincs ma nagy ország, nincs ma világbirodalom. amelynek belső politikája, belső érdekei valahol ne kötnének ki a nemzetközi világpolitika állomásán. Az egymásrautaltság megvan ós ez tagadhatatlan. Hiszem azt,

t hogy ami a régi Népszövetségnek nem sikerülhetett és ami az Egyesült Nemzetek új szövetségének is olyan nehezen akar sikerülni, az fog sikerülni egy olyan világszervezetnek, amelyben együtt lesznek a világ munkásai, a világ szocialista, osztálytudatos munkásai, szociáldemokraták ós kommunisták egyaránt. (Taps a kormánypártokon.) Addig azonban, amíg ezek a szép remények teljesülnek, amíg ezeknek a nagyszabású elveknek a megválósulását biztosítottnak lehet mondani, addig igenis vannak követeléseink a nyugattal szemben is, mert nekünk igeneiteket tettek a háború alatt, amrikor százmilliók véreztek, ezek a nyugati hatalmak voltak azok. amelyek ígéritek féHeleooanélküli életet, ígértek intézkedéseket egy újabb nyomor bekövetkezése ellen. Ezeket az ígéreteket mi széni onlkérjük mindenkitől, aki ezeket az ígéreteket megtette, és a magunk részéről rajta le«zünk, hogy