Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-55
927 Az országgyűlés 55. ülése 1948. külföldön való ismertetésének céljára. Most, amikor a demokratikus Magyarország- az 1848/49"es forradalomnak és szabadságharcnak századik évfordulóját ünnepli, fel nem beesülhető jelentősége vau annak, hogy minél erőteljesebben domborítjuk ki a külföld felé is- hogy amikor a magyarság a szociális 'megújulás jegyében fogta össze a nemzet összes erőit, milyeji hallat' lan eredményekre volt képes. 1848/49-nek megfelelő külföldi ismertetése egyúttal a leghatékonyabb bizonyító anyag arra, hogy a magyarság, amikor megtalálta a maga igazi egyéni segél, áldozatosan és elszántan tudott küzdeni a külső imperializmusnak és fejidátis elnyomásnak nálánál hatalmasabb erői ellen is. Mégis fel kell hívnom a külügyminiszter úr figyelmét arra az áJtaJta, is bizonyára jól ismert tényre, hogy más nemesetek aránytalanul nagyobb, számszerűen sokszoros összegét költenek a külföldi sajtó tájékoztatására, és aniniak a reményemnek adok kifejezést, hogy ez az összeg az ország gazdasági talpraállásával arányosan, a szükségletnek megfelelően nálunk is emelkedni fog. T. Országgyűlés! A külügyminisztérium az egész kormánnyal együtt sokat tett annak érdekében, hogy Magyarország kiemelkedjék a nemzetközi elszigeteltség állapotából ós a békeszerető nemzetek frontjának hasznos tagiává váljék. Ma, amikor pártom és a magam nevében a külügyminisztérium költségvetését elfogadom, egyúttal meg kell raffadnoni az alkalmat arra, hogy nemcsak pártom, hanem — úgy érzem — minden demokratikusan gondolkozó magyar ember nevében őszinte bizalmamat fejezzem ki a kormány külpolitikája iránt, amely az egyedüli út annak érdekében, hogy Magyarország szociális és politikai fejlődése olyan külpolitikai •támaszt .kapjon, amely belső fejlődésünket zavarta'tanná teszi. (Tons a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli FARKAS GYÖRGY jegyző: Buchinger Ma.DÓ! BUCHINGER MANÓ (szd): T. Országgyűlés! Számos fontos esemény teszi indokolttá, hogy a külügyi tárca ezévi költségvetéséneik tárgyalását a magyar politika, a magyar nép, az egésiz ország nagy pillanataiknak nevezzük. Az első esemény, amelyre gondolok, az időpont, az, hogy a centenárium esztendeijében ólunk, és ebben az évben tárgyaljuk a külügyi tárca költségvetését. Emellett gondoloíkja többi eseniénvre is, többek között arra, hogy a külügyi kormányzat ebben az esztendőben a legjelentősebb sikerekre mutathat rá, mert sikerült megkötnie a kölcsönös segélynyújtási és barátsági egyezményeket előbb Jugoszláviával, majd Romániával. Betetőzi ezeket a külpolitikai sikereket az, hogv a kormányküldöttség a legutóbbi napokban Moszkvában járt és azzal az- eredménnyel érkezett hassa, hogy ugyanilyen kölcsönösségi segélynyújtási egyezményt és barátsági szerződést kötött a világ egyik legnagyobb hatalmával: SzovjetoroszországgaL T. Ház! A centenárium és az említett külpolitikai események és eredmények tulajdonkeppen Magyarországnak és szomszédaiinak százesztendős sorsközösségéit és ennek a sorsközöfeségnek nagy, jelentős változatait és fordulatait Juttatják kifejezésre. évi február hó 27-én, pénteken. 92S Itt^ van mindenekelőtt a centenárium esztendejében az airra való emlékezés, hogy most száte esztendővel ezelőtt 1848-ban ; és 1849-ben a mi szabadságharcunk milyen tragikusan végződött; tragikusain végződött mindenekelőtt a Habsburgok gonoszságából, annak a dinasztiánaík gonoszságából, amelynek jármát nyögtük évszázadokon keresztül. De nemcsak ez volt iaiz ok, mert amint a történelemiből tudjuk, a Habsburgok 1 gonoszsága 1 sem győzhette volna le a smagyiar nép száz évvel ezelőtti felhangolását és magára eszmélését, ha nem lettünk volna olyan szerencsétlen helyzetben, hogy a közelünkben élt egy sokmilliós ibürodalom, amely akkor még a cári zsarnoiksáe: uralma alatt volt; ez a cári zsiatrinokság sietett segítségére a zsarnok Habsburgoknak és így történhetett meg az, hogy a, mi szahaídlSiágharcunk akkoir ilyen szomorúan fejeződött be. De ahogyan igaz az, hogy az akkori zsarnoki cárizmus pribékjei segítették vérbefoj. tani a magyar szaibaldsághareot, ahogTan igaz az,-hogy leveiretésünkbeni Pasikieviosnak, egy orosz generálisnak volt része, ahogyan / igaz az, hogy a magyar nép ezt a nevet egy évszázadon keresztül csak átokkal iajz ajkán említette, annyira Örvendetes tény az, hogy . száz évvel később csak a szeretet és hála, szavaival emlékezhetünk még egy Malinovszkiról, ea*v Vorosilovról és Sztáliniról (Taps a kormánytpártokon) és amint a cárizmus zsarnoki jármát nyögő 'akkori Oroszország vé-étit Magyarország ellen, öröm és elégtétel nekünlki hogy a szabad szovjetorosz nép milliói és önfeláldozó katonái száz év multán most miniket is felsz:abadította.k. Száz évvel ezelőtt egy Jellasich árulása es álnoksága következtében a; nemzetiségek egy részének (közreműködésével újra járomiba ání'thatták a Habsburgok a magyar népet. Ma száz .esztendő után ezeknek a nemzetiségeknek, ezeknek a szomszédoknak felszabadulásával együtt ünnepelhetjük mi is a magunk felszabadulását ezekkel a népekkel való szoros barátságban, amely barátságot az említett szerződések biztosítanak. Ez a körülmény, ez a felszabadulás egésizem új lehetőségeket biztosít iái magyar külpolitika számára is. Igaza volt az előadó úrnak, amikor megállapította, hogy száz éven keres , ztüífí2..9ö> a magyar nép nem a magyarságért politizálhatott, nem magyar külpolitikát folytathatott, hameui idegen célok szolgálataiban volt kénytelen a vérét áldozni. Száz évig a dunai népeket játszották ki egymással szemben a Habsburgok. EiZ az egymással szembeni kijátszás, ez f a szembeállítás tette lehetővé, hogy. mi egy évszázadon keresztü idegen uraknak, idegen uralkodóknak, idegen imperializmusoknak szolgálaitába voltunk állíthatók. Ez a helyzet okozta, hogy munkánk gyümölcsét száz esztendőn keresztül gyarmati módon használhatták ki, ez okozta, t. Ház, hogy külpolitikai tekintetben a germánság imperialista, céljainak vontatóköteléhez voltunk odaköthetők. Valóságos röghözkötöttség r állápotála ain élt az ország- Ahogyan ilyen állapotban élt iaz ország parasztsága, néipe száz esztendőn fceresztül. ugyanilyen röghözkötöttség volt a sorsa magának az egész országnak külpolitikai vonatkozásban is. Tulaj dinképpen ez az láillapot volt az oka annak, hogy két világháború véres /kerekei alá jutott a magyar nép. A végzetszerűség, t. Ház, éppem abban volt, hogy amikor a Habsburgok a vilmosi és a hitleri imperializmus szolgálatára kényszerítétték az országot, amikor kényszeríttették a
