Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-55
917 Az országgyűlés 55. ülése 1948. évi február hó 27-én, pénteken. 918 meg magunknak, hanem hozzáláttunk ahhoz, hogy sóját erőnkhöz képest biztosítsuk népünk és amennyire lehet, aa emberiség számára is a békát. Ebből a békevágyból, ebből az elhatározásból, ebből a magát nem szavakban kiélő béke szeretetből jött létre az, hogy kerestük a közeledést azokhoz az országokhoz, amelyeknél a jóbarátság a számunkra a legfontosabb, amelyeknek szociális jellege, népi demokráciája és — a Szovjetunió esetében — szociálisfe kormánya a legfőbb garanciáját nyújtja amnak, hogy tényleg komoly, elszánt hl vei a békének, és keresve velük a. szövetséget, igyekeztünk kiépíteni a béke frontját. A belpolitikai téren lezajlott fordulat nemcsak azt jelentette, hogy nincsenek itt a parlamentben Pfeifferék; hogy megszabadultunk egész sor címeres hazaárulótól ós reakcióstól, hanem a belpolitikai fordulat egész szociális struktúránkban következett be olyan téren, hogy háttérbe szorítottuk, megsemmisítettük azokat a reakciós erőket, amelyeket csupán Pfeifferék, a reakciós politikusok, a reakciós újságírók képviseltek. A nagybirtok megsenr mesítése után [hozzáláttunk ahhoz, hogy megdontsuk a nagytőke fellegvárait, és ez a változási tetté jlehetővé ai komoly közeledést a népi demokrácia országaihoz, a komoly, a magát nem csupán frázisokban kiélő, őszinte közeledést a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetségéhez. Az a tény, hogy kiselejteztük, kiküszöböltük életünkből azokat az erőket, amelyek őszintén inem akarták a békét, amelyek iá háborúra spekuláltak: egész politikai, szociális struktúránknak ez a szomszédos népi demokratikus országokhoz való hasonulása teremtette meg aiz 'első és legfontosabb alapfeltételét annak, hogy tényleg kialakuljon velük a béke megingathatatlian, egységes frontja. Azzal, hogy barátsági és kölcsönös támogatási szerződést kötöttünk Jugoszláviával és Romániával, a magyar nép évszázados beteg problémáját oldottuk még. Végetvetettünk az évszázados meddő és káros viszálykodásmak, amelynek csak kárát látta. Jugoszlávia is Románia is, és kárát láttuk mi is. Megvalósítottuk aizt, amire minket legnagyobb magyarjaink intettek, vallóra váltottuk azt az őszinte barátságot amelyre egy Széchenyi István, egy WeiSíSelényi, egy Kossuth Lajos és,egy Ady Endre intették, figyelmeztették a magyar népet, lehetővé tettük, hogy a Balkán és a Dunavölgye ne legyen többé féluienizetek elátkozott helye, ne legyen folytonos viszályok talaja, hanem egymást segítve, egymás adottságait kiegészítve, a felvirágzásnak, a népek boldogulásának példaadó képe (legyen a dunavölgyi országok helyzete. Egészen bizonyos, hogy a kölcsönös támogatási és barátsági egyezmények sorából kiemelkedik a Sznvjetíinióval kötött egyezményünk. Nemcsak azért mert azzal az országgal kötöttünk szövetséget, amelynek népünk egész történelme folyamán a legtöbbet köszönhet, és azt a sokat önzetlenül kaptuk; nemcsak azért., mert mi kis, vesztes és a második világháborúban nem dicsőségesen szerepelt ország szövetségbe léptünk egy olyatn világhatlalommal, amely a gazdasági, politikai és szociális fejlődés élén halad, amely le verhetetlen, példátlan erőt képvisel, hanem azért is, mert mi, kis ország, oilyaní hatalommal kötöttük ezt az egyezményt, amely hatolom belső é& külső politifcájáhan egészein új elveket érvényesít a oemzc tek 'egymás iránti viszonyában, egy olyan nagyhataiommah amely először vetett véget, a kisnemzetek elnyomásának és az erősebb joga vad és erőszakos érvényesítésélnek. Ezek a ( szerződések azt jelentik, hogy ia béke frontja erős és hogy hatalmas gálát építettünk a háborús törekvésekkel szemben. Ezeknek a szerződéseknek az eredménye a mi országunk számára az, hogy biztosabb a jövőnk, hogy nyugodtabban dolgozhatunk. Hiszen nem csupán a, történelmi hagyományok tiszteletéből kiindulva kötöttük meg ieizeket a szerződéseket. Bármilyen rokonszenvesén és alapvetően jellemzi is_ demokratikus országunk bel- és külpolitikáját az- hogy minden téren visszanyúlunk a magyar történelem legnemesebb hagyományaihoz, mégsem csupán ez volt a döntő, ugyanúgy. mint ahogyan nem csupán a köteles hála érzete volt döntő, hanem döntő volt az, hogy a kialakult nehéz nemzetközi helyzetben a pillanat parancsát követve biztosítsuk nemzetünk jövőjét, a magvar nép békés fejlődését. Ez volt számunkra elsősorban irányadó. A nemzetközi helyzet ugyanis azt mutatja, hogy nem volt elég katonailag megverni a hitleri imperializmust, nem 1 volt eléig- a katonai győzelem: igenis, a népeknek tanulniuk kellett abból a háborúból s jaj a népeknek és az emberiségnek, ha, könnyen elfelejtik azt, amit szenveditek és ha engedik megismételni ugyanazt; jaj, ha az éilétlbemmar adottak elfelejtik azt, amit a halottak üzennek nekik, hogy emberek legyetek éberek, jaj. ha engedik magukat megint belevinni egy háborúba. Ezt SL bűnös feledékenységet mi magyarok nem fogjuk tanúsítani. Azt szokták mondani, hogy a iniagyar nemzetinek egyik hibája a feledékenység- Nem! Nagyon tévednek azok. akik erre spekuláltak és spekulálnak. A magyar nép az elmúlt három esztenidőbem óriási fejlődést, tett meg s nem fogja elfelejteni azt, hogy mit szenvedett, mint ahogyan nem fogja elfér lejteni a többi nép sem azokat a hónapokat és éveiket, amikor a pusztulás angyala állott felettük és aímikor mind arra gondoltak, hogy meg kell változtatni a világot, .amely ilyen rettenetes katasztrófákat zxidít az emberiségreMind erre goocoltak, de nem mind emlékeznek most rá, mi azonban azok közé a népek közé fogunk tartozni, amelyek nem felejtik el azt, hogy ahhoz, hogy ne legyen egy harmadik világháború, alapjában meg kell változhatni a dolgokat; és el kell tüntetni, meg kell -semmisíteni azokat a társadalmi erőket, amelyeknek belső lényegéhez tartozik az* hog'v újabb és újabb háborúk kését köszörülik. Mi azok közé fogunk tartozni és a zok közé tartozunk ezzel a lépésünkkei. akik nem elégszünk meg azzal, hogy saját országunkon belül megsemmisítjük az agressziónak ezeket az erőit, hanem igenis azt hirdetjük, hogy össze kell fogniok a békére vágyó embereknek. Nem elég >n passzív békeóhaj, a háború ösztönös gyűlölete: meg kell találni a katonai ós politikai garanciáit annak, készen kell lenni arra, hogy ezt a békét, boldogságunkat, jövendő fejlődésünket minden eszközzel meg is védjük. A Magyar Kommunista Párt büszkén hivatkozhatik arra. hogy harcolt azért, hogy a mi külpolitikánk ilyen értelmű, határozott, a béke védelmére is kész, a világ béke&zeret© erőivel összefogó külpolitika legyen. Én emlékszem arra, hányszor megvádoltak bennünket itt a parlamentben és még többeta••parla5 ft *
